Mire jó a tojás?
A tojás sok mindenre megfelel, csak lelemény kell hozzá.
Azt, hogy a tojás finom, értékes táplálék, és hogy igazi koleszterinbombaként emlegetik, mindnyájan tudjuk. Most mégsem erről akarok filozofálni. Annál inkább arról, hogy például már gyermekkorban tudtuk, hogy a tojásból kelnek ki az aranyos, selymes, pihe-puha kiscsirkék. Ha eljött az ideje, a tojásokon ülő kotlóstyúk alatt figyeltük a tojásokat. Türelmetlenül vártuk, hogy a kis jószágok kidugják a csőrüket, majd egyre nagyobb lyukat kanyarintsanak, hogy végül kibújhassanak belőle. Imádtuk ezt a műveletet figyelni.
De a tojás másra is tökéletesen megfelel, csak lelemény kell hozzá. Egy kisgyermek leleménye. Hogy miről van szó? Elárulom. Kicsi unokám, a lassan tizenhat hónapos Bendegúz gondolt egyet, és igazi férfihoz való foglalatosságot talált ki magának – mert ugye, nem lehet elég korán kezdeni semmit. Ehhez nem kellett más, mint egy karton tojás, ami az asztalon maradt, és az, hogy édesanyja pár pillanatra mással legyen elfoglalva. A kicsi kezébe fogta a tojást, nyilván egy pillanatra megszemlélte, majd úgy gondolta, sok-sok kicsi labda vár arra, hogy játékszernek használja. Nem is tétlenkedett, akcióba lendült. Mire az anyukája mellette termett, öt tojás landolt a padlón, hozzá a szöveggel: gó..., gó..., gó...!
Ez magyarul annyit jelent, hogy gól, ha valaki nem értené a babák nyelvét.
Mit lehet erre mondani? Mit lehet tenni? Szerintem csak annyit, hogy fogunk egy felmosó kannát a hozzá tartozó kellékekkel, és hahota kíséretében eltakarítjuk a ragacsos, nyúlós maradványokat, a benne lévő összes ásványi anyaggal egyetemben. Bár a tojásban lévő foszfor, vas, cink, de még a kalcium, kálium, nátrium, szelén és magnézium nem csigázta fel Bendegúzt. De ami késik, az nem biztos, hogy végleg elmúlik, mert lehet, hogy legközelebb már kémikusnak áll, ha megunja a focit.
Gyakran kérdezték, amikor a kicsi megszületett, hogy biztosan jól átgondolt lépés volt a név választása? Most azt mondom: igen, bár azt nem tudom, hogy a gyermek hasonult-e a névhez, vagy a név az unokámhoz? Egy biztos, a név kötelez, azaz „nomen est omen”. vagyis; a név intő, figyelmeztető jel.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.