Az élet éneke


Nagy Csivre Katalin  2012.7.5. 4:54

Fájdalomtól elgyengülve simogatja óriásira nőtt pocakját. Még néhány perc és vége...

Terhességének utolsó napja a mai. Egy korszak vége. Mindkettejüknek. Fájdalommal vegyes érzések, aggódás, félelem, türelmetlen várakozás. Néhány órával később a kisfiát ölelheti. Isten hozott e világban, kisfiam! Szerelem első látásra. Egy életre. Elszakadt a köldökzsinór ugyan, de valami örök, időtlen szövetség, láthatatlan elemi erő harmóniája burkolja egybe kettejüket. Szerettelek fiam, mielőtt megismertelek, szeretlek most, és időtlen időkre. Megszületett az anya is. És az anyával a sorsa. Minden szépségével, eddig nem tapasztalt érzéseivel, nehézségével, ügyes-bajos dolgaival, keserű csalódásaival együtt.
Kilenc hónapon át készül a nő a nagy napra, hogy megszülje gyermekét, és vele együtt az anya is megszülessen. Az élethez közel áll a halál, a születés életveszélyes misszió, s bizony nem minden nő válik a szüléssel anyává. Fájdalmasan levedlik régi, felelőtlen énünk, s egy másik emberért leszünk egy életen át felelősek. Erre sokszor nem készülünk tudatosan. Mikor az egy kettéválik, anya és gyermeke bonthatatlan egységet alkot.

Eszembe jut egy csodás történet, amit már nem is tudom, hol olvastam. Íme:

„Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyermek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.
Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujába, és megtanítja az éneket a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a gyermeket.
A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor valami baja esik, ezt éneklik győzelmek, szertartások, felavatások alkalmával vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal."
(Jack Kornfield: A lélek éneke)


E sorokat olvasva mélyen elgondolkodtam. Hol tart civilizált, technokrata világunkban a modern tudomány és a modern kori anya? Milyen ősi, mágikus, egyetemes, elemi erőt és kötést oldott fel, veszített el a civilizált emberiség az idő, a figyelem, az akarat, a szeretet hiánya miatt?
Vajon hol tart a mai kor anyja? Hol van az a dal, amit örökbe adunk? Ismerjük-e a gyermekünk énekét, ami a bölcsőtől a sírig vigasztal, táplál, gyógyít, kísér az életúton? Meghalljuk-e? Meghallatjuk-e utódainkkal?

A táplálás, a fürösztés, a tisztába tevés, álmának őrzése – a kis jövevényt megillető tisztelet és szeretet övezi. Illetve övezné: az örömbe viszont üröm vegyül. A nő a kórházi ágyon, pici babája békés szuszogását figyeli. Az újszülöttet körbeöleli a gondoskodás, a gyengédség, az óvó figyelem. Szinte alig hallhatóan apránként szedi a levegőt, pici szíve gyorsvonatként zakatol. Vajon minden rendben van? Vajon elég sokat, elég rendszeresen táplálom? Jól, helyesen helyezem mellre? Egy-, két-, háromóránként, vagy igény szerint szoptassam? Milyen gyakran s mennyi anyatej szükséges? Jaj! Hangosan jelez a légzésfigyelő monitor, a sírásjelző készülék! Súly, testhossz, fejkörfogat, hallás, látás, minden rendben van? Vérvétel, védőoltás, ultrahang. Nem sikerül a kisinget ráadni, ügyetlenül pelenkázom. Ó, Istenem! Miért sír ilyen keservesen? Hogyhogy nem tudom csillapítani? Nem tudom, mi baj lehet? Talán csak nem Mert a barátnő mondta, a tévében hallottam, az interneten olvastam. Kész káosz! Téboly. Oda a nyugalom. Ekkora zajban mit hallhat meg a kismama? Fáradhatatlanul, éjt nappallá téve próbál megfelelni a közelvárásoknak, a konvencióknak, az épp aktuális divatos trendeknek a szoptatás, táplálás, csecsemőellátás terén. Kezdődik a versenyfutás a jó anyukát megillető képzeletbeli dicsőséges, leporolhatatlan, csillogó kitüntetésig, amit valójában sosem kaphat meg.

Felgyorsult az idő, rohannak a hetek, hónapok. Nyugalomnak még mindig se híre, se hamva. A kismama egyedül van a babával, naphosszat egyedül a megoldatlan, megválaszolatlan kérdéseivel, amik egyre csak gyülekeznek a feje felett, mint borús viharfelhők. Nincsenek nagy családok, nem él több generáció egy fedél alatt, mint nagyanyáink idejében. A nagymama, nagypapa, keresztmama, a nénike sehol. A városi panellakó anyuka a megbízható, tapasztalt szomszéd néni segítségére szorul. Jobb esetben a hivatásos babagondozó- tanácsadó borsos árú szolgálatait veszi igénybe. A falusi anyuka a kertes ház és az óriásira nőtt betonkerítések közé szorul, s a falubeli sorstárs kismamák társaságában mozog, tanácskozik.

