Józsi, hol vagy?

Nagy Erika  2013.4.22. 4:15

Nem, ez nem Kovács Kati egykori slágerének címe, ez egészen más.

Vagyis nem egészen, mert ő is Józsit hívja, s ő is hasztalan...

Sokféle házi kedvencről hallottam már mendemondát, megható történetet, de ez a mostani, egy tényleg ritkaságszámba menő, különleges állatról szól.

Az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején egy Józsi névre hallgató varjú számtalan különleges tettével hívta fel magára a figyelmet. Az egyik ilyen érdekes történet úgy kezdődött, hogy Józsit rendkívüli módon érdekelték az iskola padjaiban lévő tintatartók. Az első fázisban, a hegyes csőrével az elejétől a végéig minden padon kihúzta a reteszeket, amelyek lehetővé tették azt, hogy az üvegcséket ki lehessen emelni a mélyedésből. Második próbálkozása az volt, hogy szépen kiemelte őket, és a padra helyezte. Igen ám, de egyszer megtörtént, hogy a tinta kidőlt, és lefolyt a padlóra. Szegény szárnyas „gondolkodóba“ esett – majd cselekedett. Az egyik asztalon megviselt cimbalom pihente ki a gyerekek által okozott megpróbáltatásait, egy vászontakaró alatt. Józsi odarepült, és a lepelt a csőrével szorítva a folthoz cipelte, s a világ legtermészetesebb módján, suta mozdulatokkal törölni kezdte feje ide-oda mozgatásával.

Gondolta volna valaki, hogy létezik ilyen?

A másik történet szintén megható, ugyanis Józsi gazdája sokat utazott otthona és az iskola között, s bizony volt, hogy besötétedett, mire hazaért. Félt, mint minden tízéves, de nem volt más választása, nem volt iskola a falujában, tanulni meg, ugye, kellett. Egyik este, amikor leszállt a vonatról, különleges vendég várta a peronon. Józsi volt az, majd vidám szárnycsapásokkal felrepült a vállára, s már csak az hiányzott, hogy megszólaljon: „Ne félj, én vigyázok rád…”

Józsi több mint tíz évig családtag volt, óvták minden bajtól, de azt, hogy valaki ellopja, nem tudták megakadályozni. Soha többé nem hallottak felőle...

Hozzászólások

@

Küldés