Mai kamaszok


Fodor Tekla  2008.9.5. 7:42

Furcsa kamaszok rejtelmes világa, amely félelmet kelt.

Korai lenne még beállni szüleim soraiba és folyton azt hangoztatni, hogy: „Bezzeg az én időmbem!”, hiszen az nem is volt olyan rég. Körülbelül öt évvel ezelőtt kezdődött a híres fiatalkori lázadásom, melyet minden egyes tinédzser megél, akarva akaratlanul.

Természetesen engem sem került el az ezzel járó szindróma, de így visszatekintve, szerintem anyuék könnyen megúszták azt a periódust. Tény, ami tény, sok mindent eltitkoltam előlük, olyan alapon, hogy ha nem tudják, nem fáj nekik. Ártatlan kis gyerekcsínyeket, melyekkel senkinek sem ártottam. Meg sem fordult a fejemben, hogy a velem egykorú fiatalokkal összetűzésbe kerüljek, vagy esetleg harcba szálljak a nagyobbakkal. Mindez akkoriban volt, az „én időmben”.

Vasárnap, augusztus utolsó napján vettem a bátorságot, hogy húsz éves fejjel, kis szappantartónyi fényképezőgépemmel elkapom az ősz legelső jeleit. Nyugtató zenével a fülemen sétálgattam a városnegyedben, amelyik semmiben nem különbözik a többitől. Fák, játszóterek, füstölő autók a járdákon, és kigyúrt, fogatlan „mácsók” díszelegtek mindenfele. Az utóbbi kategóriától kissé félek is, főképp az esti órákban, úgyhogy egyedül inkább ki sem bújok a házból.

De a fotózásra szentelt perceket délutánra datáltam, így senkitől és semmitől nem kellett félnem. Elméletileg. Mert gyakorlatilag teljesen másképp alakultak a dolgok. Azon a helyen barangoltam és figyeltem a természet legapróbb csodáira, ahol négy évig mindennap elhaladtam, a gimibe sietve. A négy év alatt még egy fűszál sem ártott nekem. Ezúttal fiatal fiúk, közel tizennyolc évesek, üldögéltek nem messze tőlem, szivarral a szájukban, és nagyokat nevettek. Köztük volt egy tizenhárom éves forma, vállamig sem érő gyerek, aki valószínűleg épp a bátorságát szerette volna bebizonyítani a nagyobbaknak. Észrevettem, hogy kiszemeltek engem és sántikálnak valamiben. Ez a női megérzés... Egyszer csak gyors lépésekkel közeledni kezdett felém a tizenhárom éves gyerkőc. Látta, hogy az imént fotóztam a fűben valami számomra szépet, számára pedig értelmetlen dolgot. Már messziről felvette a gúnyos vigyorát, a többiek meg nézték, hogy milyen jelenet következhet. Valósággal megrémültem a kisgyerektől, így hátat fordítottam a bandának és a főút felé siettem.

A szemem sarkából láttam, amint közeledett felém, és az arcára volt írva, ha most odajön hozzám, akkor vagy a fényképezőgéppel fut el, vagy jól belém rúg, majd mindenki nevet egy óriásit. Persze engem leszámítva...

Miközben szaporáztam a lépéseim, azon gondolkodtam, hogy mi a szösz történik ebben a világban?! Húsz évesen el kell, hogy szaladjak a tizenhárom éves kamaszok elől, mert valósággal félek tőle? Hol vannak a szülők? Hol van az a bizonyos hét év otthonról? Ki neveli úgy gyerekét, hogy: ha majd látsz az úton húsz éves nőket, rúgd meg őket? Az iskolában mire tanítják a gyereket? Járnak egyáltalán iskolába? Felnőtt iránti tiszteletről hallottak-e valaha bármit is?

Csodálkozva néztem magam elé, s az jutott eszembe: „Bezzeg az én időmben...!”



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.   


Különös jövő

Nagy Csivre Katalin

A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.

2021.11.2.   


Esküszegés

Nagy Csivre Katalin

Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)

2021.10.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1