Zajos nappalok – és éjszakák
Néha jólesne egy kis csend...
Ismerősöm pár hete azt panaszolta, hogy az egyik szomszédos házat felújítják, és ez hatalmas zajjal jár. Éjjel! Ugyanis a szakemberek úgy gondolták, hogy ők nem fognak harminc valahány fokban izzadni, majd akkor látnak neki a munkának, ha leszállt az est, és kicsit hűvösebb van. A tulajdonosok a felújítás idejére elutaztak nyaralni. A szomszédok élete viszont a megszokott kerékvágásban zajlik. Vagyis zajlott volna – hajnalig a sok kopácsolás miatt le sem tudták hunyni a szemüket, így reggel fáradtan és rosszkedvűen indultak dolgozni. (Velük persze, nem közölték a felújításra szoruló ház lakói, hogy mire készülnek.)
A Sziget Fesztivál első napjaiban egy riportot hallottam a rádióban a rendezvény zajszintjével kapcsolatban. Évről-évre rengetegen tesznek panaszt, hogy a hangos zene miatt nem tudnak aludni. A helyszínhez közel lakók számára az sem megoldás, ha becsukják az ablakot. A fesztivált méltató nyilatkozó szerint csak felfújják a problémát, és nem is panaszkodnak olyan sokan. Másrészt pedig, az ország érdeke, hogy legyen egy ilyen nagyméretű fesztivál, amely vonzza a külföldieket is. A panaszosok érdekeit szem előtt tartó riportalanynak az volt a véleménye, hogy senkinek sem kötelessége emiatt nyolc napig eltűrni a zajt, mindenkinek joga van a pihenéshez. És igaza is van.
Vonattal utaztam Budapestre. Egy középiskolásokból álló társaság telepedett le a közelemben. Elég hangosak voltak, néhány – gondolom, csendre vágyó – utas szó nélkül helyet is változtatott. Egyszer csak elkezdte mesélni az egyik lány a mellette ülőknek, hogy amikor külföldön utazott vonaton, milyen csend volt, ki volt írva a kocsi falára, hogy tilos hangoskodni. Mennyire jó volt, mondta, és még azt is hozzátette, hogy ők most bizonyára nem valami kellemes társaság a többi utazó számára.
Vajon ha mifelénk is itt-ott kitábláznák, hogy tilos zajongani, segítene az valamit? Attól tartok, hogy nem sokat. De talán azért érdemes lenne kipróbálni. Hátha akad a társaságban valaki, aki a figyelmeztetés láttán észbe kap, és jobb belátásra tudja bírni a többieket.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.