Örök sötétségben

Nagy Erika  2006.12.5. 18:35

Látni a napot, ahogy körülragyogja életünket, látni szeretteink arcát...

...ahogy ránk mosolyognak, s a tájat, amelybe beleszülettünk -- maga a csoda. Csoda, mely nem adatik meg mindenkinek. Mi a szörnyűbb, ha sohasem láttunk, vagy az, ha a világosságot a sötétség váltja fel? Nem tudom. Nem is akarom tudni.

Sejtéseim azonban vannak. Van egy fiatal lány, akit kicsi gyermekkorától kezdve ismerek. Sohasem látta a napfény ragyogását, a tárgyakat maga körül, az embereket, akik szeretettel veszik körül, mégis tudja élvezni az életet. Igaz, a szerelem elkerüli, pedig vannak érzései, vágyai, álmai. Szeretne gyermeket, bár tudja, egyedül képtelen lenne megbirkózni a feladattal. Vajon akad-e olyan szerelmes ifjú, aki felvállalja az örök sötétségben élő kedvesét? Lehet, bár kevés esélyt látok rá. S ahogy telnek az évek, s kifut az időből, kénytelen lesz lemondani erről is, mint oly sok másról, ami másnak természetes.

Emlékszem, milyen sokat őrlődtem eleinte, ha vele beszélgettem, hogy ne ejtsem ki a számon azt a szót, hogy „látod”, vagy „látom”. Ha mégis kicsúszott akaratlanul, döbbenten figyeltem, milyen érzés tükröződik az arcán. Legnagyobb csodálatomra semmilyen. Mi több, ő is úgy beszélt, mintha látna. Szerette a könyveket, s gyakran kérte úgy, hogy megnézhetem? És megnézte, igaz nem a szemével, hanem tapintással, szaglással. S tudott örülni, s tudta szépnek látni azt, amit kitapintott.

Korlátok közt élni nem könnyű, méltósággal viselni a ránk rótt terheket még nehezebb. Vicuska nem háborog, elfogadta az elfogadhatatlant. Igaz, pótcselekvésekkel teszi élvezetesebbé színtelen életét. Tömi magába a temérdek ínyencséget, s közben beszél kifulladásig. S nevet, olyan jóízűen, hogy a kerekded testén lerakódott párnácskák fel-alá ugrándoznak az önfeledt kacajtól.

S hogy mit hoz a jövő, nem érdekli. A mának él, az apró ajándékoknak, az ünnepeknek. S ami a legfontosabb számára, hogy ne csak kapjon, hanem adjon is.

Mégpedig abból, amiből neki a legtöbb van a tarsolyában. És ez nem más, mint a szeretet.

Hozzászólások

@

Küldés