Fiam!

Madarász Ildikó  2008.8.1. 9:04

Hadd szólítsalak így, bár tudom, hogy ezt a megszólítást ki nem állhatod...

...de jobb, ha tudod, hogy nekem Te mindig a fiam leszel, az elsőszülött fiam, amíg csak élek. A kettőnk közti kommunikációnak ezt a formáját most először próbálom alkalmazni, remélem sikerrel, mert mostanában úgy veszem észre, hogy egymással szemben állva, ülve, nem érnek el a szavak a füledig, ami továbbítaná az agyadig, hogy aztán elgondolkodj és feldolgozd a mondandómat.
Azt látom, hogy már nem vagy gyerek, de még nagyon messze vagy attól az állapottól, hogy önálló, döntésképes felnőtt legyél.
Megjegyzem, néha még anyád sem érzi magát teljesen felnőttnek, főleg ha nagy döntések előtt áll. De most már ott tartok, hogy jobb szeretném, ha valaki más döntene helyettem, az úgy sokkal kényelmesebb lenne. Sokkal könnyebb a felelőséget valaki másra hárítani, valaki más, biztonságos háta mögé bújni, és várni a döntés következményeit. De ebben a családban én vagyok az anya, akinek a döntéseket kell hoznia, az apáddal együtt, ha tetszik, ha nem.
Van pár gondolatom, amit szívesen megosztanék Veled.
Szeretlek!
Ez nem fog változni sohasem, akármit teszel, akármerre mész, bármerre sodor az élet mellőlem, néha bármennyire is úgy érzed, hogy ki nem állhatlak (hogy ki nem állhatsz), hogy jobb szeretnéd, hogy ne szeresselek…
Tudom nehéz a kamaszkor, főleg tizenhat évesen, de túl kell élni szülőnek, gyereknek egyaránt. Azt is tudom, hogy nem lesz könnyű se Neked, se nekem, hogy az embernek nagyon kell szeretnie a gyerekét hogy ebből jól jöjjünk ki.
Próbálok alkalmazkodni „haladni a korral”, megtenni mindent, hogy Neked könnyebb legyen, hogy ne váljak cikivé, hogy ne kelljen szégyellned, hogy ne legyek útban, hogy próbálj meg bízni bennem, mert ezen a világon egyedül én vagyok az, aki igazán, feltétel nélkül, mindig-mindig csak JÓT AKAR NEKED.
Néha, kérlek, oszd meg a gondolataidat, a bánatodat, a problémáidat, az örömöd velem, mert bennünket az őszinteség köt össze, anélkül idegenek vagyunk!
Ne fájjon az élet! Ne csak a „gép” kösse le az életed, az idődet, ne ez legyen az irányadó, ne ezzel kelljen büntetnem, vagy jutalmaznom. Figyelj kicsit ránk is, a családodra! Ha szorgalommal, kitartással és eltökélt tudatossággal el akarsz érni valamit, azt valószínűleg el is éred. Sőt, esetleg olyat is, amiről nem is álmodtál… De ne hagyd, hogy elérhetetlen vágyaid boldogtalanná tegyék az életed!
Annak örülj, amid van, és ne azt lásd, hogy mid nincs!!!
Olyan okos fiú vagy, engedd, hogy ezt mások is lássák, tudják!
Talán ez is elég lesz, talán túl sok is.
Nem várok csodákat, talán csak elsőre annyit, hogy amikor ma megkérdezem, mi volt ma, ne az legyen a csípőből jövő válasz, hogy: Semmi jó, semmi rossz…

Szeretettel:
Anyád

Hozzászólások

@

Küldés