Létbizonytalanul


Faar Ida  2013.10.31. 3:36

Napok óta rótta a kilométereket: utcáról utcára haladva, módszeresen kutatott egy alkalmas hely után.

Olyan hely után, ami biztonságos, de mégis forgalmas; szélvédett, de mégis nyílt terep; ahol meleg van, és gondtalanul leülhet, nem zavar senkit. Sok helyen megfordult már, de egyik sem felelt meg az elképzeléseinek. Volt, ahonnan az első órában elzavarták, volt, hogy kutyát uszítottak rá, máshol szitkozódva megdobálták.

Pedig nem kívánt sokat: nyugalmat, napi rendszeres étkezést, meleget és melegséget, törődést és figyelmet, pihenést és kiegyensúlyozottságot – mint bármelyik élőlény e Földön.
Neki mindezekből csak morzsák jutottak: menekülés volt az élete, bizonytalan a tápláléka, hidegek a rettegésben élt nappalok, magányosak az éjszakák. Igaz, szabad volt, nem viselt láncokat magán. De nem volt senkije, és semmije, csak a puszta létezése, amivel képtelen volt jól sáfárkodni.
Könnyek szöktek a szemébe, alig látott, de fújtatva haladt előre – a célja felé, egy számára alkalmas hely felé. Át akart menni a túloldalra, de nem vette észre a balról érkező autót: hatalmas csattanás után csak a csontjáig hatoló rémisztő fájdalom hozta el számára a megvilágosodást...

Igen: ezt a helyet kereste! Lebegett a biztonságos, meleg fényárban, gondoskodó kezek nyúltak felé, évek óta először most mindenki csak rá figyelt. Boldog volt és elégedett – utolsó mély sóhajtása messzire szállt az őszi szél szárnyain.

Csak egy gunyoros kacaj visszhangzott még sokáig a térben:
– Most mit vagytok úgy oda! Csak egy koszos hajléktalan volt!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.