Mai kamaszok


Fodor Tekla  2008.9.5. 7:42

Furcsa kamaszok rejtelmes világa, amely félelmet kelt.

Korai lenne még beállni szüleim soraiba és folyton azt hangoztatni, hogy: „Bezzeg az én időmbem!”, hiszen az nem is volt olyan rég. Körülbelül öt évvel ezelőtt kezdődött a híres fiatalkori lázadásom, melyet minden egyes tinédzser megél, akarva akaratlanul.

Természetesen engem sem került el az ezzel járó szindróma, de így visszatekintve, szerintem anyuék könnyen megúszták azt a periódust. Tény, ami tény, sok mindent eltitkoltam előlük, olyan alapon, hogy ha nem tudják, nem fáj nekik. Ártatlan kis gyerekcsínyeket, melyekkel senkinek sem ártottam. Meg sem fordult a fejemben, hogy a velem egykorú fiatalokkal összetűzésbe kerüljek, vagy esetleg harcba szálljak a nagyobbakkal. Mindez akkoriban volt, az „én időmben”.

Vasárnap, augusztus utolsó napján vettem a bátorságot, hogy húsz éves fejjel, kis szappantartónyi fényképezőgépemmel elkapom az ősz legelső jeleit. Nyugtató zenével a fülemen sétálgattam a városnegyedben, amelyik semmiben nem különbözik a többitől. Fák, játszóterek, füstölő autók a járdákon, és kigyúrt, fogatlan „mácsók” díszelegtek mindenfele. Az utóbbi kategóriától kissé félek is, főképp az esti órákban, úgyhogy egyedül inkább ki sem bújok a házból.

De a fotózásra szentelt perceket délutánra datáltam, így senkitől és semmitől nem kellett félnem. Elméletileg. Mert gyakorlatilag teljesen másképp alakultak a dolgok. Azon a helyen barangoltam és figyeltem a természet legapróbb csodáira, ahol négy évig mindennap elhaladtam, a gimibe sietve. A négy év alatt még egy fűszál sem ártott nekem. Ezúttal fiatal fiúk, közel tizennyolc évesek, üldögéltek nem messze tőlem, szivarral a szájukban, és nagyokat nevettek. Köztük volt egy tizenhárom éves forma, vállamig sem érő gyerek, aki valószínűleg épp a bátorságát szerette volna bebizonyítani a nagyobbaknak. Észrevettem, hogy kiszemeltek engem és sántikálnak valamiben. Ez a női megérzés... Egyszer csak gyors lépésekkel közeledni kezdett felém a tizenhárom éves gyerkőc. Látta, hogy az imént fotóztam a fűben valami számomra szépet, számára pedig értelmetlen dolgot. Már messziről felvette a gúnyos vigyorát, a többiek meg nézték, hogy milyen jelenet következhet. Valósággal megrémültem a kisgyerektől, így hátat fordítottam a bandának és a főút felé siettem.

A szemem sarkából láttam, amint közeledett felém, és az arcára volt írva, ha most odajön hozzám, akkor vagy a fényképezőgéppel fut el, vagy jól belém rúg, majd mindenki nevet egy óriásit. Persze engem leszámítva...

Miközben szaporáztam a lépéseim, azon gondolkodtam, hogy mi a szösz történik ebben a világban?! Húsz évesen el kell, hogy szaladjak a tizenhárom éves kamaszok elől, mert valósággal félek tőle? Hol vannak a szülők? Hol van az a bizonyos hét év otthonról? Ki neveli úgy gyerekét, hogy: ha majd látsz az úton húsz éves nőket, rúgd meg őket? Az iskolában mire tanítják a gyereket? Járnak egyáltalán iskolába? Felnőtt iránti tiszteletről hallottak-e valaha bármit is?

Csodálkozva néztem magam elé, s az jutott eszembe: „Bezzeg az én időmben...!”



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.