Anyasági szabadság


Csivre Kata  2011.11.14. 6:35

A kisgyermeküket nevelő kismamák közt gyakori téma az „anyasági szabadság” fogalma.

A totyogó babák anyukái közt sokszor vitatott téma, ki, hogy, mit, mikor, miképp tesz-vesz. Tapasztalat, véleménycsere, kötetlen „kibeszélése” ez a gyerek-dolgoknak, miközben a picurkák szabadon játszadoznak, randalíroznak a totyi klubban.

Történt egyszer, hogy a tizenöt éves kamaszodó unokatestvért – nevezzük Borinak – is magammal vittem a totyogó babák közé a szokásos összejövetelre. Bori nagy lelkesedéssel csatlakozott a kicsik játékához, buzgón tett-vett, legyeskedett körülöttük, ám a foglalkozás végeztével értetlenül szegezte nekem a kérdést: Mi a frászfenét tudunk mi, kisgyerekes anyák, egész nap otthon csinálni a gyerkőcök mellett? Nem unalmasak-e a laza semmittevéssel telt mindennapjaink? A kérdése először meglepett, majd elgondolkodtatott. Magamat láttam benne viszont, a tizenöt évvel ezelőtti szeleburdi Katát. Kissé még tudatlan, bájosan naiv és szemtelenül fiatal szempárral néztem farkasszemet és bambán, némán álltam pár pillanatig. Mit is mondhatnék egy kamaszlánynak, aki még szinte gyerek? Hogy értené meg a hal a vízben, miként repül magasan, felhők közt a madár? A válaszom néma mosolyként bujkált az arcomon, csak a mellettünk álló ikres anyuka volt az, akinek számára nagyon is beszédes volt a hallgatásom.

Kötöttünk egy megállapodást. Felajánlottam Borinak egy kis játékot. Amint lesz egy egész nap szabadideje, várom szeretettel hozzám egy kis szerepjátékra. Telt-múlt az idő, a sorsalakítók is úgy intézték, hogy összeálljon a dolog, és be tudjam iktatni Borit egy napra anya-szerepbe. Illetve csak egész napos gyerekfelügyelőt, takarító- és szakácsnőt, valamint egy irodai asszisztenst „kértem kölcsön” reggeltől késő délutánig. Bori eléggé jól ismerte a lakásunkat ahhoz, hogy ne kelljen elmondani, mit hol talál, rábíztam egy rövid programos mosást, 1-2 hivatalos papír másolását. Megegyeztünk abban, hogy fincsi vacsorával vár majd vissza, és olyan tisztasággal, renddel, ahogy én őt ott hagytam. Én meg megyek, csinálok egy szabadnapot magamnak, végre kikapcsolódok kedvem szerint.

Így is lett. Ráhagytam a lakást, és rábíztam a tündérkéimet: az ötéves kislányomat meg a másfél éves kisfiamat. Plusz a szomszéd kisfiút, aki alig múlt négyéves.

Az igazat megvallva nehezen ment izzó agytekervényeim kikapcsolása hatodik érzékem állandó baljós hangoskodása mellett (vajon mi folyik otthon?). De csak nekivágtam az édes semmittevésnek: fodrász, kozmetikus, céltalan lődörgés a városban – reggel kilenctől!

Este hét óra fele járt az idő, mikor hazaérkeztem. Nem csalatkoztam az elém táruló látványban: maszatos gyerekeim szaladtak elém egy kupac játékhalmazt és egy csomó kacatot torlaszolva lábaik előtt. Bori nem találta a pelenkákat, a mosógéphez nem nagyon értett, és a főzés terén sem mozgott túlzottan otthonosan. Minden a feje tetején állt! Ami csak mozdítható volt a lakásban, az mind felderíthetetlen helyekre került. Romhalmaz, szellőzetlen, áporodott levegő, a konyha felől gyanús égett szag, mosatlan szennyes ruha a gépben...

A szomszéd kisfiút (mindenki legnagyobb szerencséjére) még délelőtt hazavitte az anyukája. Amikor Bori meglátott, üveges szemmel nézett rám, s röviden konstatálta micsoda rettenetes szájhős a lányom, a fiam pedig egy neveletlen agresszor, egy bandita... De nem sorolom hosszan a „dicsérő szavakat”. Bori, amilyen gyorsan csak tehette, elrohant, mondván, még sok a tanulnivalója.

Két nap múlva mikor kipihente magát, felhívott és elnézést kért, majd mindent szépen kitárgyaltunk, megbeszéltünk és a helyére tettük dolgainkat. Kimondtuk az addig ki nem mondott varázsszavakat, s miután röpke órára találkoztunk is, leplezetlenül, kendőzetlenül beszéltük meg a történteket.

Summa summarum:
Ugyan ki meri közülünk töredelmesen bevallani, mennyi köze van az anyasági szabadságnak a szabadsághoz?! Ki találta ki azt a fogalmat, hogy „anyasági szabadság”? Van ilyen? Lehet egy anya – bármilyen korúak is a gyermekei – szabad?! Szabad, amikor ezer és ezer arcot kell váltani a nap huszonnégy órájában, ezerféle feladatnak kell megfelelni? Melyik emberi teremtményről lehet annyi bőrt lehúzni, mint éppen a nőről, az anyáról?!

Mi egyazon személyben vagyunk, szinte alvás nélküli huszonnégy órán át, dús keblű és tejszagú, anya-istenek az újszülöttünk számára, a tápláló, meleget, életet adó világmindenség, akiktől egy védtelen élet függ.
Mi egyazon személyben vagyunk játékos gyermekek, a földön játszva csúszunk-mászunk a kisgyerekünkkel – ám egy perc múlva váltani kell! Akkor mi vagyunk a szakácsnők, takarítónők, ápolónők, gondos könyvelők vagy pénzügyi tanácsadók, top-modellek, tüzes szeretők. S másnap ugyanígy ezer- és ezerféle restanciának kell megfelenünk, szakadatlanul erőn felül...

Mindezért tiszteletet és elismerést érdemel(ne) az anya – a nő!

És milyen gyakran nincs ez így – egyéni és társadalmi szinten végképp! Az anya anyagi támogatása el van intézve egy nevetséges összegű járulékkal, ami éhen halni sok, megélhetéshez kevés. Minden téren hiányzik a megbecsülés érzése, mert nincs is ilyen! És ez tény. Sok nő és anya nevében szólok, amikor beszélek erről, és nevén nevezem a problémát. A társadalom, a modern civilizáció, a globális médiadiktatúra olyan ideálokat tesz elénk és vés a tudatunkba, amelyeknek lehetetlen megfelelni. És nem is kell! Nincs szupernő, aki egyben harcias amazon és gondoskodó anya is egyben. Nem kell a tökéletesség felé törekedni. Becsüljük meg magunkat és legyünk tisztában hatalmunkkal, erőnkkel, értékeinkkel ugyanakkor esendőségeinkkel és botlásainkkal, akkor is, ha a környezetünk vagy társadalom másként tesz vagy mást mutat!

Nem kellenek a konvenciók, nem kell mindig mindenhol megfelelnünk! Színt vallhatunk gyengeségeinkről: kimondhatjuk, ha épp idegesít a gyerekünk, nem rajongunk a főnökért, nincs kedvünk főzni, s akkor is, ha egy fáradt nap után nincs türelmünk a férjünkhöz.

Emberek vagyunk mi is, nők és anyák, hibázunk és elfáradunk, a szeretet pedig nagy felelősség!



Hozzászólások

K.Hencsi, 14. 11. 2011 12:37:00 IGAZSÁG
Ez NAGY IGAZSÁG drága Kata, amint itt olvashattunk :o) Koszonom szépen a tobbi anyuka nevében is, hogy (nagyon!) megsimogattad a lelkunket, hogy mi se vagyunk hanyagok, rendszeretelenek, foloslegesen turelmetlenek a gyerekkel, és nap-mint nap nemcsinálomok!! ahogy a társadalom és még olyan sokan titulálnak minket, úgy hogy halvány lila gozuk sincs a dologrol :o) Koszonom, és várva-várva a további írásaidat, lelkes olvasód leszek, iszod szavaidat :o)
K.Hencsi, 14. 11. 2011 12:38:33 IGAZSÁG
Ez NAGY IGAZSÁG drága Kata, amint itt olvashattunk :o) Koszonom szépen a tobbi anyuka nevében is, hogy (nagyon!) megsimogattad a lelkunket, hogy mi se vagyunk hanyagok, rendszeretelenek, foloslegesen turelmetlenek a gyerekkel, és nap-mint nap nemcsinálomok!! - ahogy a társadalom és még olyan sokan titulálnak minket, úgy, hogy halvány lila gozuk sincs a dologrol :o) Koszonom, és várva-várom a további írásaidat, lelkes olvasód leszek, iszom szavaidat :o)
Cecília avagy Cili, 14. 11. 2011 15:27:09 Köszönöm
Végre! VÉGRE! Végre valaki "névvel és címmel" meri vállalni a véleményét! Igen az anyaszabadság nem rózsaszínű avagy fehér menyasszonyi körmenet. Hanem "véres" valóság - kis túlzással. A nő nem robot és nem igásló, hogy mindent kibírna. Igen, ő is csak egy ember. Ahogy a szerző írja. Nem bírom azokat a cikkeket olvasni, amikor a fotosoppolt képeken mosolygó anyuka arról beszél, milyen végtelen öröm és boldogság az otthoni anyaság. Igen, van ilyen része is, de ugyanakkor van kemény része is. Az anyuka nem minden nap illatos mosolygós és fodrászatszagú mint a női magazinok képei sugallják, hanem böfi és izzadság meg konyhaszagú a hétköznapokban. Köszönöm a cikk írójának az őszinteséget!!!!
@


A rovat további cikkei

Gólyák és nők

Póda Erzsébet

Avagy nem akarok otthon szülni!

2017.9.14.    13


Mikortól szobatiszta?

Jády Mónika

Megfogadandó jó tanácsok kezdő (és újrakezdő) szülőknek.

2017.5.15.    2


Mi legyen a gyerekkel?

Póda Erzsébet

A mai anyáknak nincs asszonyos alakjuk, lányosak maradnak, csinosak, szexisek, fiatalosak, szeleburdik.

2017.3.17.    29


Sokadszor a szoptatásról

Kabók Zita

Ez a cikk nemcsak arról szól, mennyi támadás érte az ötödször is apává vált Jamie Olivert, mikor a szoptatás fontosságáról szólt: a szerző saját tapasztalatait és tanácsait is megosztja az olvasókkal.

2016.8.30.    4


Ötös meglepetés

Kabók Zita

A facebook-sztár anyuka megmutatta a világnak ötösikreit!

2016.5.11.    26


Nem értem...!

Kovács Márta

Nem mindig értem a mai fiatal anyukákat. Az az érzésem, hogy elhitették velük: az a jó kisbaba, kisgyerek, akivel nincs semmi gond.

2016.2.1.   


A császármetszésről (4)

Kovács Márta

Ma már mindenki gyorsan és fájdalommentesen akar szülni. Sorozatunk befejező része.

2015.12.15.    6


A császármetszésről (3)

Kovács Márta

Császármetszés esetében felléphetnek komoly szövődmények is.

2015.11.26.    23


A császármetszésről (2)

Kovács Márta

A császármetszés fejlődésének következő lépése az volt, hogy az anya túlélte a beavatkozást.

2015.11.4.    8


A császármetszésről (1)

Kovács Márta

A császármetszést valószínűleg már az ókori rómaiak is alkalmazták, de nem maradt fenn bizonyíték, miszerint az anya túlélte volna a beavatkozást.

2015.9.19.    9


Az örökbefogadás kérdései

Timár Tímea

Az örökbefogadás lehetősége óriási ajándék azon szülők számára, akiknek nem adatik meg a természetes gyerekáldás.

2015.7.14.    5


Kérdések a természetes szülésről

Oriskó Renáta

Gyakran halljuk, hogy a szülést is az üzlet uralja, sok a felesleges gyógyszer és érzéstelenítés.

2015.6.2.    7