Noszamamik
Gyakran halljuk, hogy a nyugdíjas ember nagy része magányos.
Gyakran halljuk, hogy a nyugdíjas ember nagy része magányos, unatkozik, beteges, úgy érzi üres lett az élete, hiányzik belőle valami, amiért érdemes élni. Nyaldossa sebeit, szidja a társadalmat, a családját, a kutyát meg a macskát. Várja, hogy a csoda magától az ölébe hulljon, de ilyen csak a mesében van.
A nyugdíjasnak fel kell fedeznie saját értékeit, mert van ilyen is. Élveznie kell az életet, mert igen, a nyugdíj után is van élet. Tudom, nagyon sok nyugdíjas ember küzd a napi megélhetési problémával, de attól, hogy bezárkózik a négy fal közé, ha reggeltől estig csak kesereg, még nem lesz elviselhetőbb az élete. Kapcsolatra van szüksége, olyanra, amely célokkal van tele, olyan kapcsolatra, amelyben a nyugdíjas azon ügyködik, hogy hasznossá tegye magát, hogy tegyen a közösségért, vagyis azért, hogy idős napjai a megelégedés jegyében teljenek. Vannak települések, ahol a nyugdíjasok irigylésre méltó életet élnek. Csak sajnos azt nem értem, hogy a férfiak miért nem mutatják meg magukat. Se énekkarban, sem tánccsoportban nem aktívak, viszont jó hír, hogy a nők annál inkább. A minap egy újonnan alakult tánccsoport műsorát tekintettem meg, olyan nyugdíjas asszonyokét, akik countryt, charlestont és zumbát táncoltak. Igaz, nem dübörgött a színpad, hiszen a tánc erőnlétet, állóképességet és rugalmasságot igényel, és ez azért néha megerőltető ennek a korosztálynak – de a műsor élvezetes volt nagyon. A lényeg az, hogy a siránkozás helyett a szórakozást választották. Sugárzott belőlük a jókedv, a tenni akarás. Hetente próbálnak, s ez azért fontos, mert kimozdulnak otthonról, hasznossá teszik magukat, hogy emberek között vannak.
Segítenünk, bátorítanunk kell a nyugdíjasokat az új életcél megtalálásában, tudatosítani kell velük, hogy a nyugdíjazás alkalmat ad arra, hogy célokat tűzzenek ki maguk elé. Hiszen a nyugdíjaskor új lehetőségeket nyit meg a szabadidő nyújtotta önállóság felé!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.