Nem, nem, soha!
Belenéztem a telefonjába, s elszörnyedtem! – mesélte minap a barátnőm.
Természetesen szakítottunk – folytatta. Majd ezt követte néhány órányi csajos beszélgetés, sírás, nevetés, és a végkövetkeztetés levonása: többet ilyen nem fordulhat elő. Nemcsak azért, mert nem korrekt a másik féllel szemben, hanem ezért is, mert az ilyen incidenseknek általában negatív következményei vannak.
Sajnálatos módon a barátnőm számára itt véget is ért a történet, de számomra nem. Emlékezetemben kezdtem kutatni, hogy pár évvel ezelőtt mikor, mi okból néztem bele párom, nővérem, barátnőim vagy szüleim telefonjába. Mert bármennyire nem helytálló, bizony hol a kíváncsiság, hol a bizalmatlanság, sőt néha az unalom is rávezetett némi „kukkolásra”: üzenetek, kimenő hívások, bejövő hívások, sablonok, fotók stb.
De mi volt az oka annak, hogy ilyen nevetséges megoldáshoz folyamodtam? Féltékeny voltam, és abban reménykedtem, hogy nem találok semmit, és majd mások üzeneteinek elolvasásával oszlatom el a gyanúm? Esetleg úgy éreztem, hogy párom nem oszt meg mindent velem, és ilyen sajátos, téves módon szerettem volna életének minden kis szeletének része lenni? Most már tudom: hiba volt arra a szintre lealacsonyodni, mások kis kütyüjében keresgélni, még abban az esetben is, ha nagyon ritkán fordult ez elő, hiszen telefonunk a magánéletünk apró kis részét képezi. Hasonlóan az e-mailjeink jelszava, beszélgetéseink milyensége. Barátnőmmel ellentétben én a „szerencsések” táborába tartozom, ugyanis titkom féltve őriztem, ám egy dolog biztos: ha lebuktam volna kedvesem előtt, nagy valószínűséggel elveszítettem volna őt.
Ma már nemet tudok mondani a kutatásnak, pedig kíváncsi természetem szinte sosem hagy nyugodni. De ha magamból indulok ki, és arra gondolok, hogy mások, barátok, vagy épp idegenek, szöveges üzeneteimet olvasnák, bizony ferde szemmel néznék rájuk, haragom pedig néhány napig biztosan megmaradna.
Nem számít, hogy van titkolnivalónk vagy épp nincs, íratlan szabályként kell jól a buksiba vésni: másnak a telefonjában „turkálni” tilos.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.