Természetes, hogy gyermekeinket gondosan ellátjuk mindennel, a klimatizált babakocsitól kezdve az intelligens kiságyig az elektromos bölcsőn át, a baby monitorig. A babaszoba habos-bodros, csillog-villog a mennyezetig megpakolva játékokkal, különböző készség fejlesztő vackokkal...

Előbb-utóbb minden nő-anya rájön a fakanál, a bádogedény, a kopott kiskocka és a ruhacsipesz a mindenek előtt való játék. Előbb utóbb minden nő-anya rájön, hamar elillannak a gyermekévek, nem kell rohanni az első lépésekkel, nem kell kikergetni az egyéves gyereket a pelusból, nem kell leszoktatni idejekorán a mellről, cumiról, öthónaposan angol babaangolra járni – mert Éva, Juli, Andi is így meg úgy teszi.

Minden gyermek egyedi, megismételhetetlen személyiség, mindegyik a maga valójában egy csoda. Ha meglátjuk benne, amit mutatni szeretne adottságai, gyengeségei, erősségei és jelleme egész sorozatán keresztül. Az élet titka: ne akarjunk a makkból hársfát nevelni, bármily erőfeszítés, dráma és szenvedés árán is, ha az tölgyfa akar lenni.

Ez a szülői sorsfeladat és kataklizma mindenkor, s nem kis szenvedések árán. Rohanunk, hajszoljuk a következő pillanatot, még fel sem kelt a nap, máris a délutánt tervezzük, bevásárolunk, számlákat fizetünk be, állandó programokat szervezünk, úton vagyunk, telefonálunk... Mellettünk totyog a pici gyerekünk, kislányunk, kisfiunk: „Anaaa, anuciii! Katiszaabogáj... A katiszabogáj milyen céééép, pisziny bodáj..." Kislányunk, kisfiunk tudja az énekét, emlékszik arra, amire az anyuka már képtelen...

„Miközben megpróbálunk mindent megtanítani gyermekeinknek az életről, gyermekeink megtanítják nekünk, hogy miről is szól az élet.” (Angela Schwindt)

Nem vagyunk tökéletes nők, szülők, sem anyák. Gyerekeink sokszor többre tanítanak, mint bárki más. Nagy kihívás ma megállni egy katicabogáron tűnődve, s a pillanatba felejtkezni. Elfelejtettük az énekünket. De mellettünk totyog egy kis ember, aki tudja. Sok gyermek üzenete felénk: Álljunk meg! Figyeljünk egymásra!


Nika Fotography



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Gólyák és nők

Póda Erzsébet

Avagy nem akarok otthon szülni!

2017.9.14.    17


Mikortól szobatiszta?

Jády Mónika

Megfogadandó jó tanácsok kezdő (és újrakezdő) szülőknek.

2017.5.15.    2


Mi legyen a gyerekkel?

Póda Erzsébet

A mai anyáknak nincs asszonyos alakjuk, lányosak maradnak, csinosak, szexisek, fiatalosak, szeleburdik.

2017.3.17.    29


Sokadszor a szoptatásról

Kabók Zita

Ez a cikk nemcsak arról szól, mennyi támadás érte az ötödször is apává vált Jamie Olivert, mikor a szoptatás fontosságáról szólt: a szerző saját tapasztalatait és tanácsait is megosztja az olvasókkal.

2016.8.30.    4


Ötös meglepetés

Kabók Zita

A facebook-sztár anyuka megmutatta a világnak ötösikreit!

2016.5.11.    26


Nem értem...!

Kovács Márta

Nem mindig értem a mai fiatal anyukákat. Az az érzésem, hogy elhitették velük: az a jó kisbaba, kisgyerek, akivel nincs semmi gond.

2016.2.1.   


A császármetszésről (4)

Kovács Márta

Ma már mindenki gyorsan és fájdalommentesen akar szülni. Sorozatunk befejező része.

2015.12.15.    6


A császármetszésről (3)

Kovács Márta

Császármetszés esetében felléphetnek komoly szövődmények is.

2015.11.26.    23


A császármetszésről (2)

Kovács Márta

A császármetszés fejlődésének következő lépése az volt, hogy az anya túlélte a beavatkozást.

2015.11.4.    8


A császármetszésről (1)

Kovács Márta

A császármetszést valószínűleg már az ókori rómaiak is alkalmazták, de nem maradt fenn bizonyíték, miszerint az anya túlélte volna a beavatkozást.

2015.9.19.    9


Az örökbefogadás kérdései

Timár Tímea

Az örökbefogadás lehetősége óriási ajándék azon szülők számára, akiknek nem adatik meg a természetes gyerekáldás.

2015.7.14.    5


Kérdések a természetes szülésről

Oriskó Renáta

Gyakran halljuk, hogy a szülést is az üzlet uralja, sok a felesleges gyógyszer és érzéstelenítés.

2015.6.2.    7