Kispárna, batyu


Nagy Csivre Katalin  2012.9.27. 4:08

Két dolgot adjon az ember a gyerekeinek útravalóul: gyökereket és szárnyakat – hangzik az ismeretlen eredetű mondás.

Mi mindannyian, szülők, nagyszülők gyereket nevelő felnőttek, érezzük ennek a mondatnak a hatalmas súlyát, minden magasságával és mélységével együtt.

Szeptember. Mikor az őszi szellő lassan meztelenre vetkőzteti a fákat. Mikor a természet színei kezdenek kifakulni. Mikor a viharos szél gyorsan söpri a felhőket, mint az utcaseprő a sárgás-barna levéltakarót a járda kövéről. Szeptember. Nyárvég és őszidő-kezdet. Sokak számára más kezdetet is jelent: az óvoda, iskolakezdés időszakát. Napok, hetek előzik meg ezt az izgalommal teli időszakot.

Most már, a kezdeti nehézségek után (alatt?) tudjuk, nem lehet eléggé felkészülni az első napra. Sem a másodikra. Sem a sokadikra. Az ember nem léphet be a holnapban várakozó események közé. Mindig csak sejtheti mi vár rá.

Zsoltika totyog az óvoda fele, a nővérét kísérve, kezemet markolva. Lelkesen és nagy örömmel, bizakodva megy. Nem hátrálhat. Hisz a nagytesó, Rebeka is megy! A példakép. Őt követi nagy örömmel, bár félszegen a kistesó. Zsoltika kezében kispárna és batyu. Napok óta készenlétben pihentek a fogason. A kispárna, a batyu. Nagy útra készült.

Az első nap szívbemarkoló. Gyereksírás, hüppögés, patakzó könnyek. A legtöbb gyerkőc kendőzetlenül sír. Némelyik hisztisen toporzékol. Beérkezünk a kis terembe, kicsinyke szekrényajtók tárulnak fel, a nevekkel, jelekkel ellátott kis szekrénykékbe bekerül a kiskabát, sapka, cipő. Nem, nem! A kispárna, batyu marad. Azt visszük az osztályterembe, szorosan ölelve, s vele együtt visszük az otthon illatát, az anyuka keze nyomát. Kevés szívbemarkolóbb dolog van egy fiatal szülő és gyereke életében, mint az első búcsút intés. A szőke, kedves óvó néni gyöngéden bevezeti Zsoltikát a többi gyerek közé: „Anyuka elmegy, nemsokára érted jön." Reggel nyolc óra. Kétségbeesek: a gyereket oviba hagytam, helyette gyomorgörccsel, gombóccal a torokban, fejfájósan kóvályogva, könnyes szemekkel az idő hálójába fennakadva indulok haza, és így kínlódom délután háromig.

Annyi a nagy terveknek, a társasági életnek, munkának! A szívem is ott maradt az oviban. Bénult lettem a kisfiam nélkül. Gyenge. Aggódó, túlontúl érzékeny. Nem derít jobb kedvre a csiklandozó napfény, a nagyokat bókoló, hajladozó faágak, a séta a természetben, a régi ismerősök jóleső kézfogása, köszönése, ölelése, vagy a hosszan tartó kávészünetek rég nem látott barátnőim társaságában. Zsúfolt napom valamiért üres.

Délután három óra. Ilyen öleléseket soha nem kaptam, mint az első ovis napok alatt, a viszontlátás pillanatai alkalmával. Nyakamba kapaszkodó, hosszasan ölelő szeretetgombóc huppan az ölembe, és szorongat csendesen. De micsoda közlésekkel teli néma pillanat ez is!

És indulunk haza: anya, nagytesó, Zsoltika. És persze a kispárna meg a batyu. Másnap, harmadnap, negyedik nap... Megbirkózni a reggelek kihívásaival: ahogy rám néz a gyerek, és hol követelőzve, hol finoman, egy könnycseppel a szeme sarkában kérlel: ne hagyjam ott! Hisz ott nincs senkije, csak a kispárna és a batyu (benne rejtőzik az ismert illat, és anyu keze nyoma).

És a sokadik nap történik egy fantasztikus dolog! Hirtelen ott terem Matyika, Pityuka, Dávidka, Hanna, Panna és a többiek. És láss csodát: az anya mindig értem jön. MINDIG!

A kispárna és a batyu mindmáig a szertartás része. Benne rögzül az otthon illata, melegsége, köré gyűlik a tanító néni szava, tanítása, dicséretei és intelmei. Köré gyűlnek a gyerekek élményei, tapasztalatai. A nevetés és a sírás is.

Gyökereinkkel mélyen a földbe kapaszkodunk, s ha a gyökér egészséges, az ember-gyerek lassan, de (maga)biztosan bontja ki szárnyait, az új környezet, új emberek, új elé siető élettapasztalatok sürgetésére, hogy egyszer magasra nőve szabadon szárnyalhasson sorsa felé.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Mi legyen a gyerekkel?

Póda Erzsébet

A mai anyáknak nincs asszonyos alakjuk, lányosak maradnak, csinosak, szexisek, fiatalosak, szeleburdik.

2018.9.22.    34


Gólyák és nők

Póda Erzsébet

Avagy nem akarok otthon szülni!

2017.9.14.    17


Mikortól szobatiszta?

Jády Mónika

Megfogadandó jó tanácsok kezdő (és újrakezdő) szülőknek.

2017.5.15.    2


Sokadszor a szoptatásról

Kabók Zita

Ez a cikk nemcsak arról szól, mennyi támadás érte az ötödször is apává vált Jamie Olivert, mikor a szoptatás fontosságáról szólt: a szerző saját tapasztalatait és tanácsait is megosztja az olvasókkal.

2016.8.30.    4


Ötös meglepetés

Kabók Zita

A facebook-sztár anyuka megmutatta a világnak ötösikreit!

2016.5.11.    26


Nem értem...!

Kovács Márta

Nem mindig értem a mai fiatal anyukákat. Az az érzésem, hogy elhitették velük: az a jó kisbaba, kisgyerek, akivel nincs semmi gond.

2016.2.1.   


A császármetszésről (4)

Kovács Márta

Ma már mindenki gyorsan és fájdalommentesen akar szülni. Sorozatunk befejező része.

2015.12.15.    6


A császármetszésről (3)

Kovács Márta

Császármetszés esetében felléphetnek komoly szövődmények is.

2015.11.26.    23


A császármetszésről (2)

Kovács Márta

A császármetszés fejlődésének következő lépése az volt, hogy az anya túlélte a beavatkozást.

2015.11.4.    8


A császármetszésről (1)

Kovács Márta

A császármetszést valószínűleg már az ókori rómaiak is alkalmazták, de nem maradt fenn bizonyíték, miszerint az anya túlélte volna a beavatkozást.

2015.9.19.    9


Az örökbefogadás kérdései

Timár Tímea

Az örökbefogadás lehetősége óriási ajándék azon szülők számára, akiknek nem adatik meg a természetes gyerekáldás.

2015.7.14.    5


Kérdések a természetes szülésről

Oriskó Renáta

Gyakran halljuk, hogy a szülést is az üzlet uralja, sok a felesleges gyógyszer és érzéstelenítés.

2015.6.2.    7