Tanuljunk nyelveket?
Szinte közhellyé vált, hogy a nyelvtanulás elengedhetetlen a boldoguláshoz.
Nem vitatom, hogy ez így van, inkább az a probléma, hogy a nyelviskolák és -tanfolyamok széles választéka ellenére is gyakran zsákutcába jutunk – főleg, ha diák az emberfia…
Lépten-nyomon belebotlok valamilyen hirdetésbe: tanulj angolul! De most, lehetőleg azonnal! De mi van akkor, ha nem angolt akarok tanulni?
Meglehet, hogy csak peches vagyok, de ami mehetne egyszerűen is, nekem elég kanyargósra sikeredik. A nyelvtanulás például pont ilyen.
Még gimnáziumban kezdtem franciát tanulni, e nyelv iránti vonzalmam itt alapozódott meg. De a lelkesedésem sajnos nem volt elég a középfokú nyelvvizsgához, márpedig ha ma valamiről nincs papír, az olyan, mintha nem is lenne. Mivel ez az egyetemi félév valamelyest könnyebbnek ígérkezett, elhatároztam: itt az ideje a folytatásnak. Be is iratkoztam egy nyelviskolába, és végre úgy éreztem, sínen van a dolog.
Csakhamar kiderült, hogy a csoport három főből állt volna, de a másik két diák visszamondta. Sebaj, átraknak egy másik csoportba! Végül is mindegy, csak franciaóra legyen!
El is mentem a legelső órára a megbeszéltek szerint, ahol aztán kiderült, hogy ebben a csoportban is hárman lettünk volna, de ismét egyedül maradtam. Engem pedig még jóindulattal sem lehet csoportnak nevezni, ezért köszönik, de ennyi volt. Hacsak nem leszek magántanítvány. Az utolsó szalmaszál volt ez, megragadtam hát gyorsan. Ó, mégiscsak tanulhatok franciául, hurrá!
Aztán hamar ki kellett józanodnom, amikor szóba kerültek az anyagi feltételek. Szemérmetlenül magas volt az összeg, különösen a szegényes ösztöndíjamhoz mérten. Ezért most én mondtam azt: köszönöm, de ennyi.
Még szerencse, hogy vannak nyelvszakos barátaim, akik elkormányoztak a megfelelő emberhez, s így végre találtam magamnak franciatanárt. Lehetőség tehát mégiscsak van, és kell is, hogy legyen. És aki keres, előbb vagy utóbb talál. Szóval megéri keresni, mielőtt keseregnénk! Bár tény, hogy ez nem mindig egyszerű…
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.
Kiskorúság
A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.
2020.2.3.