Sál a puccban
A minap betévedek egy jó módú, elegáns, „márkás“ ruhaüzletbe.
Bizsergető luxusérzés ragad magával, ahogy nézegetem a szép, csinos ruhadarabokat, amikben csak a válogatott plázacicák és plázamacák szoktak billegni. Akik „státusszimbólumként“ viselik e darabokat, és ügyesen leplezik velük mindennemű kishitűségüket, rejtett szorongásaikat vagy együgyűségüket. Szinte el sem tudjuk képzelni, mi mindent takar a smink, az ál-arc, a szép luxuskacat...
Belibbenek hát a boltba, természetesen illően (Jó napot!) köszönve. Hogy világos legyen az olvasónak: én vagyok a vevő. A potenciális vevő. Akinek köszönök, jó napot kívánva, az az eladó. Ha a korát kellene saccolnom, úgy 16-18 évesnek mondanám. Ha a modorát, 
észjárását vagy munkahelyi alkalmatosságát – úgy nem kommentálom, az nem publikus. Vadul rágja a rágógumit, felpillant a Cosmopolitan sorait olvasva, majd szó és reakció nélkül ismét visszabújik a sorok közé.
Ha már a vevő köszönését sem fogadja, miért is gondolhatnám, hogy egyáltalán kiszolgál. Mit kiszolgál? Felkínál néhány eladásra váró ruhadarabot, esetleg beszélgetést kezdeményez, mosolyog...
Rögtön eszembe jut egy ide vágó mondat Hofi Gézától: ‚,Megismer? Mire az eladó: Nem. Én vagyok a vevő!“
Írásom ilyenformán rövidre zárul, ugyanis percekig nem történik semmi. Semmi az égvilágon, amiért megérne további pár sort körmölnöm. Hallgatag, légüres tér, semminemű kontaktus eladó és vevő közt...
Csak egy kiegészítő kis selyemsálat szerettem volna vásárolni. A puccosan csillogó, előkelő, neves márkaboltban. Megköszönve a „szíves látást“, kijöttem az üzletből, majd sarkon fordulva, betértem a szomszédos secondhandba, magyarul a turkálóba, ahol a kedvesen mosolygó, csupaszív Terka néni fogadott.
Terka nénivel ugyan nem beszéltünk a hermetikus filozófia alapjairól, a részecskegyorsítókról vagy az anyag-antianyag fogalmáról, de mindenképp egy kellemes, laza baráti beszélgetés közben – a kedves olvasó fantáziájára bízom, hogy hány darab sálat vettem...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.