Rémségek kora
Nincs olyan nap, hogy ne értesülnénk valamilyen hátborzongató eseményről.
Nem is olyan rég, amikor gyilkosságról hallottunk a tévében, vagy olvastuk a sajtóban, akkor a megdöbbenés után hamar magunkhoz tértünk, mondván, szerencsére ez nem nálunk történt. Ma már más a helyzet.
Nincs olyan nap, hogy ne értesülnénk valamilyen hátborzongató eseményről, és sajnos már nem az van, hogy nem a közelünkben zajlanak a rémisztő bűntények. Iszonyatos érzés, és felfoghatatlan, mi vezeti az embereket arra, hogy vagyonszerzés céljából öljenek. Hogy kést ragadjanak, majd úgy, mint ahogy azt egy állattal sem teszi az ember, többször belevágja azt az élő szervezetbe.
Ha ilyen eset megtörténik, az emberek találgatnak, vajon mi vihette rá az elkövetőt arra, hogy kioltsa embertársa életét? Talán nem anya szülte, nem szoptatta, nem babusgatta? Lehet-e mentséget találni az ilyen cselekedetre? Arra, hogy egy bűntett során két áldozatot vegyen el valaki a családjától, rokonaitól, barátaitól? S mindez miért? Autóért, televízióért, mobilért...
Már a híradót sem nézem. Nem akarom harminc percen keresztül azt hallani, hogy megölte párját szerelemféltésből, hogy kiirtotta a családot, hogy drogos állapotban erőszakolt és gyilkolt, vagy azt, hogy elvették az értékeit, a bankkártyáját, majd pedig megkötözve otthagyták az erdőben. Mert csak ezt hallani. Mert csak ezt lehet hallani!
Ha vicces kedvemben lennék, akkor azt mondanám, hogy az elszaporodott gyilkosságokra és bűnesetekre különadót vezetne be az állam, Svájc sem volna gazdagabb országunknál. De nem vagyok vicces kedvemben. Miért is lennék?
A szeptember elsejei kettős gyilkosság áldozatainak ravatalánál rengetegen lerótták kegyeletüket. Nyugodjanak békében!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.