Nem, nem, soha!


Fodor Tekla  2010.5.28. 5:02

Belenéztem a telefonjába, s elszörnyedtem! – mesélte minap a barátnőm.

Természetesen szakítottunk – folytatta. Majd ezt követte néhány órányi csajos beszélgetés, sírás, nevetés, és a végkövetkeztetés levonása: többet ilyen nem fordulhat elő. Nemcsak azért, mert nem korrekt a másik féllel szemben, hanem ezért is, mert az ilyen incidenseknek általában negatív következményei vannak.

Sajnálatos módon a barátnőm számára itt véget is ért a történet, de számomra nem. Emlékezetemben kezdtem kutatni, hogy pár évvel ezelőtt mikor, mi okból néztem bele párom, nővérem, barátnőim vagy szüleim telefonjába. Mert bármennyire nem helytálló, bizony hol a kíváncsiság, hol a bizalmatlanság, sőt néha az unalom is rávezetett némi „kukkolásra”: üzenetek, kimenő hívások, bejövő hívások, sablonok, fotók stb.

De mi volt az oka annak, hogy ilyen nevetséges megoldáshoz folyamodtam? Féltékeny voltam, és abban reménykedtem, hogy nem találok semmit, és majd mások üzeneteinek elolvasásával oszlatom el a gyanúm? Esetleg úgy éreztem, hogy párom nem oszt meg mindent velem, és ilyen sajátos, téves módon szerettem volna életének minden kis szeletének része lenni? Most már tudom: hiba volt arra a szintre lealacsonyodni, mások kis kütyüjében keresgélni, még abban az esetben is, ha nagyon ritkán fordult ez elő, hiszen telefonunk a magánéletünk apró kis részét képezi. Hasonlóan az e-mailjeink jelszava, beszélgetéseink milyensége. Barátnőmmel ellentétben én a „szerencsések” táborába tartozom, ugyanis titkom féltve őriztem, ám egy dolog biztos: ha lebuktam volna kedvesem előtt, nagy valószínűséggel elveszítettem volna őt.

Ma már nemet tudok mondani a kutatásnak, pedig kíváncsi természetem szinte sosem hagy nyugodni. De ha magamból indulok ki, és arra gondolok, hogy mások, barátok, vagy épp idegenek, szöveges üzeneteimet olvasnák, bizony ferde szemmel néznék rájuk, haragom pedig néhány napig biztosan megmaradna.

Nem számít, hogy van titkolnivalónk vagy épp nincs, íratlan szabályként kell jól a buksiba vésni: másnak a telefonjában „turkálni” tilos.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.