Ilyenek vagyunk?
Naponta kapom az ismerőseimtől az elektronikus prezentációkat, bölcsességeket.
Van, hogy elolvasom, de bevallom, gyakran előfordul, hogy nem veszek róla tudomást.
Most kivételt tettem. A betűk vonzani kezdték a figyelmemet. Hogy miért? Lássuk:
Az egyik email témája: Női logika.
„Utazom a busszal haza. A busz tele van, ezért nem tolakszom előre a jegykezelőig, inkább megkérek egy nőt, hogy lyukassza ki nekem a jegyet. De hogy szólítsam meg, „te” vagy „ön”? Az utolsó előtti megállónál nem szállt ki, vagyis végig utazik. Alaposabban megnézem, van nála egy üveg bor, vagyis biztosan férfihoz utazik. A bor nem éppen a legolcsóbb, vagyis a férfi jól néz ki. A falunkban két férfi van, aki jól néz ki – az én férjem és a szeretőm. A szeretőmhöz nem mehet, mivel oda én megyek most. Vagyis a férjemhez megy. A férjemnek két szeretője van, Kati és Andrea. Kati szabin van éppen.
Én: „Andrea, ki tudnád lyukasztani a jegyemet?”
Andrea: „Ismerjük egymást???”
Majd a másik e-mail: szöveg nélküli, telis tele képekkel. A címe az volt: A nők igen alkalmazkodók. Na, erre kíváncsi voltam. Majd elámultam: ilyenek vagyunk mi nők? Sajnos igen. S hogy mit láttam? Fotókat. Rajta nőket alárendelt szerepben. Úgy látszott, hogy önként és dalolva. Az egyik képen egy pár sétált, a férfi kezében négy doboz söröcske, a nő pedig egy egész láda üveges sört cipelt. S nem látszott rajta, hogy tiltakozna ellene. Egy másik fotón egy fiatal pár sátorozott. A férfi a kerékpárját átölelve aludt a sátor alatt, a balga nő pedig mint egy kutya, előtte heveredett le, mint a házőrző a küszöbön, védve a lakókat. Ezután jött egy csónakázó pár, a lány evezett, úgy, hogy majd beleszakadt, a srác meg szívta magába a nikotint., laza hanyagsággal. Sorolhatnám tovább, mert volt még jó pár meghökkentő kép, de a legmegalázóbb az volt, amikor az ifjú vőlegény, a házasságkötés előtt (vagy után), a násznép között álldogálva, a mellette lévő nő (nem a menyasszony volt!) fenekét markolászta…
Valóban ilyenek vagyunk?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.