Karácsonyi ügyelet

Kovács Márta  2011.12.23. 7:26

Emlékszem még az első karácsonyra, amit a családomtól távol töltöttem.

Idegen ország, idegen város, hasonló, de mégis más szokások. Barátságos emberek, családias környezet, de az otthon melege mégis nagyon hiányzott. Pedig tudom, hogy az ottaniak mindent elkövettek, hogy jól érezzem magam. Mégis minden gondolatom messze járt. Találgattam, vajon mit csinálnak éppen odahaza. Vajon kibontották-e már az ajándékokat, megették-e már a vacsorát? Szinte éreztem a kalács illatát, hallottam a gyerekek nevetését... és közben nagyon szomorú voltam. Akkor megfogadtam, hogy ez velem soha többé nem történhet meg. A karácsony az az ünnep, amit a családoknak együtt kell tölteni.

Ám az élet úgy hozta, hogy néhány év múltán, munkámból kifolyólag, ismét dolgoztam karácsonykor.

A kórház az a hely, ahova nem szívesen megy az ember, még látogatóba sem. Akkor ott, sok idős, beteg emberrel voltam körülvéve. Idősek és magányosak voltak, sokak közülük magatehetetlenek, ezért bizony sok gondot okoznának a családnak a karácsonyi készülődés közepette. A karácsonyi ügyelet nem sokban különbözik a többitől. Éppúgy végre kell hajtani az orvos utasításait, be kell szúrni az injekciót, be kell adni az infúziót, a gyógyszereket. Amiben különbözik a többitől, az a betegek hangulata: sokkal szomorúbb. Láttam a könnyeket az idős Anna néni szemében, ahogy lassan sétálgatott a folyosón. Pali bácsi is sokkal beszédesebb volt, amikor a lábát kötözzük. Régi-régi idők karácsonyáról mesélt. Hallgattuk is volna szívesen, de már Ági nénire kellett figyelnünk, aki igaz, hogy ágyban fekvő beteg, de már sokadszor kérdezte, mikor adjuk rá az ünneplő ruhát. Nem hittem a szememnek, amikor délután láttam, hogy húsz látogatója volt egyszerre és ő volt az egyedüli, aki karácsonyi hangulatban ragyogott.

Szerencsére jó emberekkel dolgoztam, így aztán estére rögtönöztünk egy kis ünnepi vacsorát. Akit csak lehetett az asztal mellé ültettünk, gyertyát gyújtottunk és közösen imádkoztunk.

Azóta ismét eltelt néhány év, és hát ilyen a mi hivatásunk, megint ügyeletes leszek Szentestén.

De most teljesen más a helyzet! Ez itt a másik véglet, illetve a kezdet. Nem vagyok már előre szomorú – igaz, már a gyerkőceim is nagyobbacskák, mint az előző években. Most olyan helyre megyek, ahol kíváncsian várom mennyi „kisded”, pici angyalka érkezik közénk. Vajon hányszor fogom hallani, hogy: hát itt van a mi legszebb karácsonyi ajándékunk?

Most is jó kollektíva vár rám. Már előre elterveztük ki mivel járul hozzá a karácsonyi hangulathoz. Lesz igazi kölyökpezsgő, mákos-diós bejgli, rántott hal krumplisalátával, és még ki tudja mi milyen finomságok. Most ünnepelni fogunk, s remélem, minél többször koccinthatunk majd a kicsi angyalkáink egészségére!

Bárhol is töltjük a karácsonyt, gondoljunk majd egy pillanatra azokra is, akik a szeretteiktől távol kénytelenek ünnepelni. Gondoljunk az idős, magányos emberekre, akiknek gyakran a nővérke vagy az ápoló jelenti a családot még ezen a szent ünnepen is.

Mindenkinek békés boldog ünnepet kívánok!

Hozzászólások

@

Küldés