Végre itt a tavasz!

Fülöp Éva 2006.4.3. 12:37

Most már elhiszem, hogy tényleg tavaszodik. Ha süt a nap, akár rövid ujjúban is lehet az ember.

Elpakoltam a téli ruháinkat, kimostam a nagykabátokat, elraktam őket „nyaralni“ a szekrénybe. Átnéztem a tavaszi-nyári holmijaimat, és úgy örültem, hogy végre hordhatom azokat! És főleg annak örültem, hogy már nem kell harisnya a nadrág alá!

Kislányom is láthatóan örül a jó időnek. Nagyokat sétálunk, már babakocsi nélkül, gyalog is eljutunk bárhová. A hétvégén szép napos idő volt, így hát szombat délután lementünk a lakótelepi játszótérre. Anna lányom két órán keresztül játszott a homokozóban, gondolom, be akarta hozni a téli lemaradást. Jöttek-mentek a lakótelepi gyerekek, homokoztak, hintáztak, labdáztak, kergetőztek.

A játszótér egyik sarkában három anyuka beszélgetett – vagyis inkább gyermekük apját szidták. A sors fintora, hogy mind a hármójuknak kisfia született... Később megérkezett egy romacsalád, persze csak a mama és a gyerekek. Ámulattal néztem az anyuka utolsó divat szerinti öltözékét, legjobban a csillogó, flitterekkel díszített csizmán akadt meg a tekintetem. A két roma kislány szintúgy nagyon divatosan volt felöltözve. Megfigyeltem, hogy nem is igen a játszótér kötötte le őket, hanem inkább a szénsavas, cukros üdítőket kortyolgatták anyjuk mellett. De legalább friss, tavaszi levegőt is szívtak!

Nagy nehezen meggyőztem a kislányomat, hogy most már ideje hazamenni. Az esti fürdésnél a füléből és az orrából is homokot szedtem ki... Nagyon élvezte a mai napot, jól elfáradt, szépen elaludt.

Másnap délelőtt szemerkélt az eső, de délutánra újra hétágra sütött a nap. Úgy döntött a családunk, hogy kirándulunk egyet -- elmegyünk Győrbe. A belvárosban alig lehetett parkolni, annyi volt az autó. A sétányon sok a tavaszt élvező, sétáló ember, kisgyerekkel, babakocsival, kutyával. Egy kétéves kislány megkergette az amúgy szelíd galambokat. A kávézók már kitették az utcára az asztalokat, lehet kint sütizni, kávézni. Mindenhol teltház, a fagyizók előtt hihetetlenül hosszú sorok. Megnéztük a megáradt Mosoni-Dunát. Anna lányom megjegyezte, hogy megfürödne benne, ám mi nem tartottuk ezt olyan jó ötletnek.

Lassan visszasétáltunk az autóhoz: irány haza! Útközben nagy meglepetésemre három nyuszit láttam kergetőzni az úttól nem messze. Hát igen, semmi kétség, itt a tavasz, hiszen már a nyulak is készülődnek a húsvétra.