Száguldás

Nagy Erika  2011.11.22. 0:11

Bízom benne, hogy nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy egy kétéves gyereknek semmi keresni valója egyedül az utcán.

Nem csak azért, mert a közlekedés útvesztőiben egy ilyen kicsi gyerek nem tud elboldogulni, nem érzi a veszélyt, hanem azért is, mert egy anyának, apának kutya kötelessége, hogy figyelje gyermeke minden egyes lépését egészen addig, amíg a gyermekből felnőtt nem válik. Ami ezután következik, az már egy más történet

Hiába emlegetik oly sokan, hogy hatévesen annak idején ők már egyedül mehettek a közeli parkba játszani, be kell ismernünk, hogy egy teljesen más világ van ma körülöttünk. Arról, hogy mennyi tragédia történik az emberek figyelmetlenségéből, hibájából, beszélni kell, hiszen csak így tudjuk ezeket kellőképpen megelőzni.

Közelmúltban egy interneten keringő szörnyű baleset borzolta a kedélyeket. Egy kétéves kínai kislányt egy szűk piaci utcában elgázolt egy furgon. Az első kerékkel áthajtott rajta, majd úgy sikerült fékeznie, hogy a hátsó kerék a kicsi alélt teste előtt megállt. Pár másodperc töredéke elég volt a sofőrnek ahhoz, hogy mérlegeljen, és gázt adott. Megfutamodott, nem vállalta tette következményét. Borzasztó volt látni, ahogy az addig ártatlan hátsókerék átzökken az akkor még életben lévő gyermek testén. Azt hittem, ettől rosszabb már nem lehet, de tévedtem. Több, mint egy tucat járókelő haladt el a vérben fekvő kislány mellett. Volt, aki megbámulta, majd elment, mintha semmi sem történt volna. Volt, aki felfelé bámult közömbös arccal és elsietett. Úgy látszik, hogy Kínában semmit nem ér az élet. Még egy ártatlan gyermek élete sem. Főleg azután gondoltam ezt, amikor az úttesten fekvő áldozaton egy újabb furgon is áthajtott, és mint aki jól végezte a dolgát, hátra sem nézett. Csak egyetlen egy asszony volt, akinek voltak érzései, mert lehúzta a kicsit az útról. Bár az is igaz, hogy nálunk egy döglött macskát nagyobb méltósággal takarítanak fel az aszfaltról, mint Kínában egy félholt gyermeket.

De ne csak a vétkes autósokat és az érzéketlen szemtanúkat marasztaljuk el, mert abban, hogy ez a tragédia megtörténhetett, a legnagyobb vétkes a szülő. Mert attól, hogy valaki vásárolgat az üzletben, még figyelhet a gyermekére. Nem tudom megérteni és elfogadni azt, ami történt, hiszen a legdrágább kincsről, a gyermekről van szó. Gyermekről, akinek mindig a legjobbat akarjuk nyújtani. Annak tudatában, hogy Kínában más törvények uralkodnak, hogy másképpen szocializálódtak az emberi értékek, mint nálunk, volna javaslatom az ítélőbíró felé, milyen ítélettel sújtsa a gázolókat, s azokat, akik elmulasztották a segítségnyújtást, akik magára hagyták, és ennek következtében a kislány a kórházban belehalt a sérüléseibe.

Egy másik vétkes személy, akivel a sajtó szinte naponta foglalkozott, a több mint egy évtizeddel ezelőtti leányfalui gázolás ír felelőse, aki 2000. április 9-én, Leányfalun Volvójával, előzés közben, nagy sebességgel felhajtott a járdára, és elütött két kisgyermeket, akik a nagymamájukkal sétálgattak békésen. Egyikük öt, a másik kétéves volt. Utóbbi babakocsiban ült. Szörnyű eset, elképzelni is nehéz, mit érezhetett a nagyszülő, és mit érezhet azóta is.

A kedves olvasó mit tenne, ha a gyermekével, unokájával, családtagjával történt volna hasonló eset? Hogy büntetne, mit kívánna a gyilkosnak? Mert az, ne szépítsük a dolgot! Igaz, nem egy előre kitervelt gyilkosság, ami történt, de akkor is az.

Vagy másképpen gondolja? Ha igen, írja meg véleményét!

Hozzászólások

@

Küldés