Mikortól szobatiszta?

Jády Mónika  2017.5.15. 0:05

Megfogadandó jó tanácsok kezdő (és újrakezdő) szülőknek.

A gyerekek kis százalékánál még ötéves kor után is előfordul, hogy bepisilnek. Az esetek többségében ezt nem lelki gondok okozzák. Mindenesetre foglalkozni kell e problémával.


A csecsemők még nem tudják uralni a vizelet-és székletürítést. Egyszerre kis mennyiségben, naponta kb. hússzor bocsátanak ki vizeletet. Kétéves kortól kezdve érzik meg a gyerekek, hogy tele van a húgyhólyaguk, ám még ekkor sem tudják a dolgot ellenőrzésük alatt tartani. A legtöbb gyermek hároméves kora körül kezdi megtanulni, hogyan uralhatja a vizeletkiválasztást – először napközben, később pedig már éjjel is. Ez a folyamat eltarthat akár a gyerek ötéves koráig is. (A székletürítést a gyerekek általában hamarabb megtanulják ellenőrizni, mint a húgyhólyag működését.)

Hogyan is szoktathatjuk a gyereket szobatisztaságra? Nem szabad erőszakot alkalmazni. A gyerek általában magától is jelzi, ha eljött a szobatisztaságra való szoktatás ideje: visszahúzódik, ha a pelenkába ürít, nem szereti, ha pelenkázzák, jelzi, ha a pelenkája tele van, elkíséri a szüleit vagy a testvéreit a mosdóba. Ezekben az esetekben felkínálhatjuk a gyereknek, hogy üljön bilire vagy a vécére, de nyomás nélkül: Ha nem sikerül, semmi baj! Ha viszont sikerül, tudnunk kell, a gyerek nagyon büszke lesz magára.

Ne várjuk azt, hogy a gyerek egyik napról a másikra szobatiszta lesz. Egy fejlődési folyamaton kell keresztülmennie, amely általában kereken két évig tart, és ezalatt még előfordulhatnak „balesetek” és ideiglenes visszaesés is. A vizsgálatok és a szülői tapasztalatok azt mutatják, hogy a szigorúság csak hosszabbítja e folyamatot. Ne próbáljunk más anyukákkal versenyezni, hogy kinek a gyereke lesz hamarabb szobatiszta. Még a nem közvetlen nyomás is hátráltatja a természetes fejlődést. A pelenkát leghamarabb hároméves kortól lehet teljesen elhagyni.

Ne fix időpontokban ültessük bilire a gyereket, hanem akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy a gyereknek kell. Így ismerik fel az apróságok az összefüggést a kell-leülni-üríteni között. Dicsérjük meg a gyereket, ha ennek megfelelően cselekszik. Például, ha azt mondja: most kell, hozza a bilit, letolja a nadrágját, és ráül a bilire. (Akkor is, ha esetleg még nem sikerült egészen a dolog.) Olyan ruhát adjunk a gyerekre, amit maga is gyorsan le tud vetni. Ne szidjuk meg a gyereket, ha egyszer már jól ment, és másodszor nem sikerül. Inkább vigasztaljuk, és biztassuk: Legközelebb biztosan sikerül!


Ha a gyermek négyéves kora után még napközben is bevizel, ajánlott orvosi vizsgálatot kérni. Akkor sem érdemes arra várni, hogy a gyerek „majd kinövi”, ha még ötéves kora után is gyakran ágyba vizel, vagy ha minden félórában kifut a mosdóba. Meg kell vizsgáltatni, hogy ennek szervi okai vannak-e, esetleg csak arról van szó, hogy a gyereknek még egy kis időre van szüksége, hogy teljes mértékben uralni tudja a húgyhólyagot. A gyakori vizelési inger néha az irányító mechanizmusok éretlenségére vezethető vissza, máskor hormonális folyamatokra. Az is lehet, hogy a húgyhólyagnak olyan kicsi a befogadóképessége, hogy – mint kisebb korban – akár naponta tízszer is ki kell üríteni. (A normális kapacitás: életkor x 30 ml.)

Ha a gyereknek nagyon gyakran kell kimennie, kis mennyiségű vizelet miatt, jó szolgálatot tehet a húgyhólyagtréning. A gyerek kap egy mérőedényt, amelyen be van jelölve a korának megfelelő vizeletmennyiség. A cél a húgyhólyag edzése, mint bármely más izomzaté.

Az akupunktúra is segíthet. A kezelés során kilenc különböző pontot stimulálnak hetente egyszer, három hónapon keresztül, fájdalommentesen.

Az Eltern (szülőknek szóló német magazin) cikkei alapján

Hozzászólások

@

Küldés