Babával az egyetemre


Fülöp Éva  2006.2.22. 20:05

Mit tehetünk, ha egy kisgyerek nevelése mellett szeretnénk sikeresek lenni a tanulásban?

Az egyetemi tanulmányok önmagukban is kihívást jelentenek és ezt még egy fokkal megnehezíti, ha az egyetem mellet még dolgozunk is (vagy a munka mellet még egyetemre is járunk). De merem állítani, hogy ez semmi ahhoz képest, ha egy kisgyerek nevelése mellet szeretnénk sikeresek lenni a tanulásban...

Nálam minden pontosan meg volt tervezve. A párommal kisbabát szerettünk volna, és én már nem akartam várni addig, míg megkapom a diplomámat. Úgy terveztem, hogy majd a pici baba mellet, szépen nyugodtan, befejezem az iskolát. Volt is egy álomképem, ahogy a szobában járkálok fel ´s alá, az egyik kezemen a babám, a másikban pedig az államvizsga tételei, és majd azzal altatom a kicsit, hogy hangosan felolvasom neki a marketing szabályait...

A negyedik évfolyam elején sikerült is teherbe esnem, az osztálytársaim kicsit rémülten figyelték a növekvő pocakomat, a gyerekes anyukák-diáklányok pedig osztogatták a jótanácsokat. Mikorra már szép méretesre nőtt a hasam, előnyöm is akadt belőle. Például a tanárok nem várattak a jegyek beíratásánál -- mindenkiben volt egy kicsivel több tisztelet a pocakom iránt. De mivel jó diák voltam, szerettem az iskolát, nem kellett, hogy bármit is elnézzenek az „állapotom“ miatt, és erre büszke is voltam. Kimondottan jól éreztem magam a bőrömben, és a számításaim is bejöttek. Mikor június utolsó előtti napján sikerült beíratnom az utolsó jegyeket is, végre fellélegeztem, hogy mindent elintéztem, most már csak a babára összpontosíthatok. Ekkor még két hét volt hátra a szülés kiírt időpontjáig. Kislányom mintha megérezte volna, másnap csordogálni kezdett a magzatvíz, és július első napján meg is született.

Mikor a nyári szünet után visszatértem az iskolába, Anna már három hónapos volt. A tanárok többnyire csodálkozva néztek rám, mert úgy gondolták, biztosan megszakítom a tanulmányaimat, ameddig pici a baba. De én úgy gondoltam, hogy ezt az egy évet már muszáj végigcsinálnom: legyen vége már az örök-diák életemnek.

Nem volt könnyű ez a év, és most nem a tanulnivalóra gondolok, mert minden vizsgát sikerült első nekifutásra letennem. De nehéz volt elszakadni otthonról, mivel szoptattam, és mert távúton tanultam, minden szombatot az iskolában kellet töltenem. Ezt úgy oldottam meg, hogy reggel indulás előtt megszoptattam a kicsit, anyukámra bíztam és mi a férjemmel siettünk az iskolába. Csak délig maradhattam az előadáson, mert bár a baba etetése meg volt oldva (lefejtem hét közben a tejet, és azt kapta, amíg én nem voltam mellette), de gondot jelentett a mellemben felgyülemlett „bébipapi”, amit délben már nagyon esedékes volt kiüríteni. Ezért sietve hazamentünk, és ez így ment hétről hétre. A vizsgaidőszakban azért drukkoltam, hogy időben elaludjon a babám, tudjak még egy-két órát tanulni esténként, mivel ez napközben teljesen lehetetlen volt. De megoldottunk azt is, amikor az anyukám elutazott egy hónapra -- ekkor a párom lett a bébiszitter, én meg busszal mentem az iskolába, letenni egy nem könnyű vizsgát.

Az államvizsga külön fejezet volt az életemben. A diplomamunkám nagyon nehezen született meg, de hála a konzultánsom segítségének, anyukám és férjem megértő türelmének, a végére elég jól összejött. Az államvizsgára két hétig tanultam úgy, hogy anyukám vigyázott a kicsire, aki már addigra mászott és kis segítséggel már menni is tudott. Sokszor húzta oda anyukámat a csukott ajtó elé, ami mögött én tanultam, és kérte, hogy nyissa ki. Ekkor volt némi lelkiismeret-furdalásom, amiért egész nap csak tanulok, és nem foglalkozok a gyerekemmel. Az államvizsga végül jól sikerült, nem is volt igazán időm izgulni, mert én voltam aznap az első és mindenki irigyelt, amiért már túl lehetek rajta. A kislányom gyorsan elfelejtette azt a két hetet, amíg kevesebbet látott, és minden visszatért a régi kerékvágásba. Végre száz százalékig anya lehettem! Nem volt más feladatom, mint napról napra élvezni kisbabám fejlődését.

