Végre itt a tavasz!
Most már elhiszem, hogy tényleg tavaszodik. Ha süt a nap, akár rövid ujjúban is lehet az ember.
Elpakoltam a téli ruháinkat, kimostam a nagykabátokat, elraktam őket „nyaralni“ a szekrénybe. Átnéztem a tavaszi-nyári holmijaimat, és úgy örültem, hogy végre hordhatom azokat! És főleg annak örültem, hogy már nem kell harisnya a nadrág alá!
Kislányom is láthatóan örül a jó időnek. Nagyokat sétálunk, már babakocsi nélkül, gyalog is eljutunk bárhová. A hétvégén szép napos idő volt, így hát szombat délután lementünk a lakótelepi játszótérre. Anna lányom két órán keresztül játszott a homokozóban, gondolom, be akarta hozni a téli lemaradást. Jöttek-mentek a lakótelepi gyerekek, homokoztak, hintáztak, labdáztak, kergetőztek.
A játszótér egyik sarkában három anyuka beszélgetett – vagyis inkább gyermekük apját szidták. A sors fintora, hogy mind a hármójuknak kisfia született... Később megérkezett egy romacsalád, persze csak a mama és a gyerekek. Ámulattal néztem az anyuka utolsó divat szerinti öltözékét, legjobban a csillogó, flitterekkel díszített csizmán akadt meg a tekintetem. A két roma kislány szintúgy nagyon divatosan volt felöltözve. Megfigyeltem, hogy nem is igen a játszótér kötötte le őket, hanem inkább a szénsavas, cukros üdítőket kortyolgatták anyjuk mellett. De legalább friss, tavaszi levegőt is szívtak!
Nagy nehezen meggyőztem a kislányomat, hogy most már ideje hazamenni. Az esti fürdésnél a füléből és az orrából is homokot szedtem ki... Nagyon élvezte a mai napot, jól elfáradt, szépen elaludt.
Másnap délelőtt szemerkélt az eső, de délutánra újra hétágra sütött a nap. Úgy döntött a családunk, hogy kirándulunk egyet -- elmegyünk Győrbe. A belvárosban alig lehetett parkolni, annyi volt az autó. A sétányon sok a tavaszt élvező, sétáló ember, kisgyerekkel, babakocsival, kutyával. Egy kétéves kislány megkergette az amúgy szelíd galambokat. A kávézók már kitették az utcára az asztalokat, lehet kint sütizni, kávézni. Mindenhol teltház, a fagyizók előtt hihetetlenül hosszú sorok. Megnéztük a megáradt Mosoni-Dunát. Anna lányom megjegyezte, hogy megfürödne benne, ám mi nem tartottuk ezt olyan jó ötletnek.
Lassan visszasétáltunk az autóhoz: irány haza! Útközben nagy meglepetésemre három nyuszit láttam kergetőzni az úttól nem messze. Hát igen, semmi kétség, itt a tavasz, hiszen már a nyulak is készülődnek a húsvétra.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.