Nyelvtanulás
Az ember állandóan lót-fut, lohol, legalábbis ő úgy érzi, miközben csak a világ, meg a nagybetűs élet fut el mellettünk.
A kismamák rohannak vissza a munkahelyükre, mert a főnök azzal ijesztgeti őket, hogy ha nem lépnek újra munkába időben, akkor nem tartják meg a számukra oly kedves és fontos állást. Ezért hát otthon hagyják -- jobb esetben a nagyira -- a piciket, aztán csodálkoznak, mikor a várt elismerés, vagy a megbecsülés elmarad... Ha lázas a gyerekük, nem mernek otthon maradni, mert ha nem a főnök, akkor az őket helyettesítő kollégáik néznek rájuk csúnya szemmel. A gyerekek kiszolgáltatott helyzetét már nem is elemzem, aki ha beteg, az anyukával szeretne lenni. Mert szereti ő a nagyit, de igazándiból csak az anyuci tud gyógyítani, simogatással, kedves szóval, sokkal hatékonyabban, mint a lázcsillapító, és az antibiotikum.
De hogy visszatérjek napjaink rohanásához, én is beleestem e sietős világ egyik csapdájába. Mégpedig azért, mert olvastam egy cikket, amiben azt írták, ha a gyermeket idegen nyelvre akarjuk tanítani, akkor a legjobb, ha már hétéves kora előtt elkezdjük, mert ebben az időben a legfogékonyabb az agy.
Az én kicsimet is betuszkoltam nagycsopis ovis korában heti egy angolórára. Pedig nyűglődött épp eleget, hogy inkább a parkba, meg a mamihoz menjünk -- de én, mint jóakaró anyuka, nem engedtem.
Mint utólag kiderült, nagyon rosszul tettem. Négyévi angoltanulás után tudomást szereztem arról, hogy a lakásunkhoz közeli középiskolában működik egy hivatalos nyelviskola. Gondoltam az idén beíratom ebbe, legalább nem kell oda-vissza rohangásznom a gyerekkel. Be kellett vinnem próbatesztre, hogy felmérjék a tudását, na meg azt, hányadik osztályba fog járni. Elsőbe vették fel...
Hozzá kell tennem, én nem tudtam angolul -- a magántanárnénik meg csak bizonygatták, hogy szépen halad a gyerek. Annyira szépen, hogy négy év nyelvtanulás után most elsős lesz, ami számomra azt jelenti, hogy: nem tud angolul. Ezért hogy ellenőrizhessem, hogy halad, beiratkoztam én is -- egy kis agytorna nekem sem árthat.
És láss csodát! A gyermekem három óra után szavalgat, angol szavakat mondogat, a jelek szerint tehát a gyermekem nemcsak tanul, hanem tud is.
Az egészben az bosszantott fel legjobban, hogy a négy év alatt, a heti egy délutánok -- míg az angolon ücsörgött -- telhettek volna játszással, olvasással, biciklizéssel, sétával, és ugyanott tartana, mint így. A dolog anyagi részét már meg sem említem…
Szóval, a mi kis világunkban nem árt körülnézni, odafigyelni és mérlegelni, mire fecséreljük mi időnket és gyerekeink idejét.
Mert bizony az idő (nemcsak) pénz!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.