Kinek áll a világ?

Puha Andrea 2007.8.31. 11:46

Vajon mi az, ami az ember számára a legfontosabb? Mi az, ami nélkül nem élhet?

Persze, kapásból lehet válaszolni: étel, munka, lakás... De mégis, legfentebb a ranglétrán mi áll? A pénz. Pedig szerintem vannak olyan dolgok is, melyek fontosabbak. Például a szeretet.

Az utcán sétálva látom, hogy az emberek úgy mennek el az élet szép dolgai mellett, hogy észre sem veszik azokat. Én megállok egy virág mellett, elgyönyörködöm benne, és meglepődöm, milyen egyszerű és tökéletes. Szép, ahogy kisarjad, nő, levelet és szirmot bont, majd ahogy lejárt az ideje, összeaszik és elhervad. Vagy megállok, és élvezem a nap meleg sugarait, a hűsítő szellőt. Ha valaki néz, rámosolygok. Ilyenkor zavarba jönnek, és bátortalan mosolyra húzódik a szájuk. Vagy tovább mennek marcona arccal.(Hogyisne, hiszen ismeretlen, idegen vagyok!)

Egyszer a barátnőmmel vásároltam egy üzletben, és a kasszánál, mint mindig, rámosolyogtam a nénire. Az eddig komoly, munkától morcos arc felderült, s visszamosolygott rám. Barátnőm megkérdezte, hogy ismerem-e? Nem én! Csak rámosolyogtam. Hát hol van az megírva, hogy csak az ismerőseinkre lehet mosolyogni?

Hogy minek az?
Mert érdemes ilyenekre figyelni. Ha buszon utazunk, átadhatjuk a helyet az idősebbeknek. (Bár néha zavaró, mikor visszakoznak: ,,Üljél csak vissza...” Aztán mégis leülnek.) Egy pillantással éreztethetjük a másikkal, hogy: ,Igen, rossz napod van, látom, de azért itt van tőlem egy kis huncut mosoly. Máris kisimulnak a ráncok, és szebbé tehetjük egy ember arcát.

Szeretem azokat az embereket, akik tudnak szeretni és kedvesek lenni. Talán nem vagyok ezzel egyedül…

Idén nyáron Székelyudvarhelyen járva éppen ebédeltünk, amolyan vándor-módra. Pástétom, bicska, kenyér. Odajött egy bácsi, ételt kért. Megkínáltuk, még csokit is adtunk neki. Elmesélte, hogy munkát ajánlottak neki, ideutazott, de csúnyán átverték, pénz nélkül maradt, nem tud hazamenni. Beszélgetés közben odajött egy utastársunk, kezében hatalmas doboz, tele pattogatott kukoricával. Megkínált engem, a társaimat, a bácsira ránézett, majd odébbállt.

Kicsit szíven ütött a dolog. Mibe került volna neki az a kevéske kukorica?

A másik, amin megrökönyödtem, az volt, mikor a bácsink, akinek ugye nincs pénze, előhúzott a zsebéből egy doboz cigarettát, s rágyújtott. Hogy is van ez? Nem tud hazamenni, éhes, nem tud ennivalót venni magának, de cigarettát, azt igen?

Tulajdonképpen mennyi igazság volt a szavaiban?

Hiába jó, ha az ember jószívű, kell a józan ész is. Mert a jó embert letiporják, kihasználják. Ahogy Eperjes Károlytól hallottam, ő pedig atyai tanácsként kapta: ,,Fiam, előre ne állj, mert pofon vágnak, hátul meg seggbe rúgnak.”

Vagyis maradj meg középen! Legyen szíved, de eszed is! Mert ma az alantasoknak, és a pénzeseknek áll a világ. Sajnálatos dolog, de így van. Habár egy tanácsot elhintenék itt, s ki mennyire fogadja meg, rá bízom. Egy vita során hangzottak el az alábbi szavak:
-- Sok pénzt akarok keresni, mert a pénzért mindent megkapni. A pénz hatalom.
-- Igen. De ha halálos beteg vagy, cseszheted a pénzedet!

Durva megállapítás, de igaz!

Foto: Mihály Krisztián