Mai kamaszok


Fodor Tekla  2008.9.5. 7:42

Furcsa kamaszok rejtelmes világa, amely félelmet kelt.

Korai lenne még beállni szüleim soraiba és folyton azt hangoztatni, hogy: „Bezzeg az én időmbem!”, hiszen az nem is volt olyan rég. Körülbelül öt évvel ezelőtt kezdődött a híres fiatalkori lázadásom, melyet minden egyes tinédzser megél, akarva akaratlanul.

Természetesen engem sem került el az ezzel járó szindróma, de így visszatekintve, szerintem anyuék könnyen megúszták azt a periódust. Tény, ami tény, sok mindent eltitkoltam előlük, olyan alapon, hogy ha nem tudják, nem fáj nekik. Ártatlan kis gyerekcsínyeket, melyekkel senkinek sem ártottam. Meg sem fordult a fejemben, hogy a velem egykorú fiatalokkal összetűzésbe kerüljek, vagy esetleg harcba szálljak a nagyobbakkal. Mindez akkoriban volt, az „én időmben”.

Vasárnap, augusztus utolsó napján vettem a bátorságot, hogy húsz éves fejjel, kis szappantartónyi fényképezőgépemmel elkapom az ősz legelső jeleit. Nyugtató zenével a fülemen sétálgattam a városnegyedben, amelyik semmiben nem különbözik a többitől. Fák, játszóterek, füstölő autók a járdákon, és kigyúrt, fogatlan „mácsók” díszelegtek mindenfele. Az utóbbi kategóriától kissé félek is, főképp az esti órákban, úgyhogy egyedül inkább ki sem bújok a házból.

De a fotózásra szentelt perceket délutánra datáltam, így senkitől és semmitől nem kellett félnem. Elméletileg. Mert gyakorlatilag teljesen másképp alakultak a dolgok. Azon a helyen barangoltam és figyeltem a természet legapróbb csodáira, ahol négy évig mindennap elhaladtam, a gimibe sietve. A négy év alatt még egy fűszál sem ártott nekem. Ezúttal fiatal fiúk, közel tizennyolc évesek, üldögéltek nem messze tőlem, szivarral a szájukban, és nagyokat nevettek. Köztük volt egy tizenhárom éves forma, vállamig sem érő gyerek, aki valószínűleg épp a bátorságát szerette volna bebizonyítani a nagyobbaknak. Észrevettem, hogy kiszemeltek engem és sántikálnak valamiben. Ez a női megérzés... Egyszer csak gyors lépésekkel közeledni kezdett felém a tizenhárom éves gyerkőc. Látta, hogy az imént fotóztam a fűben valami számomra szépet, számára pedig értelmetlen dolgot. Már messziről felvette a gúnyos vigyorát, a többiek meg nézték, hogy milyen jelenet következhet. Valósággal megrémültem a kisgyerektől, így hátat fordítottam a bandának és a főút felé siettem.

A szemem sarkából láttam, amint közeledett felém, és az arcára volt írva, ha most odajön hozzám, akkor vagy a fényképezőgéppel fut el, vagy jól belém rúg, majd mindenki nevet egy óriásit. Persze engem leszámítva...

Miközben szaporáztam a lépéseim, azon gondolkodtam, hogy mi a szösz történik ebben a világban?! Húsz évesen el kell, hogy szaladjak a tizenhárom éves kamaszok elől, mert valósággal félek tőle? Hol vannak a szülők? Hol van az a bizonyos hét év otthonról? Ki neveli úgy gyerekét, hogy: ha majd látsz az úton húsz éves nőket, rúgd meg őket? Az iskolában mire tanítják a gyereket? Járnak egyáltalán iskolába? Felnőtt iránti tiszteletről hallottak-e valaha bármit is?

Csodálkozva néztem magam elé, s az jutott eszembe: „Bezzeg az én időmben...!”



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6