Tanulságok -- ünnepek után
Az ünnepek alatt teljesen világossá vált számomra, hogy nem a nők számára találták ki a karácsonyt. Hogy miért gondolom ezt?
Karácsony előtt egy „magára valamit is adó” háziasszony nagytakarításba kezd. Teszi ezt akkor is, ha tiszta a lakás, mert ugye hogy néz az ki, hogy elmúljon egy ünnep bútortologatás, ablakmosás nélkül?... (Pedig, ha egész évben rendszeresen takarítunk, akkor ilyenkor nincs szükség a lakás „teljes generálozására”.)
Majd kezdetét veszi a receptkönyvek böngészése, hogy időben hozzákészülődhessek a sütéshez, főzéshez. Görnyedten cipelem haza a hozzávalókat, járva az üzleteket, hol kapok kedvező áron minőségi élelmiszert. Pár nappal karácsony előtt nekilátok a sütésnek. A kitakarított konyha a sok liszttől fehér, mintha csak hópihék szállingóztak volna a lakásban, az edények tornyokat megszégyenítő magasságban várják, hogy elmosva a helyükre kerüljenek.
A már megvásárolt gyümölcsök rég megemésztve, ezért újabb portyára indulok, halat is kellene venni, mert még megesik az a szégyen, hogy nem kerül hal az ünnepi asztalra. A szárított gyümölcsöknek hűlt helyük, csak a zacskók árválkodnak a szekrény legeldugottabb zugában, ahová azért kerültek, hogy védve legyenek az ünnepekig. Minden hiába, nincs a lakásnak olyan szeglete, ahová biztonságosan eldughatnám az ünnepek idejére szánt nyalánkságokat.
Az utolsó napokban szinte mindig az eszembe jut valami, amit még nem vettem meg. Hiába a fogadalom, hogy „én már nem megyek az üzlet közelébe sem”, valami mindig hiányzik. Az ajándékok csomagolása /nem beszélve a vásárlásról/ rendszerint a nő feladata. Tudom, hogy rám vár, de mindig későbbre halasztom, egészen addig, amíg már nincs tovább. Van-e attól bosszantóbb, mikor az utolsó ajándékra már nem futja a csomagolópapírból? Mit lehet ilyenkor tenni, mint azt, hogy elindulok, hogy beszerezzem a hiányzó kelléket.
Végre itt a karácsony! Lelkesen nekilátok a fa díszítésének, majd megterítem az ünnepi asztalt, hogy ezzel se rontsak a szenteste hangulatán.
Estére fenséges illatok szállongnak a konyhában, és hiába a csukott ajtó, a kulcslyukon is beszemtelenkednek a szobába. Az illatok ingereket váltanak ki, és emiatt gyakran kérdezgetik szeretteim, hangosan kikiabálva az öblös karosszékből, hogy mikor vehetik végre a szájukba az ínyencségeket.
A vacsora végre feltálalva, így én is részesülhetek a megérdemelt pihenésben. Legalább is addig, amíg eszünk. Utána jön a mosogatás, rakodás.
S ha valaki este megmeri kérdezni, hogy mi a bajom, miért nincs kedvem önfeledten áradozni, csak az ünnepre való tekintettel nem mondom ki azt, amit gondolok.
Ez az oka annak, hogy azt gondolom, nem a nők számára találták ki az ünnepet.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.