Mosolygó alma és csengő barack


Nagy Erika  2009.10.26. 6:02

Ülünk a meleg szobában, élvezve a kandallóban pattogó tűz fényeit, én olvasok, az unokám a számítógépen játszik.

Ritka pillanat, mármint az, hogy van idő pihenni. Vasárnap az egyetlen nap, amikor ezt megtehetem. Meg azt is, hogy egy óra alatt hétszer kérdezzem meg Vikitől, mit szeretne enni. A válasz hétszer volt ugyanaz: gyümölcsöt. Nem éppen ezt szerettem volna hallani, de már annak is örültem, hogy hajlandóságot mutat arra, hogy valamit a szájába vegyen. S gyümölcsöt enni szinte kötelező ebben az időszakban.

Nosztalgiáztam. Annak okán, hogy a gyümölcsről eszembe jutott a régi szép idő, amikor még úgy tároltuk az almát, hogy csillogósra törölgettük, s a szekrény tetejére raktuk, élvezve ezután a csodálatos illatot, amit árasztott, no meg a látványt, ami elmondhatatlanul nyugtató hatással bírt. Esténként addig nézegettük, és számoltuk, amíg álom nem jött a szemünkre. A körtét pedig a padláson tárolt árpával teli zsákokban érleltük. Soha nem értettem, miért kellett oda rakni, csak azt, hogy kis idő elteltével olyan lakmározást folytattunk belőle, hogy még most is összefut a nyál a számban, ha rágondolok. Abban az időben nem voltak déligyümölcsök, azaz néha lehetett kapni, de annak ára volt. S ki engedhette azt meg akkoriban? Pazarlásnak számított. Meg aztán arra is emlékszem, amikor először fogtuk kezünkben a banánt, néztük, mit is kell tennünk annak érdekében, hogy fogyasztható állapotban a szánkba vehessük. Az öcsémet annyira nem hozta lázba, hogy egyenesen a tyúkoknak áldozta az ismeretlen, számára cseppet sem csábos gyümölcsöt. Talán oka van annak, hogy a mai napig az egyik kedvencem a körte, a másik pedig az alma. Ja és a szilva. És nem az a behemót, hatalmas példány, hanem az apró, dértől megcsípett, aszott, kékeslila rusnyaság. Amit akkor veszek le a fáról, amikor először találkozik a hideggel. Mennyei falat!

A mai gyerekek többsége nem szereti a gyümölcsöt. Az almára meg olyan lenéző pillantást vet, hogy az már vérlázító. Pedig, egykor nagy becsben tartották. A szegények eledele volt, mégpedig zsíros kenyérrel (is). Kacsazsírral megkent, majd megsózott, finom házikenyérrel. Kóstolták már? Érdemes egyszer kipróbálni. Ha ma egy asztalt teleraknának pizzával, hamburgerrel, hot-doggal, melegszendviccsel, az asztal legvégében pedig elhelyeznék az említett „különcséget”, gondolkodás nélkül azt választanám.

Mert nem kell mindig a nyugatot majmolni. Nem kell előnyben részesíteni azt a gyümölcsöt, amit éretlenül leszednek, s vegyszereznek, hogy a hosszú, tengerentúli utat átvészeljék. Gyönyörű, mosolygós áru kerül a pultokra, de belülről is az? Tudjuk, hogy mit eszünk?

Tudom, erre mondhatják azt, hogy maradi vagyok. Lehet. Vállalom, mint ahogy annak a kijelentésnek a következményét is, hogy avokádó ide, papaya és mangó oda, nálam nem rúgnak labdába. Egy mosolygós, alma annál inkább, még akkor is, ha egy vagy több parányi lakó ki is bérelte…



Hozzászólások

Sanyi, 26. 10. 2009 07:56:11 maradi?
Maradi vagy? Nem állítanám, de ha mégis, akkor velem gondok vannak, mert gondolkodás nélkül megeszem a napi 3-4 almát és teljesen igaz, hogy zsíroskenyérrel az igazi :))
    
erika, 26. 10. 2009 15:35:11 Re: maradi?
Drága Sanyikám, az én emberem vagy, egészségedre! Én is megenném, mármint kenyérrel, ajaj, de mennyire, de most éppen fogyózom. majd legközelebb...
        
kati, 04. 11. 2009 16:06:28 Re: Re: maradi?
Ne fogyózz.Te úgy vagy szép, amilyen vagy.Meg az a csodálatos unokád is.tiszta nagyi.puszi.Kati
@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6