Végre itt a tavasz!
Most már elhiszem, hogy tényleg tavaszodik. Ha süt a nap, akár rövid ujjúban is lehet az ember.
Elpakoltam a téli ruháinkat, kimostam a nagykabátokat, elraktam őket „nyaralni“ a szekrénybe. Átnéztem a tavaszi-nyári holmijaimat, és úgy örültem, hogy végre hordhatom azokat! És főleg annak örültem, hogy már nem kell harisnya a nadrág alá!
Kislányom is láthatóan örül a jó időnek. Nagyokat sétálunk, már babakocsi nélkül, gyalog is eljutunk bárhová. A hétvégén szép napos idő volt, így hát szombat délután lementünk a lakótelepi játszótérre. Anna lányom két órán keresztül játszott a homokozóban, gondolom, be akarta hozni a téli lemaradást. Jöttek-mentek a lakótelepi gyerekek, homokoztak, hintáztak, labdáztak, kergetőztek.
A játszótér egyik sarkában három anyuka beszélgetett – vagyis inkább gyermekük apját szidták. A sors fintora, hogy mind a hármójuknak kisfia született... Később megérkezett egy romacsalád, persze csak a mama és a gyerekek. Ámulattal néztem az anyuka utolsó divat szerinti öltözékét, legjobban a csillogó, flitterekkel díszített csizmán akadt meg a tekintetem. A két roma kislány szintúgy nagyon divatosan volt felöltözve. Megfigyeltem, hogy nem is igen a játszótér kötötte le őket, hanem inkább a szénsavas, cukros üdítőket kortyolgatták anyjuk mellett. De legalább friss, tavaszi levegőt is szívtak!
Nagy nehezen meggyőztem a kislányomat, hogy most már ideje hazamenni. Az esti fürdésnél a füléből és az orrából is homokot szedtem ki... Nagyon élvezte a mai napot, jól elfáradt, szépen elaludt.
Másnap délelőtt szemerkélt az eső, de délutánra újra hétágra sütött a nap. Úgy döntött a családunk, hogy kirándulunk egyet -- elmegyünk Győrbe. A belvárosban alig lehetett parkolni, annyi volt az autó. A sétányon sok a tavaszt élvező, sétáló ember, kisgyerekkel, babakocsival, kutyával. Egy kétéves kislány megkergette az amúgy szelíd galambokat. A kávézók már kitették az utcára az asztalokat, lehet kint sütizni, kávézni. Mindenhol teltház, a fagyizók előtt hihetetlenül hosszú sorok. Megnéztük a megáradt Mosoni-Dunát. Anna lányom megjegyezte, hogy megfürödne benne, ám mi nem tartottuk ezt olyan jó ötletnek.
Lassan visszasétáltunk az autóhoz: irány haza! Útközben nagy meglepetésemre három nyuszit láttam kergetőzni az úttól nem messze. Hát igen, semmi kétség, itt a tavasz, hiszen már a nyulak is készülődnek a húsvétra.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.