Karácsonyi ügyelet


Kovács Márta  2011.12.23. 7:26

Emlékszem még az első karácsonyra, amit a családomtól távol töltöttem.

Idegen ország, idegen város, hasonló, de mégis más szokások. Barátságos emberek, családias környezet, de az otthon melege mégis nagyon hiányzott. Pedig tudom, hogy az ottaniak mindent elkövettek, hogy jól érezzem magam. Mégis minden gondolatom messze járt. Találgattam, vajon mit csinálnak éppen odahaza. Vajon kibontották-e már az ajándékokat, megették-e már a vacsorát? Szinte éreztem a kalács illatát, hallottam a gyerekek nevetését... és közben nagyon szomorú voltam. Akkor megfogadtam, hogy ez velem soha többé nem történhet meg. A karácsony az az ünnep, amit a családoknak együtt kell tölteni.

Ám az élet úgy hozta, hogy néhány év múltán, munkámból kifolyólag, ismét dolgoztam karácsonykor.

A kórház az a hely, ahova nem szívesen megy az ember, még látogatóba sem. Akkor ott, sok idős, beteg emberrel voltam körülvéve. Idősek és magányosak voltak, sokak közülük magatehetetlenek, ezért bizony sok gondot okoznának a családnak a karácsonyi készülődés közepette. A karácsonyi ügyelet nem sokban különbözik a többitől. Éppúgy végre kell hajtani az orvos utasításait, be kell szúrni az injekciót, be kell adni az infúziót, a gyógyszereket. Amiben különbözik a többitől, az a betegek hangulata: sokkal szomorúbb. Láttam a könnyeket az idős Anna néni szemében, ahogy lassan sétálgatott a folyosón. Pali bácsi is sokkal beszédesebb volt, amikor a lábát kötözzük. Régi-régi idők karácsonyáról mesélt. Hallgattuk is volna szívesen, de már Ági nénire kellett figyelnünk, aki igaz, hogy ágyban fekvő beteg, de már sokadszor kérdezte, mikor adjuk rá az ünneplő ruhát. Nem hittem a szememnek, amikor délután láttam, hogy húsz látogatója volt egyszerre és ő volt az egyedüli, aki karácsonyi hangulatban ragyogott.

Szerencsére jó emberekkel dolgoztam, így aztán estére rögtönöztünk egy kis ünnepi vacsorát. Akit csak lehetett az asztal mellé ültettünk, gyertyát gyújtottunk és közösen imádkoztunk.

Azóta ismét eltelt néhány év, és hát ilyen a mi hivatásunk, megint ügyeletes leszek Szentestén.

De most teljesen más a helyzet! Ez itt a másik véglet, illetve a kezdet. Nem vagyok már előre szomorú – igaz, már a gyerkőceim is nagyobbacskák, mint az előző években. Most olyan helyre megyek, ahol kíváncsian várom mennyi „kisded”, pici angyalka érkezik közénk. Vajon hányszor fogom hallani, hogy: hát itt van a mi legszebb karácsonyi ajándékunk?

Most is jó kollektíva vár rám. Már előre elterveztük ki mivel járul hozzá a karácsonyi hangulathoz. Lesz igazi kölyökpezsgő, mákos-diós bejgli, rántott hal krumplisalátával, és még ki tudja mi milyen finomságok. Most ünnepelni fogunk, s remélem, minél többször koccinthatunk majd a kicsi angyalkáink egészségére!

Bárhol is töltjük a karácsonyt, gondoljunk majd egy pillanatra azokra is, akik a szeretteiktől távol kénytelenek ünnepelni. Gondoljunk az idős, magányos emberekre, akiknek gyakran a nővérke vagy az ápoló jelenti a családot még ezen a szent ünnepen is.

Mindenkinek békés boldog ünnepet kívánok!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.