Ismerős történet


Lantódy Andrea  2008.2.13. 20:00

Utazásaim és sétáim során gyakran nézegetem az embereket.

Eljátszom a gondolattal, hogy milyen lehet az életük, mivel foglalkozhatnak, kik várják őket otthon. Így észrevétlenül is betekintést nyerhetek olyan emberek életébe, akik kezdetben teljesen ismeretlenek számomra, viszont ha nap mint nap együtt utazunk a buszon, akkor akaratlanul is ismeretlen ismerősökké válunk. Ilyen gyakori buszozás alkalmával lettem figyelmes egy tizenéves lányra és egy fiúra. Az ő szerelmi történetük következik, melynek én csak a szemlélője voltam, s így csak kis töredéket láthattam az életükből, mégis örökre bennem maradt.

A helyszín egy busz, hazafelé zötyögve a városból. Nem lehetett nem észrevenni őket! Egy még kisfiúsan jóképű, de már férfiasodó srác, és egy bájosan szép lány, akik mindig egymás mellett ülnek a buszban. Öröm volt látni a szerelem ragyogását az arcukon, a pillantásokat, ahogy egymásra néztek. Sugárzott róluk, hogy most kezdik kóstolgatni az élet édesebbnek tűnő oldalát.

De aztán valami megváltozott. Egy napon már nem egymás mellé ültek. Attól kezdve pillantás és köszönés nélkül haladt el a lány a buszban ülő fiú mellett. A ragyogás és a mosoly helyébe a szürkeség és a szomorúság lépett. Szinte érezni lehetett a fájdalmat és a némaságot, ami körüljárta őket. Vajon mi vagy ki okozta ezt a törést egyik hétről a másikra? Vajon ki bántotta meg a másikat?

Tudtam, hogy ezekre a kérdésekre sohasem kapok választ. Helyette azonban eszembe jutott, hogy a szerelem rózsaszín ködje mellett megismerték annak árnyoldalát is, vagyis felszállt a köd, és maradt a szívet mardosó valóság. Elindultak egy úton. A tanulás, sőt kicsit már az élet útján is, ami nincs mindig kikövezve, ami inkább görbe, mint egyenes, ami tele van sok-sok elágazással. Megismerték, hogy milyen hirtelen jöhetnek és jönnek is változások az életünkbe, hogy ami az egyik nap még örömmel tölt el, az a másik nap már szomorúságot is hozhat.

Azt viszont sosem szabad elfelejteni, mindez fordítva is igaz. A ma még legörbülő száj holnap már mosolyra derülhet. A legfontosabb, hogy higgyünk benne, hisz nem lehet tudni, hogy egy újabb napfelkelte mi szebbet és jobbat tartogat számunkra. Épp ezért ez a történet e két fiatalról nem csak a szerelemről szól, hanem sokkal többről. Bemutatja: az élet gyakran kiszámíthatatlan, sokszor meglep bennünket, akár kellemesen vagy kellemetlenül is. Ugyanakkor hitet is ad, hogy higgyünk önmagunkban, az álmainkban és a vágyainkban, mert lehet, hogy mindezt a következő nap fogja elhozni. Történetünk kis hőseinek is elhozta, hisz azóta láttam őket, immár újra együtt, párként. Ők minden bizonnyal hittek, bíztak abban, hogy nemcsak a jó változhat rosszá, hanem a rossz is jóvá.

Ez a kedves történet azóta is sokszor eszembe jut, és erőt ad, hogy sose felejtsek el hinni abban, hogy minden következő nap, vagy akár pillanat tartogathat valami nagyon szépet és újat. Csak hinni kell benne, és működik!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.