Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin  2021.5.11. 6:07

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

Távollépek attól, ami a közmédiát uralja több mint egy éve. A bőrömön érzem – és érezzük sokan –, valaminek vége van, más irányt szabnak a jelenlegi sorslehetőségeink. Lehetőségeink? Ugyan milyen lehetőségekre gondolok, amikor az élet bezárult előttünk? – kérdezhetné jogosan a kedves olvasó.


Két éve még nem ismertük a lockdown szót. Nem boncolgatom a híradásokat, azt, ahogy a világ nem kap levegőt, hiszen egy éve milliók fulladoznak a média hírein szorongattatott és félelemben tartott helyzetüknél fogva. Félnek. Popper említi a Dzsungel Könyve – Hogyan született a félelem című elbeszélésében Kipling gyönyörűen elmesélt történetét. Ez arról szól, hogyan ölte meg, véletlenül, az első tigris az első embert, és tettétől elrémülve hogyan rohant végig a dzsungelen. Rohanás közben az ágak felsértették a selymesen fénylő szép bundáját – ezért lett csíkos, és azóta joga van minden évben egyszer embert ölni. Miért? A félelem miatt.

.A félelem az ördög varázsfazeka! Megpillantalak. Egész kedvesnek látszol, közeledünk egymáshoz. Egyszercsak: félni kezdek tőled, mert ki tudja? Hátha rosszat akarsz nekem – bántani fogsz. Védekeznem kell, kavicsot ragadok, mire te is félni kezdesz tőlem. Védekezned kell, nehogy bántsalak. Most már ketten vicsorgunk egymásra. Ne közeledj, nézd, mekkora kő van a markomban, fegyver és hordozhatórakéta a vállamon, bacilus a kezemen, ismeretlen gyilkos vírus a lélegzetemben…! Ne gyere közel, ne érints, maradj távol tőlem, vagy még jobb, ha eltűnsz – különben agyonütjük egymást! Az ember nem bírja elviselni a verést, ösztönösen visszaüt. Én ütök, te ütsz, mi ütünk, ti üttök, ők ütnek. Ez a mai erkölcs alapja ott, ahol az igazságosság (?) uralkodik. Ott, ahol a szeretet… Ott nem. Ott nincs félelem! A félelem szüli a háborúkat, a rivalizációt, a ki-kit győz le körkörös, véget nem érő circulus vicioust.

A félelem szüli a betegségeket. Csendes részvétet érzek, ha egy ember eltávozik e világból. De sikoltok és zokogok, amikor élő ember önállóan mond le az életről! A szépségről, a művészetről, a nyíló virág illatáról. Sőt, az apa a fiáról, az anya a lányáról, a nagyszülő az unokájáról. Kár mindenféle hazugságokkal leplezni, de ez van ma! Gyászolom az élőt, aki fél az élettől. Társadalmunkban felszínre emelkedett az ÉLETfélelem és a BETEGSÉGtudat. A nagyszülő addig nem hajlandó a gyerekeivel, unokáival találkozni, míg nem kapják meg a védőoltást... Eltelik egy hét, majd kettő, három, négy... Reményeik szerint – már átoltakoztak a szabadság és a biztonság reményében a szomszéd utcában lakó unokához. Megkapják az oltást, de az oltás adta felszabadulás valahogy nem érkezik meg. Mert kioltható-e valamivel a fullasztó szorongás, amit a kollektív tudattalan sötét mélységeibe önkéntelenül fogadtak be?


Mit művel velünk, emberekkel, az a „vírus”, amiről alig esik szó: a félelem. Vajon hogyan alakult volna az elmúlt év, ha a címlapokon minden reggel például a helyi néptánccsoport sikereiről olvashatunk, vagy a heti baráti túra képeit lapozzuk, esetleg egy természetfotós élménybeszámolója fogad? Ennek ellenében rajtunk ma egy korlátlanul uralkodni akaró önző hatalom terpeszkedik, és a legműveltebb, legintelligensebbnek vélt embert is rabszolgává tett a pánik-félelem. Felénk tódul az a virulensnek látszó erő, amelyik egy újkori globális diktatúra rémképét vetíti lelki szemeink elé. Mégis: a választás az enyém! És a Tiéd, kedves Olvasó. Minden nap olyan csodára ébredhetünk, amit nem hagyhatunk magunktól elvenni: a ragyogó nap, a vonuló fellegek, a reggeli madárcsiripelés, a hajnali tiszta levegő – az ÉLET maga. Tudatosan erre figyelni, tisztában lenni a légzés, a tudatos mélylélegzet kiegyenlítő, gyógyító hatásával – és semmi sem tud kibillenteni az egyensúlyból. Én így erre törekszem.

Az anyám adta az Életet. Az első – szabad – lélegzetvételemmel léptem be ebbe a világba, ez érkezésem szent pillanata. Mindegyikünk így indul. Mi más érdemel nagyobb tiszteletet, mint ez a csoda? Ez az egyedüli Törvény. Elért bennünket egy áradat, bizonytalanná, kaotikussá vált az életünk – új küszöb előtt állunk, mégpedig a valódi szabadság lehetősége előtt. Lépjünk egymás felé ezért (is) bizalommal! A civilizáció bearanyozta kalitkájának rácsait és ennek tudatosításához egyre erősebb leckéket kap a mai európai ember, itt és most, a mérhetetlen visszásságok, kontrasztok, ál-arcok korában.

*

Carl Gustav Jung így figyelmeztetett a Diktátorok lélektanában : „A bennünket fenyegető gigantikus katasztrófák nem fizikai vagy biológiai természetű elementáris események, hanem pszichikai folyamatok. Félelmetes mértékben fenyegetnek bennünket olyan háborúk, amelyek nem egyebek, mint pszichikai járványok. Minden pillanatban embermilliók eshetnek áldozatul egy rögeszmének, és akkor ismét egy világháborúban vagy egy pusztító forradalomban találjuk magunkat. Vadállatok, kőomlás vagy árvízfenyegetés helyett az ember most elementáris pszichikai erőknek van kiszolgáltatva. A lélek nagyhatalom, amely messze felülmúlja a föld minden más hatalmát.”

Ez a helyzet, amiben vagyunk jó ideje készült – ebben benne van mindenki egyéni válasza a problémára…

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés