Ismerős történet

Lantódy Andrea 2008.2.13. 20:00

Utazásaim és sétáim során gyakran nézegetem az embereket.

Eljátszom a gondolattal, hogy milyen lehet az életük, mivel foglalkozhatnak, kik várják őket otthon. Így észrevétlenül is betekintést nyerhetek olyan emberek életébe, akik kezdetben teljesen ismeretlenek számomra, viszont ha nap mint nap együtt utazunk a buszon, akkor akaratlanul is ismeretlen ismerősökké válunk. Ilyen gyakori buszozás alkalmával lettem figyelmes egy tizenéves lányra és egy fiúra. Az ő szerelmi történetük következik, melynek én csak a szemlélője voltam, s így csak kis töredéket láthattam az életükből, mégis örökre bennem maradt.

A helyszín egy busz, hazafelé zötyögve a városból. Nem lehetett nem észrevenni őket! Egy még kisfiúsan jóképű, de már férfiasodó srác, és egy bájosan szép lány, akik mindig egymás mellett ülnek a buszban. Öröm volt látni a szerelem ragyogását az arcukon, a pillantásokat, ahogy egymásra néztek. Sugárzott róluk, hogy most kezdik kóstolgatni az élet édesebbnek tűnő oldalát.

De aztán valami megváltozott. Egy napon már nem egymás mellé ültek. Attól kezdve pillantás és köszönés nélkül haladt el a lány a buszban ülő fiú mellett. A ragyogás és a mosoly helyébe a szürkeség és a szomorúság lépett. Szinte érezni lehetett a fájdalmat és a némaságot, ami körüljárta őket. Vajon mi vagy ki okozta ezt a törést egyik hétről a másikra? Vajon ki bántotta meg a másikat?

Tudtam, hogy ezekre a kérdésekre sohasem kapok választ. Helyette azonban eszembe jutott, hogy a szerelem rózsaszín ködje mellett megismerték annak árnyoldalát is, vagyis felszállt a köd, és maradt a szívet mardosó valóság. Elindultak egy úton. A tanulás, sőt kicsit már az élet útján is, ami nincs mindig kikövezve, ami inkább görbe, mint egyenes, ami tele van sok-sok elágazással. Megismerték, hogy milyen hirtelen jöhetnek és jönnek is változások az életünkbe, hogy ami az egyik nap még örömmel tölt el, az a másik nap már szomorúságot is hozhat.

Azt viszont sosem szabad elfelejteni, mindez fordítva is igaz. A ma még legörbülő száj holnap már mosolyra derülhet. A legfontosabb, hogy higgyünk benne, hisz nem lehet tudni, hogy egy újabb napfelkelte mi szebbet és jobbat tartogat számunkra. Épp ezért ez a történet e két fiatalról nem csak a szerelemről szól, hanem sokkal többről. Bemutatja: az élet gyakran kiszámíthatatlan, sokszor meglep bennünket, akár kellemesen vagy kellemetlenül is. Ugyanakkor hitet is ad, hogy higgyünk önmagunkban, az álmainkban és a vágyainkban, mert lehet, hogy mindezt a következő nap fogja elhozni. Történetünk kis hőseinek is elhozta, hisz azóta láttam őket, immár újra együtt, párként. Ők minden bizonnyal hittek, bíztak abban, hogy nemcsak a jó változhat rosszá, hanem a rossz is jóvá.

Ez a kedves történet azóta is sokszor eszembe jut, és erőt ad, hogy sose felejtsek el hinni abban, hogy minden következő nap, vagy akár pillanat tartogathat valami nagyon szépet és újat. Csak hinni kell benne, és működik!