Megoldásaink


Posmiková Lucia  2004.9.7. 18:35

Ha az embernek rossz napjai vannak, amikor semmi sem sikerül, és egyik probléma a másikat követi, bizony elgondolkodik azon, vajon mi értelme van az életnek?

Mely dolgok és időszakok azok, amelyek értelemmel töltik meg az életünket, és ellenkezőleg, mi az, ami boldogtalanná tesz. Egyáltalán mi jelenti számunkra a boldogságot? Sok embernek elsősorban a család és a munka. Ha valakinek szerető családja van, és olyan munkája, amit szívből végez, csak gratulálhat önmagának -- szerintem ez a boldogság. De hogyan lehet a boldogságot elérni?

Sokan állítják, hogy pozitív hozzáállás kérdése az egész: tartanunk kell magunkat a célunkhoz, és hinnünk kell, s máris megszűnnek az akadályok. Azért ez nem ilyen egyszerű. Bár igaz, hogy ha az életre csak pesszimistán tekintenénk, ha nem volna bennünk szemernyi elhatározás sem, és nem vágyakoznánk, nem örülnénk semminek, akkor valószínűleg nagyon szomorú lenne az életünk. Az élet értelmének keresése valahol máshol rejtőzik – az emberi kapcsolatokban, egymás iránti bizalmunkban, az emberek közti kommunikációban.

Tehát igaz, hogy minden csak tőlünk függ. Persze, vannak időszakok, amikor problémák vannak az emberek közt. Viták, félreértések, súrlódások. Ugyan fontos az egymás közti kapcsolat, de van, amikor nem az azonnal megbeszélés a megoldás. Ilyenkor időre van szükség, teret kell adni a dolgok folyásának, és hagyni kell, hogy mindenki megnyugodjon, hogy a dolgok mintegy maguktól alakuljanak. De ezekben az időszakokban is szem előtt kell tartani az egymás iránti tiszteletet. A megoldás azonban sohasem a menekülés! Vagyis amikor egy adott időszakban és helyzetben rosszul érezzük magunkat, és el akarunk menekülni a világ elől, a legjobb megoldás, ha világosan közöljük a környezetünkben élőkkel, hogy időre van szükségünk, egy kis magányra. Át akarjuk gondolni a dolgokat, és nem akarunk senkit megbántani hirtelen elhatározásainkkal, amelyeket talán később megbánnánk.

És itt van a következő megmérettetés – társunk reagálása (ha éppen párkapcsolati súrlódásokról, problémákról van szó). Sokszor éppen ennél a reakciónál követjük el a nagy hibát – minden tudni akarunk, itt és most! Azt, hogy mi miért történt, és mi a megoldás. Nem akarjuk megérteni, miért később, miért nem azonnal. Tudatosítsuk azonban, hogy ezzel a módszerrel csak az érjük el, hogy a másikat sarokba szorítjuk. A legjobb védekezés a támadás, úgyhogy a probléma megoldása helyett csak azt érem el, hogy még jobban elmérgesedik a helyzet, fájdalmat okozunk magamnak. És a másikat is megbánthatjuk.

Sokszor fájdalmas számunkra, hogy nem tudjuk a velünk történteket orvosolni. Marcangol bennünket a tehetetlenség érzése, és dühösek vagyunk, amiért az, akit szeretünk, nem akarja a kialakult helyzetet rögtön megoldani. Árulásnak érezzük a cselekedeteit, méltatlannak a hozzáállását, és úgy érezzük, már nem hisz nekünk többé, vagy nem akarunk hinni neki. Kínozzuk magunkat az érzéssel, hogy miért van ez így? Hol követtük el a hibát? Vádoljuk magunkat, hogy megint helytelenül cselekedtünk. És egyre nehezebbnek érezzük a sors ránk mért „csapásait”. Zaklatottak vagyunk, nem érdekel semmi, nem tudunk összpontosítani, és ezekben a keserű pillanatokban a legszívesebben ágyba vetnénk magunkat és sírnánk, sírnánk…

Csakhogy tudatosítanunk kell, hogy ezzel nem érünk el semmit sem. Hagyjunk a megoldásra időt, és foglaljuk el magunkat valami mással! Töltsük be a tudatunkat, foglaljuk el magunkat vagy lazítsunk. Persze sokkal könnyebb ezt leírni, mint megtenni, de próbáljuk meg, hisz semmit se veszíthetünk. Hagyjuk a másikat is, hagyjuk magára a gondolataival. Én ilyen esetekben például papírt és ceruzát veszek a kezembe, és írni kezdek. Bármit, ami csak az eszembe jut, papírra vetem, és utána sokkal jobban érzem magam. Vagy olyasmivel foglalatoskodom, ami a hobbijaim közé tartozott, és amivel órákat tudok bíbelődni, csakhogy általában nem jut rá idő. És csak arra a tevékenységre összpontosítok, olyannyira, hogy megszűnik számomra a környező világ. Egyszercsak azt veszem észre, hogy eltelt egy újabb nap, már jobban érzem magam, és lehet, hogy holnap még jobb lesz. Persze mindenkinek magának kell eldöntenie, mivel foglalja el magát, de fontos, hogy olyan tevékenységet válasszon, ami szórakoztatja, amit jókedvvel csinál, ami örömmel tölti el. Lehet, hogy az egyik embernek társaságra van szüksége, a barátaira, másnak inkább a magány segít, vagy a hobbija -- mindenki más, ezért magunknak kell megtalálnunk a megoldást.

És lehet, hogy idővel rájövünk: tényleg jobb várni egy kicsit, az időre hagyni a megoldást, mint meggondolatlanul erőltetni a dolgok folyását. És biztos, hogy egyszer megtaláljuk a választ is a kérdéseinkre.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1