Mosolygó alma és csengő barack


Nagy Erika  2009.10.26. 6:02

Ülünk a meleg szobában, élvezve a kandallóban pattogó tűz fényeit, én olvasok, az unokám a számítógépen játszik.

Ritka pillanat, mármint az, hogy van idő pihenni. Vasárnap az egyetlen nap, amikor ezt megtehetem. Meg azt is, hogy egy óra alatt hétszer kérdezzem meg Vikitől, mit szeretne enni. A válasz hétszer volt ugyanaz: gyümölcsöt. Nem éppen ezt szerettem volna hallani, de már annak is örültem, hogy hajlandóságot mutat arra, hogy valamit a szájába vegyen. S gyümölcsöt enni szinte kötelező ebben az időszakban.

Nosztalgiáztam. Annak okán, hogy a gyümölcsről eszembe jutott a régi szép idő, amikor még úgy tároltuk az almát, hogy csillogósra törölgettük, s a szekrény tetejére raktuk, élvezve ezután a csodálatos illatot, amit árasztott, no meg a látványt, ami elmondhatatlanul nyugtató hatással bírt. Esténként addig nézegettük, és számoltuk, amíg álom nem jött a szemünkre. A körtét pedig a padláson tárolt árpával teli zsákokban érleltük. Soha nem értettem, miért kellett oda rakni, csak azt, hogy kis idő elteltével olyan lakmározást folytattunk belőle, hogy még most is összefut a nyál a számban, ha rágondolok. Abban az időben nem voltak déligyümölcsök, azaz néha lehetett kapni, de annak ára volt. S ki engedhette azt meg akkoriban? Pazarlásnak számított. Meg aztán arra is emlékszem, amikor először fogtuk kezünkben a banánt, néztük, mit is kell tennünk annak érdekében, hogy fogyasztható állapotban a szánkba vehessük. Az öcsémet annyira nem hozta lázba, hogy egyenesen a tyúkoknak áldozta az ismeretlen, számára cseppet sem csábos gyümölcsöt. Talán oka van annak, hogy a mai napig az egyik kedvencem a körte, a másik pedig az alma. Ja és a szilva. És nem az a behemót, hatalmas példány, hanem az apró, dértől megcsípett, aszott, kékeslila rusnyaság. Amit akkor veszek le a fáról, amikor először találkozik a hideggel. Mennyei falat!

A mai gyerekek többsége nem szereti a gyümölcsöt. Az almára meg olyan lenéző pillantást vet, hogy az már vérlázító. Pedig, egykor nagy becsben tartották. A szegények eledele volt, mégpedig zsíros kenyérrel (is). Kacsazsírral megkent, majd megsózott, finom házikenyérrel. Kóstolták már? Érdemes egyszer kipróbálni. Ha ma egy asztalt teleraknának pizzával, hamburgerrel, hot-doggal, melegszendviccsel, az asztal legvégében pedig elhelyeznék az említett „különcséget”, gondolkodás nélkül azt választanám.

Mert nem kell mindig a nyugatot majmolni. Nem kell előnyben részesíteni azt a gyümölcsöt, amit éretlenül leszednek, s vegyszereznek, hogy a hosszú, tengerentúli utat átvészeljék. Gyönyörű, mosolygós áru kerül a pultokra, de belülről is az? Tudjuk, hogy mit eszünk?

Tudom, erre mondhatják azt, hogy maradi vagyok. Lehet. Vállalom, mint ahogy annak a kijelentésnek a következményét is, hogy avokádó ide, papaya és mangó oda, nálam nem rúgnak labdába. Egy mosolygós, alma annál inkább, még akkor is, ha egy vagy több parányi lakó ki is bérelte…



Hozzászólások

Sanyi, 26. 10. 2009 07:56:11 maradi?
Maradi vagy? Nem állítanám, de ha mégis, akkor velem gondok vannak, mert gondolkodás nélkül megeszem a napi 3-4 almát és teljesen igaz, hogy zsíroskenyérrel az igazi :))
    
erika, 26. 10. 2009 15:35:11 Re: maradi?
Drága Sanyikám, az én emberem vagy, egészségedre! Én is megenném, mármint kenyérrel, ajaj, de mennyire, de most éppen fogyózom. majd legközelebb...
        
kati, 04. 11. 2009 16:06:28 Re: Re: maradi?
Ne fogyózz.Te úgy vagy szép, amilyen vagy.Meg az a csodálatos unokád is.tiszta nagyi.puszi.Kati
@


A rovat további cikkei

Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.