Sál a puccban


Nagy Csivre Katalin  2011.7.20. 4:11

A minap betévedek egy jó módú, elegáns, „márkás“ ruhaüzletbe.

Bizsergető luxusérzés ragad magával, ahogy nézegetem a szép, csinos ruhadarabokat, amikben csak a válogatott plázacicák és plázamacák szoktak billegni. Akik „státusszimbólumként“ viselik e darabokat, és ügyesen leplezik velük mindennemű kishitűségüket, rejtett szorongásaikat vagy együgyűségüket. Szinte el sem tudjuk képzelni, mi mindent takar a smink, az ál-arc, a szép luxuskacat...

Belibbenek hát a boltba, természetesen illően (Jó napot!) köszönve. Hogy világos legyen az olvasónak: én vagyok a vevő. A potenciális vevő. Akinek köszönök, jó napot kívánva, az az eladó. Ha a korát kellene saccolnom, úgy 16-18 évesnek mondanám. Ha a modorát, észjárását vagy munkahelyi alkalmatosságát – úgy nem kommentálom, az nem publikus. Vadul rágja a rágógumit, felpillant a Cosmopolitan sorait olvasva, majd szó és reakció nélkül ismét visszabújik a sorok közé.

Ha már a vevő köszönését sem fogadja, miért is gondolhatnám, hogy egyáltalán kiszolgál. Mit kiszolgál? Felkínál néhány eladásra váró ruhadarabot, esetleg beszélgetést kezdeményez, mosolyog...
Rögtön eszembe jut egy ide vágó mondat Hofi Gézától: ‚,Megismer? Mire az eladó: Nem. Én vagyok a vevő!“

Írásom ilyenformán rövidre zárul, ugyanis percekig nem történik semmi. Semmi az égvilágon, amiért megérne további pár sort körmölnöm. Hallgatag, légüres tér, semminemű kontaktus eladó és vevő közt...

Csak egy kiegészítő kis selyemsálat szerettem volna vásárolni. A puccosan csillogó, előkelő, neves márkaboltban. Megköszönve a „szíves látást“, kijöttem az üzletből, majd sarkon fordulva, betértem a szomszédos secondhandba, magyarul a turkálóba, ahol a kedvesen mosolygó, csupaszív Terka néni fogadott.
Terka nénivel ugyan nem beszéltünk a hermetikus filozófia alapjairól, a részecskegyorsítókról vagy az anyag-antianyag fogalmáról, de mindenképp egy kellemes, laza baráti beszélgetés közben – a kedves olvasó fantáziájára bízom, hogy hány darab sálat vettem...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2