Milyen nyelvű legyen a gyerek?

Kabók Zita  2010.6.14. 6:34

Miután a mai fiatalok aránylag nagy része külföldön él és dolgozik, egyre több a vegyes nemzetiségű kapcsolatból született gyermek.

Az ismerőseim körében is jó pár ilyen baba született, főleg házasságon kívül. Figyelmemet mindig felkelti, hogy vajon hogyan nevelik ezek a párok a csöppségeket, és ami a legfontosabb: milyen nyelven szólnak a gyermekhez?

Az interkulturális kapcsolat nem számít újdonságnak. Manapság ötből egy gyermek kétnyelvűként nevelkedik. Einstein például német és olasz nyelven „nőtt fel”. Nick Clegg, a brit liberális demokraták vezetőjének a felesége, Miriam, spanyol származású. Mindhárom gyermeküket kétnyelvűként nevelik. Mr. Clegg azt mondja, hogy a gyermekek képessége egy újabb nyelv befogadására csak nő majd a jövőben. Bizonyított az is, hogy azok a gyermekek, akik két nyelvet beszélnek, az iskolában jelentősen jobban szerepelnek.

Vajon az otthoni, anyanyelvünk megtartásáért folytatott harcot a fiatalok többsége feladja? Átvált a sokkal menőbb nyelvekre, mint amilyen például az angol? Vagy a többségi nemzet nyelvével és nem a saját anyanyelvével ismerteti meg gyermekét? Az Angliában élő külföldi párok többsége angolul beszél egymás között, tehát számukra a legtermészetesebb, ha a gyermekhez is így szólnak. Sok szülőnek annyira megtetszik, hogy a gyerek – vele ellentétben – akcentus nélkül hadar angolul, hogy teljesen megfeledkeznek arról, hogy más nyelvre tanítsák meg őket. A bilingualitás nemcsak kétnyelvűséget jelent, hanem kétféle személyiség összekapcsolódását is. A gyermek anyanyelvtől való megfosztása tehát a személyiség csorbulását is jelentheti. Problémát okozhat az is, amikor a gyerek szabadságra megy a nagyszülőkhöz, vagy a rokonokhoz, és feszélyezve érzi magát, mert nemcsak a nyelvvel küszködik, hanem a kultúra is idegen számára.

A magyar Barbara kislánya, Amy, ötéves, és az édesapja angol. A szülők már nincsenek együtt és az anyuka, bepótolva a lemaradást, próbálja a magyar nyelvet megtanítani lányával, azonban Amynek az angol már sokkal könnyebben megy, és az összetettebb dolgokat nem érti meg magyarul. Így hát Barbara azt a szokást vette fel, hogyha sietni kell, és Amyvel gyorsan akar megértetni valamit, akkor az angolt használja, egyébként a magyart. Mit mondjak? Nagyon furcsa volt hallanom, hogy egy magyar anyanyelvű anya idegen nyelven beszél a saját lányához...

Péternek és Magdának két éve született kislánya, Maja. Magda lengyel, Péter magyar. Egymás közt nehézkesen megy számukra a kommunikáció, hiszen egyik sem beszéli tökéletesen az angol nyelvet. A gyermeket mégis angolul nevelik, és otthon csak így szolnak hozzá.

Anna és Alex kisfia hétéves. Alex szlovák, Anna pedig magyar. A kisfiú az iskolában tökéletesen megtanult angolul, a családban a szlovák nyelvet használják. Magyarra Anna már nem tanítja gyermekét. Nincs rá energiám, mondja, két gyerekdaltól többet nem tud magyarul a fiam…

A szakirodalomban rengeteg tanácsot kaphatnak a szülők, hogy hogyan neveljék a kétnyelvű családban a gyermeket. A legbeváltabb módszer az, amikor mindkét szülő a saját anyanyelvét használja, így a gyerek könnyebben meg tudja különböztetni azokat egymástól. A másik módszer, amikor a „második nyelvet” csak otthon használja a család. Tulajdonképpen mindkét módszer keverhető, a lényeg, hogy valamilyen sablont kövessünk. Például a meséket csak az egyik nyelven olvassuk fel, a játszóházban csak egy bizonyos nyelvet használjunk.

A gyermek, mondjuk, felébred, és azt mondja: magyarul álmodtam. Majd az álmot magyarul lejegyezheti. Napközben angolul szórakozhat. Este kívánhat jó éjszakát vagy good night-ot, amelyiket ő szeretné.

Igazi kihívás nemcsak párt választani a másik kultúrából, hanem kétnyelvű gyermekeket nevelni. Ezzel nemcsak saját identitásunkat adjuk át a jövőnek, hanem a legnagyobb kincsünket, az anyanyelvünket, a kommunikáció eszközét is. Ha pedig ez sikerül, akkor talán a világ is tanulhat ezekből az esetekből. Mert a két nyelv használata nem zárja ki egymást. A választás pedig a szülőkön múlik...

Hozzászólások

@

Küldés