Tanulságok -- ünnepek után


Nagy Erika  2007.1.4. 10:03

Az ünnepek alatt teljesen világossá vált számomra, hogy nem a nők számára találták ki a karácsonyt. Hogy miért gondolom ezt?

Karácsony előtt egy „magára valamit is adó” háziasszony nagytakarításba kezd. Teszi ezt akkor is, ha tiszta a lakás, mert ugye hogy néz az ki, hogy elmúljon egy ünnep bútortologatás, ablakmosás nélkül?... (Pedig, ha egész évben rendszeresen takarítunk, akkor ilyenkor nincs szükség a lakás „teljes generálozására”.)

Majd kezdetét veszi a receptkönyvek böngészése, hogy időben hozzákészülődhessek a sütéshez, főzéshez. Görnyedten cipelem haza a hozzávalókat, járva az üzleteket, hol kapok kedvező áron minőségi élelmiszert. Pár nappal karácsony előtt nekilátok a sütésnek. A kitakarított konyha a sok liszttől fehér, mintha csak hópihék szállingóztak volna a lakásban, az edények tornyokat megszégyenítő magasságban várják, hogy elmosva a helyükre kerüljenek.

A már megvásárolt gyümölcsök rég megemésztve, ezért újabb portyára indulok, halat is kellene venni, mert még megesik az a szégyen, hogy nem kerül hal az ünnepi asztalra. A szárított gyümölcsöknek hűlt helyük, csak a zacskók árválkodnak a szekrény legeldugottabb zugában, ahová azért kerültek, hogy védve legyenek az ünnepekig. Minden hiába, nincs a lakásnak olyan szeglete, ahová biztonságosan eldughatnám az ünnepek idejére szánt nyalánkságokat.

Az utolsó napokban szinte mindig az eszembe jut valami, amit még nem vettem meg. Hiába a fogadalom, hogy „én már nem megyek az üzlet közelébe sem”, valami mindig hiányzik. Az ajándékok csomagolása /nem beszélve a vásárlásról/ rendszerint a nő feladata. Tudom, hogy rám vár, de mindig későbbre halasztom, egészen addig, amíg már nincs tovább. Van-e attól bosszantóbb, mikor az utolsó ajándékra már nem futja a csomagolópapírból? Mit lehet ilyenkor tenni, mint azt, hogy elindulok, hogy beszerezzem a hiányzó kelléket.

Végre itt a karácsony! Lelkesen nekilátok a fa díszítésének, majd megterítem az ünnepi asztalt, hogy ezzel se rontsak a szenteste hangulatán.

Estére fenséges illatok szállongnak a konyhában, és hiába a csukott ajtó, a kulcslyukon is beszemtelenkednek a szobába. Az illatok ingereket váltanak ki, és emiatt gyakran kérdezgetik szeretteim, hangosan kikiabálva az öblös karosszékből, hogy mikor vehetik végre a szájukba az ínyencségeket.

A vacsora végre feltálalva, így én is részesülhetek a megérdemelt pihenésben. Legalább is addig, amíg eszünk. Utána jön a mosogatás, rakodás. S ha valaki este megmeri kérdezni, hogy mi a bajom, miért nincs kedvem önfeledten áradozni, csak az ünnepre való tekintettel nem mondom ki azt, amit gondolok.

Ez az oka annak, hogy azt gondolom, nem a nők számára találták ki az ünnepet.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.   


Különös jövő

Nagy Csivre Katalin

A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.

2021.11.2.   


Esküszegés

Nagy Csivre Katalin

Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)

2021.10.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1