Mosolygó alma és csengő barack


Nagy Erika  2009.10.26. 6:02

Ülünk a meleg szobában, élvezve a kandallóban pattogó tűz fényeit, én olvasok, az unokám a számítógépen játszik.

Ritka pillanat, mármint az, hogy van idő pihenni. Vasárnap az egyetlen nap, amikor ezt megtehetem. Meg azt is, hogy egy óra alatt hétszer kérdezzem meg Vikitől, mit szeretne enni. A válasz hétszer volt ugyanaz: gyümölcsöt. Nem éppen ezt szerettem volna hallani, de már annak is örültem, hogy hajlandóságot mutat arra, hogy valamit a szájába vegyen. S gyümölcsöt enni szinte kötelező ebben az időszakban.

Nosztalgiáztam. Annak okán, hogy a gyümölcsről eszembe jutott a régi szép idő, amikor még úgy tároltuk az almát, hogy csillogósra törölgettük, s a szekrény tetejére raktuk, élvezve ezután a csodálatos illatot, amit árasztott, no meg a látványt, ami elmondhatatlanul nyugtató hatással bírt. Esténként addig nézegettük, és számoltuk, amíg álom nem jött a szemünkre. A körtét pedig a padláson tárolt árpával teli zsákokban érleltük. Soha nem értettem, miért kellett oda rakni, csak azt, hogy kis idő elteltével olyan lakmározást folytattunk belőle, hogy még most is összefut a nyál a számban, ha rágondolok. Abban az időben nem voltak déligyümölcsök, azaz néha lehetett kapni, de annak ára volt. S ki engedhette azt meg akkoriban? Pazarlásnak számított. Meg aztán arra is emlékszem, amikor először fogtuk kezünkben a banánt, néztük, mit is kell tennünk annak érdekében, hogy fogyasztható állapotban a szánkba vehessük. Az öcsémet annyira nem hozta lázba, hogy egyenesen a tyúkoknak áldozta az ismeretlen, számára cseppet sem csábos gyümölcsöt. Talán oka van annak, hogy a mai napig az egyik kedvencem a körte, a másik pedig az alma. Ja és a szilva. És nem az a behemót, hatalmas példány, hanem az apró, dértől megcsípett, aszott, kékeslila rusnyaság. Amit akkor veszek le a fáról, amikor először találkozik a hideggel. Mennyei falat!

A mai gyerekek többsége nem szereti a gyümölcsöt. Az almára meg olyan lenéző pillantást vet, hogy az már vérlázító. Pedig, egykor nagy becsben tartották. A szegények eledele volt, mégpedig zsíros kenyérrel (is). Kacsazsírral megkent, majd megsózott, finom házikenyérrel. Kóstolták már? Érdemes egyszer kipróbálni. Ha ma egy asztalt teleraknának pizzával, hamburgerrel, hot-doggal, melegszendviccsel, az asztal legvégében pedig elhelyeznék az említett „különcséget”, gondolkodás nélkül azt választanám.

Mert nem kell mindig a nyugatot majmolni. Nem kell előnyben részesíteni azt a gyümölcsöt, amit éretlenül leszednek, s vegyszereznek, hogy a hosszú, tengerentúli utat átvészeljék. Gyönyörű, mosolygós áru kerül a pultokra, de belülről is az? Tudjuk, hogy mit eszünk?

Tudom, erre mondhatják azt, hogy maradi vagyok. Lehet. Vállalom, mint ahogy annak a kijelentésnek a következményét is, hogy avokádó ide, papaya és mangó oda, nálam nem rúgnak labdába. Egy mosolygós, alma annál inkább, még akkor is, ha egy vagy több parányi lakó ki is bérelte…



Hozzászólások

Sanyi, 26. 10. 2009 07:56:11 maradi?
Maradi vagy? Nem állítanám, de ha mégis, akkor velem gondok vannak, mert gondolkodás nélkül megeszem a napi 3-4 almát és teljesen igaz, hogy zsíroskenyérrel az igazi :))
    
erika, 26. 10. 2009 15:35:11 Re: maradi?
Drága Sanyikám, az én emberem vagy, egészségedre! Én is megenném, mármint kenyérrel, ajaj, de mennyire, de most éppen fogyózom. majd legközelebb...
        
kati, 04. 11. 2009 16:06:28 Re: Re: maradi?
Ne fogyózz.Te úgy vagy szép, amilyen vagy.Meg az a csodálatos unokád is.tiszta nagyi.puszi.Kati
@


A rovat további cikkei

Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.