Mire jó a tojás?
A tojás sok mindenre megfelel, csak lelemény kell hozzá.
Azt, hogy a tojás finom, értékes táplálék, és hogy igazi koleszterinbombaként emlegetik, mindnyájan tudjuk. Most mégsem erről akarok filozofálni. Annál inkább arról, hogy például már gyermekkorban tudtuk, hogy a tojásból kelnek ki az aranyos, selymes, pihe-puha kiscsirkék. Ha eljött az ideje, a tojásokon ülő kotlóstyúk alatt figyeltük a tojásokat. Türelmetlenül vártuk, hogy a kis jószágok kidugják a csőrüket, majd egyre nagyobb lyukat kanyarintsanak, hogy végül kibújhassanak belőle. Imádtuk ezt a műveletet figyelni.
De a tojás másra is tökéletesen megfelel, csak lelemény kell hozzá. Egy kisgyermek leleménye. Hogy miről van szó? Elárulom. Kicsi unokám, a lassan tizenhat hónapos Bendegúz gondolt egyet, és igazi férfihoz való foglalatosságot talált ki magának – mert ugye, nem lehet elég korán kezdeni semmit. Ehhez nem kellett más, mint egy karton tojás, ami az asztalon maradt, és az, hogy édesanyja pár pillanatra mással legyen elfoglalva. A kicsi kezébe fogta a tojást, nyilván egy pillanatra megszemlélte, majd úgy gondolta, sok-sok kicsi labda vár arra, hogy játékszernek használja. Nem is tétlenkedett, akcióba lendült. Mire az anyukája mellette termett, öt tojás landolt a padlón, hozzá a szöveggel: gó..., gó..., gó...!
Ez magyarul annyit jelent, hogy gól, ha valaki nem értené a babák nyelvét.
Mit lehet erre mondani? Mit lehet tenni? Szerintem csak annyit, hogy fogunk egy felmosó kannát a hozzá tartozó kellékekkel, és hahota kíséretében eltakarítjuk a ragacsos, nyúlós maradványokat, a benne lévő összes ásványi anyaggal egyetemben. Bár a tojásban lévő foszfor, vas, cink, de még a kalcium, kálium, nátrium, szelén és magnézium nem csigázta fel Bendegúzt. De ami késik, az nem biztos, hogy végleg elmúlik, mert lehet, hogy legközelebb már kémikusnak áll, ha megunja a focit.
Gyakran kérdezték, amikor a kicsi megszületett, hogy biztosan jól átgondolt lépés volt a név választása? Most azt mondom: igen, bár azt nem tudom, hogy a gyermek hasonult-e a névhez, vagy a név az unokámhoz? Egy biztos, a név kötelez, azaz „nomen est omen”. vagyis; a név intő, figyelmeztető jel.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.
Az értékes festővászon története
A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.
2022.11.29.