Mikor, mivel kezdődött?
Vajon be tudjuk határolni, mikor kezdődött az abszurditás?
A migránstömegek megállíthatatlan beözönlésével – amikor megszeppenve néztük a Baross-szobron lengedező imaszőnyegeket és a menekülteket befogadó épületek udvarain felállított katonai sátrakat, a megállíthatatlan primitív tömegeket…?
A kovidterror beköszöntével – amikor hetente jártunk a focipályákra, egyéb helyekre, „tesztelésre”, és amikor az újabb „rendeletek” rendre felülírták az előző héten hozottakat? A rács-maradjotthon-oltott-oltatlan-ölremegy-egymással állapottal? (Sorolhatnám az ésszerűtlen intézkedéseket, de minek?) Amikor a tömegek tapsoltak a kovidmegszállásos éjszaka leple alatt vonuló katonai konvojoknak? A kijárási tilalmak nemnormális bevezetésével? (Este tíz után kimehetsz, csak kutyát sétáltathatsz kint, azt is szájmaszkban…)
Mivel kezdődött? A templomokból (egyes helyeken örökre) kitiltott szenteltvízzel? A háború kitörésével? A világhatalomnak számító usa demens elnökének felavatásával? A dalszövegek egyre primitívebbé válásával – a szép rozmaringról virágnyelven szóló, szerelmi bánatot ecsetelő, szívet megindító dallamok káromkodásra való lecserélésével? A gép által írt, agyzsibbasztó zenének nevezett zaj elterjesztésével?
A szent helyeink egyre gyakoribbá váló megszentségtelenítésével? A Hősök terén gyalázkodó tömeg megjelenésével? A parlamentbe került illuminált politikusok artikulálatlan ordibálásával?
Vajon be tudjuk határolni, mikor kezdődött az abszurditás, és mikor vált az emberi lét groteszkké? A családok szétverésével kezdődött? Vagy a vagyonok és termőföldek elkobzásával? A génmódosított gabona elterjedésével? Az uborka kiegyenesítésével? A rovarokat tartalmazó élelmiszerek engedélyezésével? Az ellenőrizetlen beköltözöttek térhódításával?
Vajon be tudjuk határolni, mikor kezdődött az abszurditás, ami elhatalmasodott az életünk felett?
Buták vagyunk! Azt hisszük, létezik olyan, hogy szabad választás, netán szabad akarat! Azt hisszük, nem érdekel bennünket, mit gondolnak rólunk mások! Azt hisszük, mi döntjük el, mit veszünk, mit eszünk, mit teszünk! Holott a Földön eltöltött rövidke életünknek szinte nincs olyan területe, amelyiken valóban, igazán, tényleg azt tesszük, amit szeretnénk. Mert már nem is tudjuk, mi az, amit szeretnénk – megmondja helyettük valaki vagy valami más, egy ismeretlen, sötét és kegyetlen erő, amelyről még csak fogalmunk sincs, hogy micsoda!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2026.5.9. 2
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2026.5.2. 2 3
Mi közöm hozzá?
Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor ellátogatott hozzánk Bohus Marika néni. Az alsótagozatos osztályfőnököm volt, és rendszerint szülői látogatásra jött, amit én gyerekként mindig kitüntetésnek éreztem.
2026.2.15.
Legyen még jobb!
Egyre ritkábban történik meg, hogy lélekemelő gondolatokat oszt meg valaki, gondolatokat, amelyek átsegítenek a hétköznapok nehézségein, vagy egyszerűen csak biztatóbbá válik általuk életünk folyamata.
2026.1.1.
Ékszerünk: a magyar nyelv
Már a legelső szívdobbanásunk az anyanyelvünk ritmusára történik. Születésünknél fogva bennünk él ez a lüktetés, amit nyelvünk különleges dallamossága okoz. November 13-án van a magyar nyelv napja.
2025.11.13.
Amit az őszben szeretni lehet
Ősz lett. Szőlőillatos, levélhullatós, kabátba-sálba burkolózós, nyirkos reggeles, hosszú estés ősz.
2025.10.19. 12
Ide nekem a betegségemet! (2)
Preventív biztosítások lehetséges betegségek esetére, avagy kössünk-e szerződéseket az egészségünk érdekében?
2025.8.11.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2025.7.19.
Ide nekem a betegségemet! (1)
Betoppanok a rendelőbe: üres, csöndes és sötét. Netán elnéztem volna az időpontot? Nem. Reggel hét óra, a dátum stimmel.
2025.7.14.
A lelkemig hatol
A női lélek bonyolult és összetett. Érzékeny és átérző, érzéseket beengedő, azokat intenzíven megélő, máskor elutasító, bezárkózó.
2025.7.4.
