Kutyakálvária


Dráfi Emese  2009.10.21. 3:44

A szüleim kutyát szerettek volna. Nem mintha újdonság lenne ez a családban, hisz mindegyikünknek van kutyája. Csakhogy az övéké kimúlt...

...és szerettek volna egy másikat. Újdonság az a dologban, hogy úgy döntöttek, ezúttal a menhelyről hoznak. Ekkor még senki nem tudta micsoda kálvária indul el. Ugyanis kiderült, hogy a „menhelyes hölgy” kissé megszállott...

Anyukámékkal egy szép napon kimentünk hát kutyanézőbe. A állatgondozó nő szívélyesen fogadott. Minden kutyát megdicsért. Ez ezért jó, az azért, az meg amazért. Egészen addig, amíg ki nem derült, mi komolyan gondoljuk, és elvinnénk valamelyiket. Azt ajánlotta, ha tanácstalanok vagyunk, melyik tetszik igazán, aludjunk rá egyet és beszéljük meg, hisz „kínálat” van, aztán jöjjünk vissza másnap. Beleegyeztünk.

Otthon tanakodtunk, megbeszéltük, döntöttünk

Másnap kimentünk, és közöltük a hölggyel, hogy választottunk, szeretnénk a Twistert , és mivel van kisunoka, még egy kis öleb is elfér a házban. Legnagyobb megdöbbenésünkre a hölgy közölte, Twistert nemrég műtötték, és az egyik lába kisebb. Nem baj az, mondtuk. Tetszik nekünk ez a kutya. Na, de sánta!!! Mondja erre. Nem baj, nekünk így is jó lesz, és elvisszük mellé azt a kis aranyos ölebet, mutattunk a másik ketrecben lévő nyüszítő kis fekete-fehér kutyusra. Erre hirtelen mindkét kutya vérengző fenevaddá nőtte ki magát – Twister nagyon ugatós, mindenkire ráugrál, megbízhatatlan, a kicsit még nem is ismeri, ki tudja milyen rakoncátlan lesz, majd mindent összepisál, nem fogjuk tudni kezelni stb.stb.stb.

Nem baj, mondtuk, kissé türelmetlenül, mi akkor is ezeket a kutyákat szeretnénk. Láttuk, hogy a hölgy megrémül. Na, de... – kezdte –, én szeretnék elmenni, megnézni, hová is akarják vinni ezeket a kutyákat. Addig nem adom oda, amíg nem láttam a terepet! Hová? Terepet? – méltatlankodtunk. Nahát, még ilyet!

De nem volt mit tenni, a hölgy hajthatatlan maradt, így hát, belegyeztünk, jöjjön el, nézze meg, csak már vihessük a kutyákat. Megbeszéltük az időpontot, ami persze megint másnap volt. Csakhogy a hölgy nem a megbeszélt időben jött, és amikor váratlanul becsengetett, a szüleim épp indultak istentiszteletre. Tehát a terepszemle elmaradt.

Teltek múltak a napok, mindenkinek más dolga volt, mint hogy a kutyákat hajkurássza. Közben mindenféle érdekes információkat kaptunk innen-onnan a menhelyes hölgyről. Hogy másnak sem akarja odaadni a kutyákat, mindig valami kifogást keres, hogy megszállottan ragaszkodik mind a kábé ötven kutyához. Például egy hetvenéves úrnak azért nem adta oda az egyik ebet, mert ő már öreg, és mi van, ha meghal... Egy másik család hiába szeretett volna innen kutyát, a „terepszemlén” kiderült, túl nagy tisztaság van náluk. És még ki tudja hány leendő kutyagazdi távozott lógó orral a telepről.

Na, gondoltuk, elég volt a hercehurcából, elhozzuk a kutyákat és kész! Ki is mentünk felvértezve nagy elszántsággal. A hölgy meglepődött, és amikor közöltük, már pedig mi most szeretnénk végre elvinni a kinézett kutyákat, hisztériás rohamban tört ki. Hogy neki egyáltalán nem tetszik a hozzáállásunk a dologhoz, és Twistert valakinek közben rezerválta, és különben se vihetjük el, mert a jövő héten ivartalanítják. A kisebbik kutyát meg azért nem, mert még kicsi, és a heréi nem szálltak még le a herezacskóba.

Mi meg csak álltunk, álltunk és már tudtuk, hogy innen nem viszünk kutyát. Tudtuk, hogy itt valami nagyon nincs rendben, a hölggyel valami baj van. Lehet, kezelésre szorul. Ki tudja mennyi szomorúság, trauma érte az élete során, és ezek eredményeképpen a kutyákban találja a vigaszát, és esze ágában sincs odaadni senkinek egyiket sem.



Hozzászólások

kati, 21. 10. 2009 13:21:51 én
szia.én kutya és macskabarát vagyok, és kifejezetten örülök, hogy nemcsak szörnyellafélék gyűjtik be a kutyusokat.bárcsak ekkora szeretetről hallanánk a gyerekotthonokban is.
varjú, 22. 10. 2009 19:44:57
Hát nem tudom, hogy ez szeretet e vagy ez is a "szörnyellaság" egyik válfaja. Mert gondoljunk csak bele idővel a sok kutyát a néni nem fogja tudni ellátni. Száz kutya, kétszáz kutya és a kutyák éheznek, piszkosak,... satöbbi. Biztos hogy kezeltetni kéne magát az asszonyságnak. De ma már egyéb őrültek is szabadon járnak kelnek a világban. Szóval szerintem se százas a nő... Szegény kutyulik...
@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.