Merre vagy, Jövő?


Kottra Éva  2011.12.11. 15:53

Hé, ember! Állj meg egy pillanatra! Állj meg, és nézz vissza, mit műveltél!

Csak törtetsz előre, mint egy buldózer – füvet, bokrot, embert s lelkét széttaposó bárdolatlan fajankó. Ne légy oly szívtelen harácsoló, gátlástalan törekvő és agyafúrt gazfickó, hisz a Küszöb Őrétől te sem menekülsz meg!

Állj meg, s nézz körül néha-néha! Látod a kék eget, és a fűben megbújó virágot? Látod az emberek mosolyát, a könnybe lábadó szemét, édesanyád remegő kezét? Látod a másikat, hogy szenved, s hiányol tégedet? Dehogy látod! Fuss csak, fuss fejetlenül, míg futni bírsz, de aztán utad végén, amikor már mindenkit ellöktél, ne áhítozz szeretetért, kedves szóért és mosolyért!

Ne is bánkódj, mostmár késő! Nincs visszaút, s amit megtettél, vagy nem tettél, annak bére most ezennel a tiéd. Ne is jajgass, hisz „ők” is jajgattak, de te őket meg sem hallgattad. Kértek szépen is, aztán meg rútan is. Emlékszel? Ugyan; dehogyis! Hát akkor most csöndben légy, még ha épp a te tükörképeddel van bajod.

Persze, tudom! Futni gyakran kell, de bölcsességgel, mert a világ romokban áll a sok becstelen hajhász miatt. Krízis krízist látván, bomba bomba hátán, ember ember vállán, a takarékok vészesen fogyóban, s ma már a munka is járványos kórban van. Hát ezért rohantál oly kacéran? Azt mondtad, szaladnod kell, mert dolgod van, meg sem állhatsz, mert számunkra a jövőt kell felépítened. Hát ezt építetted? Légvárat nekünk? Olyan a világ, mint egy csatatér; megmondod, hogy most mit tegyünk? Hol keressük a napsugarat, a fénylő tavakat, az emberek gondtalan mosolyát... és a jövőt?

Azt mondtad, te mindent tudsz, s azt is, hogy minden áron vágtatnod kell akár a szélvész, hogy mindenkinek jó legyen. Most miért nem válaszolsz, miért hallgatsz; most miért nem rohansz? Tán megbénított a valóság?

Csakúgy, egyszerűen lehajtod a fejed, még be is csukod a szemed, s azt mondod: hisz tiéd a jövő, majd te elrendezed. Igen, persze elrendezem, sőt még az árát is kifizetem, de nem lett volna helyesebb, ha a romok helyett most inkább szolidabb alapokra kapaszkodhatnék...?

Hej, te! Kiskölyök! Idesüss; most az egyszer ne böstyörögj! Tanuld meg jól, hogy kell építeni a világot, kastélyt, várat, viskót, vagy házat. Csak ne felhőkre építs fellegvárat! Ha majd eljő az idő, te ne pusztíts; tedd félre örökölt becstelen buzgóságod, lélektipró dicsvágyad, s épp ésszel építsd a jövőt!

Eva Kottrova



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.