Sál a puccban


Nagy Csivre Katalin  2011.7.20. 4:11

A minap betévedek egy jó módú, elegáns, „márkás“ ruhaüzletbe.

Bizsergető luxusérzés ragad magával, ahogy nézegetem a szép, csinos ruhadarabokat, amikben csak a válogatott plázacicák és plázamacák szoktak billegni. Akik „státusszimbólumként“ viselik e darabokat, és ügyesen leplezik velük mindennemű kishitűségüket, rejtett szorongásaikat vagy együgyűségüket. Szinte el sem tudjuk képzelni, mi mindent takar a smink, az ál-arc, a szép luxuskacat...

Belibbenek hát a boltba, természetesen illően (Jó napot!) köszönve. Hogy világos legyen az olvasónak: én vagyok a vevő. A potenciális vevő. Akinek köszönök, jó napot kívánva, az az eladó. Ha a korát kellene saccolnom, úgy 16-18 évesnek mondanám. Ha a modorát, észjárását vagy munkahelyi alkalmatosságát – úgy nem kommentálom, az nem publikus. Vadul rágja a rágógumit, felpillant a Cosmopolitan sorait olvasva, majd szó és reakció nélkül ismét visszabújik a sorok közé.

Ha már a vevő köszönését sem fogadja, miért is gondolhatnám, hogy egyáltalán kiszolgál. Mit kiszolgál? Felkínál néhány eladásra váró ruhadarabot, esetleg beszélgetést kezdeményez, mosolyog...
Rögtön eszembe jut egy ide vágó mondat Hofi Gézától: ‚,Megismer? Mire az eladó: Nem. Én vagyok a vevő!“

Írásom ilyenformán rövidre zárul, ugyanis percekig nem történik semmi. Semmi az égvilágon, amiért megérne további pár sort körmölnöm. Hallgatag, légüres tér, semminemű kontaktus eladó és vevő közt...

Csak egy kiegészítő kis selyemsálat szerettem volna vásárolni. A puccosan csillogó, előkelő, neves márkaboltban. Megköszönve a „szíves látást“, kijöttem az üzletből, majd sarkon fordulva, betértem a szomszédos secondhandba, magyarul a turkálóba, ahol a kedvesen mosolygó, csupaszív Terka néni fogadott.
Terka nénivel ugyan nem beszéltünk a hermetikus filozófia alapjairól, a részecskegyorsítókról vagy az anyag-antianyag fogalmáról, de mindenképp egy kellemes, laza baráti beszélgetés közben – a kedves olvasó fantáziájára bízom, hogy hány darab sálat vettem...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.