Tanuljunk nyelveket?


Sábitz Katalin  2008.9.20. 8:53

Szinte közhellyé vált, hogy a nyelvtanulás elengedhetetlen a boldoguláshoz.

Nem vitatom, hogy ez így van, inkább az a probléma, hogy a nyelviskolák és -tanfolyamok széles választéka ellenére is gyakran zsákutcába jutunk – főleg, ha diák az emberfia…

Lépten-nyomon belebotlok valamilyen hirdetésbe: tanulj angolul! De most, lehetőleg azonnal! De mi van akkor, ha nem angolt akarok tanulni? Meglehet, hogy csak peches vagyok, de ami mehetne egyszerűen is, nekem elég kanyargósra sikeredik. A nyelvtanulás például pont ilyen.

Még gimnáziumban kezdtem franciát tanulni, e nyelv iránti vonzalmam itt alapozódott meg. De a lelkesedésem sajnos nem volt elég a középfokú nyelvvizsgához, márpedig ha ma valamiről nincs papír, az olyan, mintha nem is lenne. Mivel ez az egyetemi félév valamelyest könnyebbnek ígérkezett, elhatároztam: itt az ideje a folytatásnak. Be is iratkoztam egy nyelviskolába, és végre úgy éreztem, sínen van a dolog.

Csakhamar kiderült, hogy a csoport három főből állt volna, de a másik két diák visszamondta. Sebaj, átraknak egy másik csoportba! Végül is mindegy, csak franciaóra legyen! El is mentem a legelső órára a megbeszéltek szerint, ahol aztán kiderült, hogy ebben a csoportban is hárman lettünk volna, de ismét egyedül maradtam. Engem pedig még jóindulattal sem lehet csoportnak nevezni, ezért köszönik, de ennyi volt. Hacsak nem leszek magántanítvány. Az utolsó szalmaszál volt ez, megragadtam hát gyorsan. Ó, mégiscsak tanulhatok franciául, hurrá!

Aztán hamar ki kellett józanodnom, amikor szóba kerültek az anyagi feltételek. Szemérmetlenül magas volt az összeg, különösen a szegényes ösztöndíjamhoz mérten. Ezért most én mondtam azt: köszönöm, de ennyi.

Még szerencse, hogy vannak nyelvszakos barátaim, akik elkormányoztak a megfelelő emberhez, s így végre találtam magamnak franciatanárt. Lehetőség tehát mégiscsak van, és kell is, hogy legyen. És aki keres, előbb vagy utóbb talál. Szóval megéri keresni, mielőtt keseregnénk! Bár tény, hogy ez nem mindig egyszerű…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1