Sorozatok fogságában


Jády Mónika  2007.6.22. 9:39

Már évtizedekkel ezelőtt is kedveltük a filmsorozatokat. (De azok másak voltak, mint a mostaniak.)

A szoci évei alatt ott volt a cseh Kórház a város szélén, valamint a Nők a pult mögött, a jugoszláv Forró szél a felejthetetlen Surdával, a nyugatról hozott, 1860-as években játszódó Onedin család... Valamikor a nyolcvanas években egy brazil szappanopera szép rabszolgalányának sorsáért is izgultunk kedd esténként, és egy emberként szidtuk Leoncio-t, a szívtelen földbirtokost. (Magyarországon annak idején gyűjtés is indult a Rabszolgasors Isaurájának felszabadítására!)

Ugyancsak a nyolcvanas években követhettük nyomon a Shogun és a könnyfakasztó Tövismadarak hőseinek sorsát. Aztán megjelent a nyugatnémet Klinika Brinkmann professzorral, és a péntekenként sugárzott amerikai Dallas, amely szintén milliókat ültetett le a képernyők elé, majd sorban jöttek a végtelen hosszúságúra nyújtott szappanoperák. Ezek szereplőinek sorsát már nem hetente egyszer, hanem naponta nyomon követhetjük. A sorozatok elárasztották az egész világot.

A latin-amerikai folytatásos történetek leginkább a meséhez hasonlítanak. A hősnőt a több száz részből álló sorozat végén oltár elé vezeti álmai hercege – aki jóképű, jólelkű, és persze, van mit a tejbe aprítania. A történet nem túl bonyolult. Már az elején nyilvánvaló, ki a bajok okozója. Az egyes részekben nem sokat mozdul előre a cselekmény, a párbeszédek hosszúak, a jelenetek ennyi idő alatt akár a valós életben is lejátszódhatnak. A szereplők nem összetett jellemek: nyilvánvaló ki kicsoda. A főhős mindig „jókislány”, soha nincs egy negatív megnyilvánulása, nincs egyetlen rossz tulajdonsága. A negatív szereplő pedig egyenesen szívtelen, nem mutat egy cseppnyi jóságot sem. A közepe táján a negatív szereplő ereje és gonoszsága teljében mutatkozik – azt a látszatot keltve, hogy ő nyeri meg a játszmát. A végén viszont a jó győz, a beteg meggyógyul, a rút kiskacsa gyönyörű hattyúvá változik (Lásd: csúnya Betty és dundi Valentina), a gonosz pedig elnyeri méltó büntetését. Más sorozatok életközelibbek, emberibbek a jellemek, minden szereplő, még a legjóravalóbb is hibázik néha, és néha a „főgonoszt“ is lehet sajnálni.

Vajon miért olyan népszerűek a sorozatok? Egyrészt azért, mert általuk a néző egy olyan világba csöppen, ahol zajlik az élet. Mindig van valami félreértés vagy ármánykodás, ami miatt érdemes tovább nézni a filmet. Aztán meg, a legújabb fejleményeket meg lehet beszélni a barátnőkkel, a szomszédasszonnyal vagy a fodrásznál, hisz (majdnem) mindenki ismeri a történetet. Beleképzelhetjük magunkat valamelyik szereplő bőrébe, és szinte sajátunkként élhetjük meg az érzelmeit. Teljesen mindegy, mikor és hol játszódik a sztori. Nem számít, ha a szereplők egy tőlünk távoli országban küzdenek meg egymással.

A felnőtteknek szóló „mese“ egyébként nem újkeletű dolog. A folytatásos történetek és a romantikus lányregények után csupán más változatot képviselnek a tévésorozatok. (A szappanopera elvileg a szentimentális regényből alakult ki.) Azért olyan kapósak, mert általuk ki lehet kapcsolni, el lehet szakadni megszokott – unalmas vagy nagyon is mozgalmas – életünktől. A néző a munkahelyi rutin vagy a szürkének tűnő hétköznapok elől menekül a fokozottabb érzelmet, érdekességet és kalandot ígérő sorozathoz.

Rohanó világban élünk, és nap mint nap egy csomó információ zúdul ránk. Egymást gyorsan követő összefüggéstelen képkockákkal bombáznak bennünket, az egyik nap szenzációnak számító hír másnap már aktualitását veszti. Ebben a korban a tévésorozat olyasmi, ami állandóságot, folyamatosságot jelent. És kerek történetet. A néző ennek örül, és kíváncsian várja a folytatást.

Nincs semmi rossz abban, ha sorozatokat nézünk – vélik a szakemberek. (Bár sorozatok nélkül is ki lehet bírni, hisz van sok más kikapcsolódási lehetőség.) Az viszont már baj, ha valaki válogatás nélkül minden sorozatot megnéz, és ezek kezdési idejéhez alakítja a napi programját. Ez azt jelenti, hogy a valós életben képtelen átélni valami érdekeset. Hiányoznak nála a saját élmények és érzelmek.

Itt is érvényes, hogy semmit sem jó túlzásba vinni. Az alkoholhoz és a kábítószerekhez hasonlóan ugyanis ez esetben is kialakulhat a függőség.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.