Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő  2020.3.21. 12:00

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

Számos tanulmány, elmélkedés , praktikus tanács jelent meg a sajtóban a vírussal kapcsolatban: a megelőzéssel, a gyógyításával, a maszkok készítésével, az egyszerű ember és a világ problémáival egyetemben és sorolhatnám.


Ebben az írásomban, tőlem kicsit szokatlan hangnemben másként közelítem a jelenlegi helyzetet. A vírus okozta változásokat az emberi kapcsolatok megreformálódásában, a család és kissebb közösségek kapcsolataiban, az emberi tulajdonságok pozitív változásában, a természethez füződő viszonyukban mérem fel. Hiába áll az ember az emberi fejlődés legmagasabb fokán, és hiszi, hogy a legokosabb, legtökéletesebb lény a Földön,ha egy sejtmag nélküli, élősködő, szabad szemmel nem látható mikroorganizmus elszaporodása meg tudja állítani a napi körforgást. Erre azért képes, mert felelőtlenül bánunk őseink hagyatékával, a hatalom és a pénz szaga - a természet illata helyett -, elbódítototta az embereket. Nem törődtünk unokáink örökségével. Hagyatékul egy sivár, mindenéből kiforgatott természetet hagyunk hátra, ahol mutáns, mikro-nagyságú élőlények tartják sakkban az emberiséget. Felteszem a kérdést: megéri ez nekünk?

De én hiszek abban, hogy ez a vírus elgondolkodtatta a még épelméjű embereket, hogy nem késő változtatni. Még meg lehet menteni a természetet, javítani, és főleg változtatni lehet a magatartásunkon. Soha sem késő! Próbáljuk az apró változtatásokat megkezdni már most, az önkéntes karatén alatt, majd fokozatosan terjesszük ki a karatén után a munkahelyünkre, családunk széles körére. Ha mindenki ezt teszi, egyszer csak az akaratok egyesülnek és a Föld fellélegezhet.


Hiszek abban, hogy az emberi kapcsolatok javulnak a vírus kipusztulása után. Méginkább összetartanak, emberszámba veszik egymást, odafigyelnek egymásra továbbra is. Győz a józan ész. Megbecsülik egymást, egymás munkáját. Szükség lesz rá, mert a vírushelyzet lecsengése után ínséges idők várnak ránk. A gazdaságnak ez a pizsamás, otthonülős kényszerszünet nem tesz jót. De akármi lesz, ha összetartunk és féltjük-óvjuk saját egészségünket és másokét is, talpra állunk, állítjuk az országot.

Hiszek abban, hogy a tavasz után, amit a vírus okozta fekete felhők majdnem teljesen beárnyékoltak, oda tudunk már figyelni gondtalanul a nyár illatára, a természet szépségeire.


Hiszek abban, hogy nem felejtjük el a vírus hozta intőjelet sem, hogy vigyázz, ember, mert: „Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!“ Vagyis, a természet megbosszulja magát!

Hogy ne feledkezzünk, meg a tavasz szépségeiről sem, mellékelek pár felvételt a kiskertünkből, ami anyósom, Horváth Júlia munkáját dícséri.

Hozzászólások

@

Küldés