Veszteség
Elvesztettem az ajándékba kapott fülbevalómat. Bosszantó, mert pont azért vesztettem el, mert nem akartam elveszíteni.
A kapocs meglazult rajta, kiesett, ezért kicsit megreparáltam, visszatettem, de megint kiesett. Megkérdeztem a barátnőmet, nem ismer-e egy ügyes ékszerészt, aki hamarjában megjavítaná. Ismert. Benyitottam az újonnan nyílt ékszerüzletbe, s elpanaszoltam a mosolytalan eladónőnek a problémámat. Ő a cipője orrát nézve bólogatott, aztán elkérte az ominózus használati tárgyat, meg a párját is. Mivel nem értettem, miért kell a másik is, rákérdeztem. Hogy mindkettő egyformán csillogjon, ha majd kifényesítik. Beadtam a derekam, és szót fogadtam. A padlót leső elárusítónő a mérlegre tette az ékszereket. Az aranymérő háromszor más eredményt mutatott, melyből aztán az eladónő számtani középértéket véve felfirkált valamit egy cetlire, amelyet szemlesütve átnyújtott nekem a pulton, s még odavetette, hogy jöjjek vissza úgy egy hét múlva.
Visszamentem. Ezúttal még mosolytalanabb, még szenvtelenebb arcú eladónő állt a pult mögött. A cetli-bizonylat átnyújtása után a fülkébe ment, máris hozta a fülbevalóimat, s szó nélkül odatolta elém. Azonnal megnéztem, jól zár-e a kis kapocs. Nem zárt jól. Ugyanolyan volt, mint amikor beadtam. Zavartan kérdeztem, vajon miért nem javították meg. A mosolytalan hölgy éles hangon rám szólt: -- Mit akarok, a függőnek semmi baja, úgy jó, ahogy van, a mesterük nem talált rajta semmi hibát. Megpróbáltam még egy kicsit kötekedni, hiszen nem viccből hoztam el megjavíttatni. A hölgy a megjegyzésemen felpaprikázódva arra célzott, valószínűleg egyáltalán nem értek az aranytárgyakhoz (nem úgy, mint ő meg a mester). Elém vágta a fülbevalókat és azt mondta, örüljek, hogy nem kell fizetnem, különben sem megy a fejébe, minek hoztam ide a hibátlan ékszereimet. Azt már meg se mertem kérdezni, miért fényesebb az egyik függő a másiknál. Jobbnak láttam, ha nem kötöm tovább az ebet a karóhoz, idejében távozom, mert még jobban kikapok.
Egy kicsit szégyenkezve (hátha mégis bennem van a hiba) jöttem ki az üzletből. Nem értettem, nem értem az egészet, s ha nem velem történt volna meg, másnak talán el sem hinném. Azóta eltelt egy-két hét és a fülbevalómat elvesztettem. Kicsúszott a fülemből, mert rossz volt rajta a kapocs!
Visszamenjek megmondani neki?...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6