Sapkaárusok
A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!
A globális vírushisztériáztatás volt a nyitány, az előkészület, Pavlov reflex-edzés a félelemre. A tekintélyalapú világkormány beköszöntője, a készülő háború előszele, ami látszatra két ország közt zajlik. Ez a legnagyobb (ön)becsapás. A háború bizonyos rétegek közt zajlik, mindegy, milyen indokkal „tálalva”. A valódi harc/oltatás a föld javaiért, vagy a hatalomért folyik.
A mai ember tragédiája, hogy nincs saját meggyőződése lényegében semmiről. Nincs tudása önmagáról, így a legelemibb érzelmeinél fogva vezérelhető. Így állítható fel két vagy több ellentétes tábor a Föld felszínén, egymás ellen fordított fegyverzettel. Profánul példázva két sapkaárus kieszközli, hogy a piros sapkás elkezdje utálni a kék sapkást, és fordítva. Az indulat és az agresszió el van ültetve. Miközben nincs piros és kék sapka, sőt sapka sincs, csak száz más színű fejfedő. De mindenki azon a sapkán veszekszik, azért megy ölre és gyilokra. Mindeközben a két sapkaárus hétfőn barna, kedden lila, szerdán zöld szalmakalappal a fején, egy eldugott tengerparti villa medencéjéből kiszállva, kényelmes heverőn elnyúlva, hűtött koktél mellett masszázst rendel a pálmafák árnyékéban.
A valódi háború nem országok közt zajlik, hanem különböző rétegek közt, a háborúztatók függöny mögötti közös megegyezésével. A kettes szám mágiája. Két ellenfél. Kettő ellen fél. Mind a kettő fél. Minden a látszat kedvéért. A valódi harc az emberi fajért megy – a Föld bolygóért – azok „javára”, akik nem viselnek fejfedőt, ha az indok épp a fejfedő. A gyanútlan ember az életével fizet. Valakiknek. Akik senkik. A tanmese évtízezredek óta ismert, az emberiség története testvérgyilkossággal kezdődik, amely jelenleg is tart.
Egyetlen háború volt, s az sosem ért véget, csak fegyverszünetekkel húzódott, a béke látszatát keltve – ami addig illúzió marad, míg testvért testvér ellen felfegyverez a gyűlölet, a féltékenység. Egyetemes és archetipikus örökéletű törvény.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2021.11.2.
Különös jövő
A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.
2021.11.2.