Nem, nem, soha!


Fodor Tekla  2010.5.28. 5:02

Belenéztem a telefonjába, s elszörnyedtem! – mesélte minap a barátnőm.

Természetesen szakítottunk – folytatta. Majd ezt követte néhány órányi csajos beszélgetés, sírás, nevetés, és a végkövetkeztetés levonása: többet ilyen nem fordulhat elő. Nemcsak azért, mert nem korrekt a másik féllel szemben, hanem ezért is, mert az ilyen incidenseknek általában negatív következményei vannak.

Sajnálatos módon a barátnőm számára itt véget is ért a történet, de számomra nem. Emlékezetemben kezdtem kutatni, hogy pár évvel ezelőtt mikor, mi okból néztem bele párom, nővérem, barátnőim vagy szüleim telefonjába. Mert bármennyire nem helytálló, bizony hol a kíváncsiság, hol a bizalmatlanság, sőt néha az unalom is rávezetett némi „kukkolásra”: üzenetek, kimenő hívások, bejövő hívások, sablonok, fotók stb.

De mi volt az oka annak, hogy ilyen nevetséges megoldáshoz folyamodtam? Féltékeny voltam, és abban reménykedtem, hogy nem találok semmit, és majd mások üzeneteinek elolvasásával oszlatom el a gyanúm? Esetleg úgy éreztem, hogy párom nem oszt meg mindent velem, és ilyen sajátos, téves módon szerettem volna életének minden kis szeletének része lenni? Most már tudom: hiba volt arra a szintre lealacsonyodni, mások kis kütyüjében keresgélni, még abban az esetben is, ha nagyon ritkán fordult ez elő, hiszen telefonunk a magánéletünk apró kis részét képezi. Hasonlóan az e-mailjeink jelszava, beszélgetéseink milyensége. Barátnőmmel ellentétben én a „szerencsések” táborába tartozom, ugyanis titkom féltve őriztem, ám egy dolog biztos: ha lebuktam volna kedvesem előtt, nagy valószínűséggel elveszítettem volna őt.

Ma már nemet tudok mondani a kutatásnak, pedig kíváncsi természetem szinte sosem hagy nyugodni. De ha magamból indulok ki, és arra gondolok, hogy mások, barátok, vagy épp idegenek, szöveges üzeneteimet olvasnák, bizony ferde szemmel néznék rájuk, haragom pedig néhány napig biztosan megmaradna.

Nem számít, hogy van titkolnivalónk vagy épp nincs, íratlan szabályként kell jól a buksiba vésni: másnak a telefonjában „turkálni” tilos.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2