Menedék

Póda Erzsébet  2022.11.19. 23:54

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

...valahol mélyen mindannyian tudjuk, tudnunk kell, hogy ezzel nem ér véget ez a csinált hisztéria. Hogy olyasvalami történik velünk, aminek nem értjük sem az okát, sem a következményeit, sem a célját.

Az utóbbi idők változásai hatalmas zűrzavart okoztak az emberekben. A szavak értelmüket vesztették, vagy más töltetet kaptak, a rend felbomlott, az értékek elvesztek, a lelkek megbetegedtek. A régi szürreális-futurisztikus filmek színfalai szinte a hétköznapjainkká váltak. A viselkedésünk, a beszédünk, a kommunikációnk kifordult magából. Nem értjük mások gondolatait, de a szavait sem, sőt valljuk be: nem is érdekel bennünket. Nem csoda, hiszen mást sem hallhattunk hosszú időn keresztül, csak azt, hogy: az „én” a legfontosabb!


A szavak értelme lassan teljesen megváltozik. A „szeretet” szóba mindent bele lehet csomagolni, s most épp az „igazi, valódi, őszinte” szavaink kerültek kiforgatásra. Csak figyeljük meg, ha felbukkannak: biztosak lehetünk benne, hogy vagy féligazságot, vagy épp hazugságot akarnak lenyomni velük a torkunkon. A számokban sem bízhatunk – a statisztikákat úgy lehet csűrni-csavarni, hogy bizonyos érdekeket szolgáljon ki, miközben a tömegeket nagyszerűen lehet velük (is) manipulálni. Közben a valóságunk meghasadt: ma már egy ember több dimenzióban is létezhet. Úgy tűnik, mintha ezt az egészet láthatatlan kezek vezényelnék, s lehet, hogy ezzel a feltételezéssel nem is állunk messze az igazságtól…

A gyökereink múlt században kezdődő és következetesen végrehajtott elszakítása megtette a magáét. Nem emlékszünk felmenőink nevére, elvesztettük önazonosságunkat, nem tartjuk a szokásokat, nem használjuk az évszázados hétköznapi tudást, amit felhalmoztak, s amit sok-sok évszázadon keresztül jóindulattal adtak át a generációk egymásnak. Ma már nem ezt a megtapasztalt gyakorlati ismeretet használjuk, hanem, amit a média diktál – legyen szó a háztartásról, gyermekgondozásról, nevelésről, viselkedésről, vagy bármi másról. S még, ha tudatában is vagyunk ennek, nem teszünk ellene semmit. Mindent felülír a kényelem.

Ennek persze ára van, mégpedig az, hogy valójában semmi beleszólásunk nincs a saját életünkbe. És ez egészen addig így lesz, amíg nem tudatosítjuk, mi történik velünk. Mert balga ember az, aki az örökölt értékeit elhanyagolja, elhagyja csak azért, mert a pillanatnyi érdek úgy kívánja. Tovább kéne látni az orrunknál…

Szerencsére akadnak még csoportok, akik megértették, hogy a Földön semmi sem fontosabb az egyén számára, mint, hogy biztonságos közösségben élhessen. Még akkor is, ha ma attól zeng a média, hogy mindenki különleges, „más”, egyedi. (Meg attól, hogy tartsunk távolságot.) A magányos ember szenved, s ez előbb vagy utóbb megbetegíti. Kell, hogy legyen egy együttérző kis társaság, amelynek tagjai megértik egymás szavát, figyelmesek, segítenek a bánatban, támogatnak, ha gond akad, és örülnek a másik eredményeinek, sikereinek. Alakítsunk ki magunknak ilyen közösségi menedék-szigeteket, mert nagyon nagy szükségünk van (lesz) rá!

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés