Kamaszom, kamaszod, kamaszok…


Madarász Ildikó  2009.6.10. 6:09

– Ezt? Ezt a nadrágot nem veszem fel! Ebben látszanak a ropilábaim! – mondja a tizenhét éves fiunk.

És tényleg! Tényleg nem veszi fel a nadrágot, aminek az égvilágon semmi baja nincs, ugyanúgy, mint ahogy a lábával sincs semmi gond. Nem deformált, nem sérült, nem beteg, szóval azon kívül, hogy a szememnek még mindig szoknia kell, hogy az én nemrég még fürtös hajú, tipegő gyerekemnek mára szőrös lába lett, teljesen normális lábszárral rendelkezik.

Szerintem. Szerinte nem. Szerinte a haja is döbbenet. Szerintem, csak túl száraz. Szerinte állandóan hosszú, vagy rövid, vagy itt túl hosszú, ott túl rövid, vagy nem elég világos, vagy egyenes, vagy épp azt fedezi fel, hogy kopaszodik (pedig ott csak a forgója van).

Szerinte a szemöldöke egy vicc. Szerintem csak egyedi.
Mondjuk, ezen könnyen segít, titokban, de mostanában már nyíltan: kiszedeti azt a kis háromszög csúcsot, ami őt zavarja.

Szerinte a testalkata még mindig vézna. Szerintem pedig már meg kéne állni az edzéssel és csak fenntartó programmal továbbdolgoznia.
Szerinte minden tavalyi pólója NAGY. A tavalyi! Nagy!
Mert nem a felsőtestére feszülő, nem adja ki a formáját, amit egyébként kicsinek lát, de azt a kicsit azért láttatni szeretné.

Szerinte sosem lesz barátnője. Szerintem ráér még!

Szerinte ezek a fontosak – a külsőségek. Szerintem, míg ezeket látja fontosnak, addig nem is kell barátnő!

Szerinte persze nem csak a külsőség a fontos, de ez a belépő a kapcsolathoz. Szerintem valahol igaza van, de akkor mi van az emberiség azon felével, aki nem az kiköpött Banderas, vagy Pitt...? Ők akkor hogy csinálták, hogy csinálják? Erre még csak keresgeti a választ, miután igazat ad nekem.

Szerintem túl sokat foglalkozik magával. Szerinte túl sokat foglalkozom vele.

Szerinte nincs szerencséje a csajokkal. Szerintem ez csak azért van, mert még nem találta meg a megfelelő lányt, aki pont úgy gondol rá, pont úgy érez, mint ő a lány irányába.

Szerintem, van egy kamasz fiam, aki bizonyos dolgokban nagyon érett, és éretten gondolkodik sok-sok témában, és érett a tetteinek nagy része, és ha épp akar, vagy épp abban a pillanatban kapom el, akkor nagyszerű beszélgető partnerem.

De! Azok a ropi lábak...!

Nem tudom, mit hoz holnap. Egy épp csütörtökön észrevett elálló fület? Vagy egy túl nagynak talált orrot, vagy egy rossz helyen növő pattanást, esetleg nyár közeledtével túl halványnak titulált bőrszínt?

Nem tudom.

Ő állít, és tagadok. Ő tagad, én érvelek.

Vagy már olyan régóta élünk együtt, hogy valamelyikünknek már szemüveg kell? Vagy mindkettőnknek? Aztán, ha megvan a szemüveg, akkor néha cserélgetnünk kéne egy kis időre, hogy én tényleg észrevegyem azt a pattanást, s ő tényleg lássa, hogy a pattanások csak átmeneti kis kinövések. Jönnek és mennek. Nyom nélkül.

De lehet, hogy az ő szemüvegében én is megvilágosodhatnék? Eszembe jutna, hogy engem tizenhét évesen mennyire zavart az a két anyajegy az arcomon? A plusz két kiló a combomon – vagy hasamon, vagy vállamon, a popsimon? A túl vaskosnak tartott az ujjaim, és a túl kicsinek titulált ajkaim?

Lehet, hogy Tominak tényleg ropilábai vannak? Ő biztosan meg van róla győződve. Engem sem tántoríthatott el senki attól, hogy az arcomon mindenki csak azt a két anyajegyet figyeli.

Tehát most már biztos, hogy Tamásnak vézna lábai vannak. Az ő tizenhét éves szemével biztosan.

Ám ha holnap felfedezi, mondjuk a senki által nem látott elálló füleit, akkor én tudom mi a dolgom: nyújtom a szemüvegem. A siker így sem biztosított, de talán nem csak a saját szemüvegén keresztül látja önmagát, talán néha meg tudom győzni, talán egyszer majd el is hiszi nekem.

S mi van akkor, ha nem?

Megmutatom neki Woody Allen képét, vagy kis Kabosét és megpróbáljuk elemezni az arcvonásaikat, és összehasonlító elemzéseket teszünk. Közben szerintem nagyszerűen szórakozunk, s nekem újra repes a lelkem..., hogy együtt töltöttünk megint egy órát!



Hozzászólások

Gigi, 12. 06. 2009 19:10:29
Ez megint telitalálat volt! Grat. Gigi
@


A rovat további cikkei

Mennyi szabadság jár nekik?

Jády Mónika

Első szerelem, alkohol, új baráti kör – mindez gondokat jelenthet a tizenévesek (szülei) számára.

2017.6.29.    3


Tiszta erőből nyár

Kovács Márta

Minden szülő életében eljön a pillanat, mikor gyermeke kamasszá érik, és már nem a szüleivel képzeli el a nyaralást.

2015.7.21.    8


Kamaszkori átalakulások

Kovács Márta

Hétvégén pirosra festette a haját. Hétfőn piercinget akart az orrába rakatni, egy (szerinte) gyönyörűséges karikát.

2015.5.19.    24


A kamaszkor testi változásai

Kovács Márta

Szinte egyik napról a másikra válik az addig aranyos kisgyerek nagyszájú, nyurga, elégedetlen kamasszá.

2015.3.31.    15


A kamaszkor kérdései

Kovács Márta

A legtöbb szülőt, bár készül rá, mégis váratlanul éri, amikor beköszönt gyermeke kamaszkora.

2015.3.5.    13


Felnőtté válás

Faar Ida

Nagykorúság – minden kamasz álma!

2013.4.17.    14


A tinik és a nyár

Huszár Ágnes

Néha azt gondolhatja az ember, hogy a feje tetejére állt a világ, nincsenek a helyén a dolgok, hiszen amit látunk, meghökkentő.

2012.7.6.   


Kis-nagy kamasz

Kovács Márta

Amikor reggel mellém állt, azt mondta: „Már akkora vagyok, mint te!”

2012.4.5.    13


Tabletta

Póda Erzsébet

Fáj a fejem. Anyám azt mondja, vegyek be egy tablettát.

2011.6.22.  1    6


Méhecskék, pecsétek

Anyalai Réka

Egy középiskolás diáklány elmélkedései.

2011.6.16.  1    9


Mint a sánta kutyát

Madarász Ildikó

Ebben a pillanatban tudtam, hogy nem mond igazat.

2010.5.21.    1


Kamaszkori korszakok

Dráfi Emese

Orbán Krisztina, Hagyjon békén tanító néni! című cikkét elolvasva, hirtelen eszembe jutott valami.

2010.5.11.