Úton-útszélen
Régóta böki a csőrömet. Nem bírok napirendre térni fölötte...
Rosszul vagyok tőlük. A nőktől. A nőktől az út szélén. Miért kell nekem ezt minden alkalommal végignéznem? -- teszem fel méltatlakodva a kérdést, akárhányszor elmegyek mellettük autóval.
-- Anya, kik ezek?-- kérdezte három éve a lányom, amikor először megláttuk őket, úgy öt kilométer távolságra egymástól. -- Itt is megáll a busz? De hát itt nincs is buszmegálló! Anya, ezek elég rondán vannak felöltözve... Jé, ezen meg csak melltartó van! Anya! -- kiált fel. -- Az meg ott kábé annyi lehet, mint én!
Nézi őket hüledezeve, ahogy elsuhanunk mellettük.
-- Te, anya, ezeknek jó itt? Oda nézz, mit csinálnak azok ott ketten a motorbiciklin...!!!
Na, ez már nekem is sok volt!
-- Tudod, ezek prostituáltak. Gondolom így keresik meg a kenyerüket.
-- Kurvák? -- kérdez rá a pubertás szabad szájával.
-- Igen -- nyögöm ki --, így is lehet mondani.
-- Hát persze,hogy azok, nem látod? -- röhög fel a szintén kamasz fiam mellette. -- Olyan kicsi a szoknyájuk, szerintem nincs is rajtuk bugyi... És röhög tovább.
-- De... -- folytatja.a lányom --, nem értem még mindig. Miért pont itt? Ezek ketten például egy szemétdombon ülnek -- mutat az út szélére. -- Elég gusztustalan, nem, anya?
De, az. Nagyon is az, adok neki igazat. Mert igaza van.
Ma már nem kérdez semmit. Cak bámul ki az ablakon, amikor hozom haza a konzervatóriumból, és csóválja a fejét. -- Már megint itt vannak -- motyogja arcán méla undorral.
Vajon mi zajlik le ilyenkor a lányomban? Hogy milyen férfiak állnak meg egy-egy perc kéjre? Hogy mennyi lehet a tarifa, és mik a szolgáltatások? És ezeknek a nőknek ez jó? Milyen lehet a lelkiviláguk? Mit gondolhatnak, érezhetnek miközben... Gondolnak egyáltalán valamire?
Igen, kedves olvasóim, ilyen és ehhez hasonló gondolatok suhannak át kamasz lányom fejében, miközben heti rendszeresseggel kénytelenek vagyunk nézni az útszélén várakozó „pillangókat”, akik pénz reményében kitartóan álldogálnak a főúton...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.
Kiskorúság
A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.
2020.2.3.
Gondolatok az ünnep előtt
Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...
2019.12.22. 23
Karácsonyi versek
Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.
2019.12.12.