Pénz, mint pszichológus?


Puha Andrea  2012.10.17. 5:02

Ha nincs pénz, depresszió van. (Különvélemény)

Az Európai Depresszió Szövetség (EDA) kutatói egy felmérésükben, amely hét európai országot érintett, megállapították, hogy minden tizedik dolgozóval előfordul, hogy depresszió miatt távol marad a munkájától. (...) A megkérdezettek átlagosan 20 százalékánál állapítottak meg addigi élete során valamikor depressziót. (...) A kérdőívben átlagosan minden negyedik érintett ember jelölte meg azt a választ, hogy titkolta a munkaadója elől a depresszió miatti távollétet. Minden harmadik, depresszióval diagnosztizált dolgozó úgy érezte, hogy emiatt veszélybe kerülhet az állása. (index.hu)
Vincenzo Costigliola, az EDA elnöke szerint többet kellene tenni azért, hogy felismerjék és kezeljék a depressziót a munkahelyeken. Sokak szerint nem szakemberre van szükség. Pénzre. "Nem kell ide lelkikurkász! Vigyék fel a fizetést! Ha valaki alig bírja fizetni a számláit, mit csodálkoznak annyi depresszióson?!"
Jogos felvetés. Vagy mégsem?

Gyerekként még azt gondoltam, tanítónő leszek, meg űrhajós, meg cukrász vagy fodrász. Mert az jó. Mert szívesen csinálnám. A munka azért van, hogy szeressük csinálni. Hogy pénz? Az mi? Igen, azok a kemény korongok, amit a búcsúban adok a körhintás néninek, hogy felülhessek egy körre. Azt meg apu adja. Neki van.

Arra, hogy apu nem a nemzeti bank, hamar rájöttem. Szóval, kell a pénz. Kell a függetlenség. Kell hozzá diploma. Vagy szakma. Gimnáziumba jártam. A gimisek általában főiskolára mennek. Két dolog érdekelt különösen: az újságírás és a szociális munka. De nagyon ajánlották a könyvelést vagy a jogász szakmát. Az újságírást választottam.

Nem lehet belőle megélni, mondta a környezetem. A jogászok jobban élnek. Könyvelőre mindig szükség van. Persze, igazuk volt. De, ha csak elképzeltem, hogy egy irodában tologatom az aktákat, hogy bűnösöket védek, hogy számológépet pötyögtetek orrtövre nyomott szemüveggel, súlyos letargiába estem. Ám ez még a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy nincs igazán munka. Mert ugye, a szociban legalább az volt. Az sem könnyíti meg a helyzetemet, hogy hallássérültként jelentősen gyengébb munkaerőnek számítok a piacon.

Ha az ember mégis talál munkát, még mindig nem nyugodhat meg teljesen. Mindenkinek szüksége van arra, hogy ne csak a számláit tudja kifizetni, hanem szórakozni is tudjon, vagy megengedjen magának némi luxust. Alacsony bérből erre nincsen lehetőség.

Ha a fizetése megfelelő, akkor is fennáll az a veszély, hogy a sok munka miatt nincsen ideje kikapcsolódni, a társadalmi kapcsolatait ápolni, fenntartani. A pénz már csak azért sem minden, mert nem biztos, hogy az a munka, amit jól megfizetnek, sikerélményt ad a munkavállalónak. Négy fal között ülni a gép előtt reggeltől estig, nos, nem teszi az embert túlzottan boldoggá. Sokan kiégettségre panaszkodnak, mások nem tudják kiaknázni a tudásuk adta lehetőségeket, nem tudnak szakmailag kiteljesedni – s emiatt lesz egyre magasabb a vérnyomásuk, lesznek egyre idegesebbek, depresszívek.

Valóban jó, ha mindig van pénz a zsebünkben, jelentősen jobb, mintha üresen tátongana. De a pénz nem jó hallgatóság, nem ad barátot, nem ad nyugalmat. Nem biztos, hogy boldog lennék tele zsebbel egy nagy nevű cég könyvelőnőjeként, mint félig tele zsebbel egy alapítvány segítő munkatársaként. És igen, szerintem szükség van szakemberekre. Lehet, hogy örülnék, ha egy szörnyű hónap után beülnék egy szakemberhez, aki végighallgat, ad némi tanácsot, esetleg rádöbbent olyan dolgokra, melyekkel nem voltam tisztában, majd megkönnyebbülten hazamegyek.

Mert, ha a munka szempontjából minden rendben van, még akkor is rengeteg nyomás ér minket. Csalódások, családtag elvesztése, tudat alatti problémák, melyekkel nem bírunk megbirkózni. Nem olyan nehéz kibillenni az egyensúlyból, s nem olyan könnyű visszaállni. A legerősebb embernek is van Achilles-sarka.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.