Visszagondolva ezekre az időkre, bizony, nem tudtam volna befejezni az iskolát szeretteim támogatása és segítsége nélkül. Ezért köszönet jár nekik. Szeretném minden kisbabáját váró, vagy már nevelő anyukának megüzenni, hogy baba mellet tanulni nem egyszerű dolog, de nem is lehetetlen.
Ne adják fel, mert érdemes végigcsinálni!



Hozzászólások

miriam, 24. 02. 2006 18:21:25 bizony...
bizony, bizony, nem lehetett konnyu a pici anna mellett meg lediplomazni is - es le a kalappal elotted, hogy sikerult. en nagyon orultem, hogy ott lehettem a diplomaosztason. nagyon szep, disztingualt ceremonia volt. most mar csak a doktori van hatra, majd ha meglesz a masodik gyerek is!
    
eva, 26. 02. 2006 13:30:43 Re: bizony...
A doktori? Hat en nem vagyok rola meggyozodve, hogy szuksegem lenne ra... :) De sosem lehet tudni... :)
Andrea, 26. 02. 2006 21:31:06 Támogatás
Kedves Éva! Biztos, hogy nem könnyű egy kisbaba mellett egyetermre járni. Csak akkor lehetséges, ha a kismama megfelelő támogatást és segítséget kap a férje vagy a szülei részéről. Az lenne csak igazán szép, ha minden nő megkapná ezt a támogatást. A.
rapaliviktoria, 01. 03. 2006 11:01:30 Nehéz
Én is hasonló cipőben járok,csak főiskolán.Valóban nagyon nehéz megoldani,hogy mindent jól csináljak.Nekem nem igazán van segítségem,így leginkább az alvás időt használom ki,hogy tanuljak,minezt persze folyamatosan kellene,de gyakran nincs kedvem.Nincs segítségem sem nagyon,szüleim távol élnek és állatokkal foglalkoznak ami igen sok munka.Férjem szülei meghaltak,őreggeltől estig dolgozik és sajos másodállásban hétvégén is.Szóval mindig egyedül vagyok és próbálom megoldani a nehéz helyzeteket.Olyan ember meg nem igazán akad az ismerősök közt,aki vigyázna a fiamra.Ha van valakinek egy jó ötlete megoldani problémámat szerettel várom.Köszi
@


A rovat további cikkei

Gólyák és nők

Póda Erzsébet

Avagy nem akarok otthon szülni!

2017.9.14.    17


Mikortól szobatiszta?

Jády Mónika

Megfogadandó jó tanácsok kezdő (és újrakezdő) szülőknek.

2017.5.15.    2


Mi legyen a gyerekkel?

Póda Erzsébet

A mai anyáknak nincs asszonyos alakjuk, lányosak maradnak, csinosak, szexisek, fiatalosak, szeleburdik.

2017.3.17.    29


Sokadszor a szoptatásról

Kabók Zita

Ez a cikk nemcsak arról szól, mennyi támadás érte az ötödször is apává vált Jamie Olivert, mikor a szoptatás fontosságáról szólt: a szerző saját tapasztalatait és tanácsait is megosztja az olvasókkal.

2016.8.30.    4


Ötös meglepetés

Kabók Zita

A facebook-sztár anyuka megmutatta a világnak ötösikreit!

2016.5.11.    26


Nem értem...!

Kovács Márta

Nem mindig értem a mai fiatal anyukákat. Az az érzésem, hogy elhitették velük: az a jó kisbaba, kisgyerek, akivel nincs semmi gond.

2016.2.1.   


A császármetszésről (4)

Kovács Márta

Ma már mindenki gyorsan és fájdalommentesen akar szülni. Sorozatunk befejező része.

2015.12.15.    6


A császármetszésről (3)

Kovács Márta

Császármetszés esetében felléphetnek komoly szövődmények is.

2015.11.26.    23


A császármetszésről (2)

Kovács Márta

A császármetszés fejlődésének következő lépése az volt, hogy az anya túlélte a beavatkozást.

2015.11.4.    8


A császármetszésről (1)

Kovács Márta

A császármetszést valószínűleg már az ókori rómaiak is alkalmazták, de nem maradt fenn bizonyíték, miszerint az anya túlélte volna a beavatkozást.

2015.9.19.    9


Az örökbefogadás kérdései

Timár Tímea

Az örökbefogadás lehetősége óriási ajándék azon szülők számára, akiknek nem adatik meg a természetes gyerekáldás.

2015.7.14.    5


Kérdések a természetes szülésről

Oriskó Renáta

Gyakran halljuk, hogy a szülést is az üzlet uralja, sok a felesleges gyógyszer és érzéstelenítés.

2015.6.2.    7