Tanuljunk nyelveket?
Szinte közhellyé vált, hogy a nyelvtanulás elengedhetetlen a boldoguláshoz.
Nem vitatom, hogy ez így van, inkább az a probléma, hogy a nyelviskolák és -tanfolyamok széles választéka ellenére is gyakran zsákutcába jutunk – főleg, ha diák az emberfia…
Lépten-nyomon belebotlok valamilyen hirdetésbe: tanulj angolul! De most, lehetőleg azonnal! De mi van akkor, ha nem angolt akarok tanulni?
Meglehet, hogy csak peches vagyok, de ami mehetne egyszerűen is, nekem elég kanyargósra sikeredik. A nyelvtanulás például pont ilyen.
Még gimnáziumban kezdtem franciát tanulni, e nyelv iránti vonzalmam itt alapozódott meg. De a lelkesedésem sajnos nem volt elég a középfokú nyelvvizsgához, márpedig ha ma valamiről nincs papír, az olyan, mintha nem is lenne. Mivel ez az egyetemi félév valamelyest könnyebbnek ígérkezett, elhatároztam: itt az ideje a folytatásnak. Be is iratkoztam egy nyelviskolába, és végre úgy éreztem, sínen van a dolog.
Csakhamar kiderült, hogy a csoport három főből állt volna, de a másik két diák visszamondta. Sebaj, átraknak egy másik csoportba! Végül is mindegy, csak franciaóra legyen!
El is mentem a legelső órára a megbeszéltek szerint, ahol aztán kiderült, hogy ebben a csoportban is hárman lettünk volna, de ismét egyedül maradtam. Engem pedig még jóindulattal sem lehet csoportnak nevezni, ezért köszönik, de ennyi volt. Hacsak nem leszek magántanítvány. Az utolsó szalmaszál volt ez, megragadtam hát gyorsan. Ó, mégiscsak tanulhatok franciául, hurrá!
Aztán hamar ki kellett józanodnom, amikor szóba kerültek az anyagi feltételek. Szemérmetlenül magas volt az összeg, különösen a szegényes ösztöndíjamhoz mérten. Ezért most én mondtam azt: köszönöm, de ennyi.
Még szerencse, hogy vannak nyelvszakos barátaim, akik elkormányoztak a megfelelő emberhez, s így végre találtam magamnak franciatanárt. Lehetőség tehát mégiscsak van, és kell is, hogy legyen. És aki keres, előbb vagy utóbb talál. Szóval megéri keresni, mielőtt keseregnénk! Bár tény, hogy ez nem mindig egyszerű…
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.