Tanuljunk nyelveket?
Szinte közhellyé vált, hogy a nyelvtanulás elengedhetetlen a boldoguláshoz.
Nem vitatom, hogy ez így van, inkább az a probléma, hogy a nyelviskolák és -tanfolyamok széles választéka ellenére is gyakran zsákutcába jutunk – főleg, ha diák az emberfia…
Lépten-nyomon belebotlok valamilyen hirdetésbe: tanulj angolul! De most, lehetőleg azonnal! De mi van akkor, ha nem angolt akarok tanulni?
Meglehet, hogy csak peches vagyok, de ami mehetne egyszerűen is, nekem elég kanyargósra sikeredik. A nyelvtanulás például pont ilyen.
Még gimnáziumban kezdtem franciát tanulni, e nyelv iránti vonzalmam itt alapozódott meg. De a lelkesedésem sajnos nem volt elég a középfokú nyelvvizsgához, márpedig ha ma valamiről nincs papír, az olyan, mintha nem is lenne. Mivel ez az egyetemi félév valamelyest könnyebbnek ígérkezett, elhatároztam: itt az ideje a folytatásnak. Be is iratkoztam egy nyelviskolába, és végre úgy éreztem, sínen van a dolog.
Csakhamar kiderült, hogy a csoport három főből állt volna, de a másik két diák visszamondta. Sebaj, átraknak egy másik csoportba! Végül is mindegy, csak franciaóra legyen!
El is mentem a legelső órára a megbeszéltek szerint, ahol aztán kiderült, hogy ebben a csoportban is hárman lettünk volna, de ismét egyedül maradtam. Engem pedig még jóindulattal sem lehet csoportnak nevezni, ezért köszönik, de ennyi volt. Hacsak nem leszek magántanítvány. Az utolsó szalmaszál volt ez, megragadtam hát gyorsan. Ó, mégiscsak tanulhatok franciául, hurrá!
Aztán hamar ki kellett józanodnom, amikor szóba kerültek az anyagi feltételek. Szemérmetlenül magas volt az összeg, különösen a szegényes ösztöndíjamhoz mérten. Ezért most én mondtam azt: köszönöm, de ennyi.
Még szerencse, hogy vannak nyelvszakos barátaim, akik elkormányoztak a megfelelő emberhez, s így végre találtam magamnak franciatanárt. Lehetőség tehát mégiscsak van, és kell is, hogy legyen. És aki keres, előbb vagy utóbb talál. Szóval megéri keresni, mielőtt keseregnénk! Bár tény, hogy ez nem mindig egyszerű…
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.