Mire jó a tojás?


Nagy Erika  2015.4.2. 1:34

A tojás sok mindenre megfelel, csak lelemény kell hozzá.

Azt, hogy a tojás finom, értékes táplálék, és hogy igazi koleszterinbombaként emlegetik, mindnyájan tudjuk. Most mégsem erről akarok filozofálni. Annál inkább arról, hogy például már gyermekkorban tudtuk, hogy a tojásból kelnek ki az aranyos, selymes, pihe-puha kiscsirkék. Ha eljött az ideje, a tojásokon ülő kotlóstyúk alatt figyeltük a tojásokat. Türelmetlenül vártuk, hogy a kis jószágok kidugják a csőrüket, majd egyre nagyobb lyukat kanyarintsanak, hogy végül kibújhassanak belőle. Imádtuk ezt a műveletet figyelni.


De a tojás másra is tökéletesen megfelel, csak lelemény kell hozzá. Egy kisgyermek leleménye. Hogy miről van szó? Elárulom. Kicsi unokám, a lassan tizenhat hónapos Bendegúz gondolt egyet, és igazi férfihoz való foglalatosságot talált ki magának – mert ugye, nem lehet elég korán kezdeni semmit. Ehhez nem kellett más, mint egy karton tojás, ami az asztalon maradt, és az, hogy édesanyja pár pillanatra mással legyen elfoglalva. A kicsi kezébe fogta a tojást, nyilván egy pillanatra megszemlélte, majd úgy gondolta, sok-sok kicsi labda vár arra, hogy játékszernek használja. Nem is tétlenkedett, akcióba lendült. Mire az anyukája mellette termett, öt tojás landolt a padlón, hozzá a szöveggel: gó..., gó..., gó...!
Ez magyarul annyit jelent, hogy gól, ha valaki nem értené a babák nyelvét.
Mit lehet erre mondani? Mit lehet tenni? Szerintem csak annyit, hogy fogunk egy felmosó kannát a hozzá tartozó kellékekkel, és hahota kíséretében eltakarítjuk a ragacsos, nyúlós maradványokat, a benne lévő összes ásványi anyaggal egyetemben. Bár a tojásban lévő foszfor, vas, cink, de még a kalcium, kálium, nátrium, szelén és magnézium nem csigázta fel Bendegúzt. De ami késik, az nem biztos, hogy végleg elmúlik, mert lehet, hogy legközelebb már kémikusnak áll, ha megunja a focit.

Gyakran kérdezték, amikor a kicsi megszületett, hogy biztosan jól átgondolt lépés volt a név választása? Most azt mondom: igen, bár azt nem tudom, hogy a gyermek hasonult-e a névhez, vagy a név az unokámhoz? Egy biztos, a név kötelez, azaz „nomen est omen”. vagyis; a név intő, figyelmeztető jel.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1