Rémségek kora


Nagy Erika  2012.9.10. 4:55

Nincs olyan nap, hogy ne értesülnénk valamilyen hátborzongató eseményről.

Nem is olyan rég, amikor gyilkosságról hallottunk a tévében, vagy olvastuk a sajtóban, akkor a megdöbbenés után hamar magunkhoz tértünk, mondván, szerencsére ez nem nálunk történt. Ma már más a helyzet.

Nincs olyan nap, hogy ne értesülnénk valamilyen hátborzongató eseményről, és sajnos már nem az van, hogy nem a közelünkben zajlanak a rémisztő bűntények. Iszonyatos érzés, és felfoghatatlan, mi vezeti az embereket arra, hogy vagyonszerzés céljából öljenek. Hogy kést ragadjanak, majd úgy, mint ahogy azt egy állattal sem teszi az ember, többször belevágja azt az élő szervezetbe.

Ha ilyen eset megtörténik, az emberek találgatnak, vajon mi vihette rá az elkövetőt arra, hogy kioltsa embertársa életét? Talán nem anya szülte, nem szoptatta, nem babusgatta? Lehet-e mentséget találni az ilyen cselekedetre? Arra, hogy egy bűntett során két áldozatot vegyen el valaki a családjától, rokonaitól, barátaitól? S mindez miért? Autóért, televízióért, mobilért...

Már a híradót sem nézem. Nem akarom harminc percen keresztül azt hallani, hogy megölte párját szerelemféltésből, hogy kiirtotta a családot, hogy drogos állapotban erőszakolt és gyilkolt, vagy azt, hogy elvették az értékeit, a bankkártyáját, majd pedig megkötözve otthagyták az erdőben. Mert csak ezt hallani. Mert csak ezt lehet hallani!

Ha vicces kedvemben lennék, akkor azt mondanám, hogy az elszaporodott gyilkosságokra és bűnesetekre különadót vezetne be az állam, Svájc sem volna gazdagabb országunknál. De nem vagyok vicces kedvemben. Miért is lennék?


A szeptember elsejei kettős gyilkosság áldozatainak ravatalánál rengetegen lerótták kegyeletüket. Nyugodjanak békében!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.