Merre vagy, Jövő?


Kottra Éva  2011.12.11. 15:53

Hé, ember! Állj meg egy pillanatra! Állj meg, és nézz vissza, mit műveltél!

Csak törtetsz előre, mint egy buldózer – füvet, bokrot, embert s lelkét széttaposó bárdolatlan fajankó. Ne légy oly szívtelen harácsoló, gátlástalan törekvő és agyafúrt gazfickó, hisz a Küszöb Őrétől te sem menekülsz meg!

Állj meg, s nézz körül néha-néha! Látod a kék eget, és a fűben megbújó virágot? Látod az emberek mosolyát, a könnybe lábadó szemét, édesanyád remegő kezét? Látod a másikat, hogy szenved, s hiányol tégedet? Dehogy látod! Fuss csak, fuss fejetlenül, míg futni bírsz, de aztán utad végén, amikor már mindenkit ellöktél, ne áhítozz szeretetért, kedves szóért és mosolyért!

Ne is bánkódj, mostmár késő! Nincs visszaút, s amit megtettél, vagy nem tettél, annak bére most ezennel a tiéd. Ne is jajgass, hisz „ők” is jajgattak, de te őket meg sem hallgattad. Kértek szépen is, aztán meg rútan is. Emlékszel? Ugyan; dehogyis! Hát akkor most csöndben légy, még ha épp a te tükörképeddel van bajod.

Persze, tudom! Futni gyakran kell, de bölcsességgel, mert a világ romokban áll a sok becstelen hajhász miatt. Krízis krízist látván, bomba bomba hátán, ember ember vállán, a takarékok vészesen fogyóban, s ma már a munka is járványos kórban van. Hát ezért rohantál oly kacéran? Azt mondtad, szaladnod kell, mert dolgod van, meg sem állhatsz, mert számunkra a jövőt kell felépítened. Hát ezt építetted? Légvárat nekünk? Olyan a világ, mint egy csatatér; megmondod, hogy most mit tegyünk? Hol keressük a napsugarat, a fénylő tavakat, az emberek gondtalan mosolyát... és a jövőt?

Azt mondtad, te mindent tudsz, s azt is, hogy minden áron vágtatnod kell akár a szélvész, hogy mindenkinek jó legyen. Most miért nem válaszolsz, miért hallgatsz; most miért nem rohansz? Tán megbénított a valóság?

Csakúgy, egyszerűen lehajtod a fejed, még be is csukod a szemed, s azt mondod: hisz tiéd a jövő, majd te elrendezed. Igen, persze elrendezem, sőt még az árát is kifizetem, de nem lett volna helyesebb, ha a romok helyett most inkább szolidabb alapokra kapaszkodhatnék...?

Hej, te! Kiskölyök! Idesüss; most az egyszer ne böstyörögj! Tanuld meg jól, hogy kell építeni a világot, kastélyt, várat, viskót, vagy házat. Csak ne felhőkre építs fellegvárat! Ha majd eljő az idő, te ne pusztíts; tedd félre örökölt becstelen buzgóságod, lélektipró dicsvágyad, s épp ésszel építsd a jövőt!

Eva Kottrova



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.