Mire jó a tojás?


Nagy Erika  2015.4.2. 1:34

A tojás sok mindenre megfelel, csak lelemény kell hozzá.

Azt, hogy a tojás finom, értékes táplálék, és hogy igazi koleszterinbombaként emlegetik, mindnyájan tudjuk. Most mégsem erről akarok filozofálni. Annál inkább arról, hogy például már gyermekkorban tudtuk, hogy a tojásból kelnek ki az aranyos, selymes, pihe-puha kiscsirkék. Ha eljött az ideje, a tojásokon ülő kotlóstyúk alatt figyeltük a tojásokat. Türelmetlenül vártuk, hogy a kis jószágok kidugják a csőrüket, majd egyre nagyobb lyukat kanyarintsanak, hogy végül kibújhassanak belőle. Imádtuk ezt a műveletet figyelni.


De a tojás másra is tökéletesen megfelel, csak lelemény kell hozzá. Egy kisgyermek leleménye. Hogy miről van szó? Elárulom. Kicsi unokám, a lassan tizenhat hónapos Bendegúz gondolt egyet, és igazi férfihoz való foglalatosságot talált ki magának – mert ugye, nem lehet elég korán kezdeni semmit. Ehhez nem kellett más, mint egy karton tojás, ami az asztalon maradt, és az, hogy édesanyja pár pillanatra mással legyen elfoglalva. A kicsi kezébe fogta a tojást, nyilván egy pillanatra megszemlélte, majd úgy gondolta, sok-sok kicsi labda vár arra, hogy játékszernek használja. Nem is tétlenkedett, akcióba lendült. Mire az anyukája mellette termett, öt tojás landolt a padlón, hozzá a szöveggel: gó..., gó..., gó...!
Ez magyarul annyit jelent, hogy gól, ha valaki nem értené a babák nyelvét.
Mit lehet erre mondani? Mit lehet tenni? Szerintem csak annyit, hogy fogunk egy felmosó kannát a hozzá tartozó kellékekkel, és hahota kíséretében eltakarítjuk a ragacsos, nyúlós maradványokat, a benne lévő összes ásványi anyaggal egyetemben. Bár a tojásban lévő foszfor, vas, cink, de még a kalcium, kálium, nátrium, szelén és magnézium nem csigázta fel Bendegúzt. De ami késik, az nem biztos, hogy végleg elmúlik, mert lehet, hogy legközelebb már kémikusnak áll, ha megunja a focit.

Gyakran kérdezték, amikor a kicsi megszületett, hogy biztosan jól átgondolt lépés volt a név választása? Most azt mondom: igen, bár azt nem tudom, hogy a gyermek hasonult-e a névhez, vagy a név az unokámhoz? Egy biztos, a név kötelez, azaz „nomen est omen”. vagyis; a név intő, figyelmeztető jel.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    9


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    14


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5