Úton-útszélen

Dráfi Emese 2010.6.11. 4:50

Régóta böki a csőrömet. Nem bírok napirendre térni fölötte...

Rosszul vagyok tőlük. A nőktől. A nőktől az út szélén. Miért kell nekem ezt minden alkalommal végignéznem? -- teszem fel méltatlakodva a kérdést, akárhányszor elmegyek mellettük autóval.

-- Anya, kik ezek?-- kérdezte három éve a lányom, amikor először megláttuk őket, úgy öt kilométer távolságra egymástól. -- Itt is megáll a busz? De hát itt nincs is buszmegálló! Anya, ezek elég rondán vannak felöltözve... Jé, ezen meg csak melltartó van! Anya! -- kiált fel. -- Az meg ott kábé annyi lehet, mint én!
Nézi őket hüledezeve, ahogy elsuhanunk mellettük.
-- Te, anya, ezeknek jó itt? Oda nézz, mit csinálnak azok ott ketten a motorbiciklin...!!!

Na, ez már nekem is sok volt!

-- Tudod, ezek prostituáltak. Gondolom így keresik meg a kenyerüket.
-- Kurvák? -- kérdez rá a pubertás szabad szájával.
-- Igen -- nyögöm ki --, így is lehet mondani.
-- Hát persze,hogy azok, nem látod? -- röhög fel a szintén kamasz fiam mellette. -- Olyan kicsi a szoknyájuk, szerintem nincs is rajtuk bugyi... És röhög tovább.
-- De... -- folytatja.a lányom --, nem értem még mindig. Miért pont itt? Ezek ketten például egy szemétdombon ülnek -- mutat az út szélére. -- Elég gusztustalan, nem, anya?

De, az. Nagyon is az, adok neki igazat. Mert igaza van.

Ma már nem kérdez semmit. Cak bámul ki az ablakon, amikor hozom haza a konzervatóriumból, és csóválja a fejét. -- Már megint itt vannak -- motyogja arcán méla undorral.

Vajon mi zajlik le ilyenkor a lányomban? Hogy milyen férfiak állnak meg egy-egy perc kéjre? Hogy mennyi lehet a tarifa, és mik a szolgáltatások? És ezeknek a nőknek ez jó? Milyen lehet a lelkiviláguk? Mit gondolhatnak, érezhetnek miközben... Gondolnak egyáltalán valamire?

Igen, kedves olvasóim, ilyen és ehhez hasonló gondolatok suhannak át kamasz lányom fejében, miközben heti rendszeresseggel kénytelenek vagyunk nézni az útszélén várakozó „pillangókat”, akik pénz reményében kitartóan álldogálnak a főúton...