Sál a puccban


Nagy Csivre Katalin  2011.7.20. 4:11

A minap betévedek egy jó módú, elegáns, „márkás“ ruhaüzletbe.

Bizsergető luxusérzés ragad magával, ahogy nézegetem a szép, csinos ruhadarabokat, amikben csak a válogatott plázacicák és plázamacák szoktak billegni. Akik „státusszimbólumként“ viselik e darabokat, és ügyesen leplezik velük mindennemű kishitűségüket, rejtett szorongásaikat vagy együgyűségüket. Szinte el sem tudjuk képzelni, mi mindent takar a smink, az ál-arc, a szép luxuskacat...

Belibbenek hát a boltba, természetesen illően (Jó napot!) köszönve. Hogy világos legyen az olvasónak: én vagyok a vevő. A potenciális vevő. Akinek köszönök, jó napot kívánva, az az eladó. Ha a korát kellene saccolnom, úgy 16-18 évesnek mondanám. Ha a modorát, észjárását vagy munkahelyi alkalmatosságát – úgy nem kommentálom, az nem publikus. Vadul rágja a rágógumit, felpillant a Cosmopolitan sorait olvasva, majd szó és reakció nélkül ismét visszabújik a sorok közé.

Ha már a vevő köszönését sem fogadja, miért is gondolhatnám, hogy egyáltalán kiszolgál. Mit kiszolgál? Felkínál néhány eladásra váró ruhadarabot, esetleg beszélgetést kezdeményez, mosolyog...
Rögtön eszembe jut egy ide vágó mondat Hofi Gézától: ‚,Megismer? Mire az eladó: Nem. Én vagyok a vevő!“

Írásom ilyenformán rövidre zárul, ugyanis percekig nem történik semmi. Semmi az égvilágon, amiért megérne további pár sort körmölnöm. Hallgatag, légüres tér, semminemű kontaktus eladó és vevő közt...

Csak egy kiegészítő kis selyemsálat szerettem volna vásárolni. A puccosan csillogó, előkelő, neves márkaboltban. Megköszönve a „szíves látást“, kijöttem az üzletből, majd sarkon fordulva, betértem a szomszédos secondhandba, magyarul a turkálóba, ahol a kedvesen mosolygó, csupaszív Terka néni fogadott.
Terka nénivel ugyan nem beszéltünk a hermetikus filozófia alapjairól, a részecskegyorsítókról vagy az anyag-antianyag fogalmáról, de mindenképp egy kellemes, laza baráti beszélgetés közben – a kedves olvasó fantáziájára bízom, hogy hány darab sálat vettem...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.