Nem, nem, soha!


Fodor Tekla  2010.5.28. 5:02

Belenéztem a telefonjába, s elszörnyedtem! – mesélte minap a barátnőm.

Természetesen szakítottunk – folytatta. Majd ezt követte néhány órányi csajos beszélgetés, sírás, nevetés, és a végkövetkeztetés levonása: többet ilyen nem fordulhat elő. Nemcsak azért, mert nem korrekt a másik féllel szemben, hanem ezért is, mert az ilyen incidenseknek általában negatív következményei vannak.

Sajnálatos módon a barátnőm számára itt véget is ért a történet, de számomra nem. Emlékezetemben kezdtem kutatni, hogy pár évvel ezelőtt mikor, mi okból néztem bele párom, nővérem, barátnőim vagy szüleim telefonjába. Mert bármennyire nem helytálló, bizony hol a kíváncsiság, hol a bizalmatlanság, sőt néha az unalom is rávezetett némi „kukkolásra”: üzenetek, kimenő hívások, bejövő hívások, sablonok, fotók stb.

De mi volt az oka annak, hogy ilyen nevetséges megoldáshoz folyamodtam? Féltékeny voltam, és abban reménykedtem, hogy nem találok semmit, és majd mások üzeneteinek elolvasásával oszlatom el a gyanúm? Esetleg úgy éreztem, hogy párom nem oszt meg mindent velem, és ilyen sajátos, téves módon szerettem volna életének minden kis szeletének része lenni? Most már tudom: hiba volt arra a szintre lealacsonyodni, mások kis kütyüjében keresgélni, még abban az esetben is, ha nagyon ritkán fordult ez elő, hiszen telefonunk a magánéletünk apró kis részét képezi. Hasonlóan az e-mailjeink jelszava, beszélgetéseink milyensége. Barátnőmmel ellentétben én a „szerencsések” táborába tartozom, ugyanis titkom féltve őriztem, ám egy dolog biztos: ha lebuktam volna kedvesem előtt, nagy valószínűséggel elveszítettem volna őt.

Ma már nemet tudok mondani a kutatásnak, pedig kíváncsi természetem szinte sosem hagy nyugodni. De ha magamból indulok ki, és arra gondolok, hogy mások, barátok, vagy épp idegenek, szöveges üzeneteimet olvasnák, bizony ferde szemmel néznék rájuk, haragom pedig néhány napig biztosan megmaradna.

Nem számít, hogy van titkolnivalónk vagy épp nincs, íratlan szabályként kell jól a buksiba vésni: másnak a telefonjában „turkálni” tilos.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1