Szexuális éretlenség

Halász Kata  2012.12.3. 5:20

Globalizáció, szexuális forradalom, internet, felgyorsult világ, pörgő információáramlás, A szürke ötven árnyalata.

Nézzük, olvassuk, hallgatjuk, de nem beszélünk róla. Ha kérdeznek, zavarba jövünk, kitérő választ adunk. Pedig a következő generáció szexuális érettségének felelőssége igenis a mi vállunkat nyomja.

Az egyik női magazin megkérdezte olvasóit szexuális szokásaikról. Eszerint minden harmadik magyar ember szexelt már nyilvános helyen, illetve a munkahelyén. Mindkét nem döntő többsége (a nők 90%-a, a férfiak 91%-a) hódol az orális szexnek, a megkérdezettek több mint fele próbálta már az anális szexet. A férfiak kétharmadának már volt egyéjszakás kalandja, ez az arány a nők esetében 49%. A nők 100 együttlét alkalmával 72-szer élnek át orgazmust, a férfiaknál ez a szám jóval magasabb: 92.

Ami a védekezést illeti: az óvszer után a tabletta, illetve a megszakított közösülés a legnépszerűbb és leggyakrabban használt. A férfiak közel fele a nőre bízza a védekezést, illetve minden harmadik férfi, akinek már volt alkalmi partnere egyáltalán nem, vagy csak néha védekezett.

A felmérésből kiderül, hogy a magyarok szexuális élete normálisnak, az esetek jelentős részében még nyitottnak is mondható. Éppen ezért érthetetlen, hogy miért kezelik még mindig tabutémaként a kérdést, ha a gyerekek szexuális felvilágosításáról van szó? A szülők miért lesznek szégyenlősek és visszahúzódók, ha gyermekeik felteszik a legevidensebb szexszel kapcsolatos kérdéseket. Minden második 30-as magyar gyakorolja az anális szexet, de elpirul, ha gyermeke rákérdez egy-egy kényesebb témára. A férfiak kétharmadának, a nők felének volt már egyéjszakás kalandja, de továbbkapcsol a televízióban, ha ágyjelenetre kerül sor, nem csókolózik a gyermeke előtt vagy leszidja fiát, ha pornómagazint talál a szobájában. Ha a szülők hajlandók is beszélni a szexről, akkor is inkább virágnyelven, a méhecskék és virágocskák szintjén teszik azt.

A szégyenlősségből következően a szülő inkább az iskolákra, a barátokra, illetve az internetre bízza a szexuális felvilágosítást, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 2009-ben az Egészségügyi Minisztérium mindössze 3,1 millió forintot különített el a fiatalok szexuális felvilágosítására! Az iskolai felvilágosító órák alkalmával is inkább a szex negatív oldaláról van szó, a betegségekről, nem kívánt terhességről, abortuszról, esetleg a védőnő behoz egy banánt és egy csomag óvszert, hogy essen némi szó a szeretkezés gyakorlati részéről is.

Pedig a szexuális felvilágosítás legfőbb helye a család, és nem az iskolai közösség. Nem biztos, hogy a kényes kérdéseket felülről irányított elvekkel kellene megválaszolni, a komplexitás fényében pedig pláne kétséges a hatékonyság. Amíg politikusaink nem tudják eldönteni, hogyan viszonyuljanak a homoszexualitáshoz, a családon belül erőszakhoz és az abortuszhoz, addig a gyerekek csak nőnek. Vajon rábízhatjuk-e gyermekeink szexuális felvilágosítását és –nevelését a tanárra/védőnőre, akinek lehet, hogy teljesen más értékei vannak, eltérő módon viszonyul a szexualitás érzelmi és lelki oldalához, mint mi? Rábízhatjuk-e ezt a mindenkori kormány által meghatározott irányelvekre? Egy szülő megengedheti-e magának azt a luxust, hogy szégyenlős legyen a témát illetően?

Ugyanis, ha a gyerek választ kap szexuális témájú kérdéseire és látja, érzi, hogy a szülei feszengés nélkül beszélnek életüknek erről a részéről, akkor ezáltal olyan bizalmi kapcsolat építhető ki, ami feltételezi, hogy ha baj van, a szülő lesz az első, aki értesül róla – nem pedig a barátnők, tanárok, orvosok. Kiemelt szerepe van az együttműködésnek a család, az iskola és az orvos, védőnő között. Tágabb értelemben pedig a politikai hatalom, az intézményrendszer vezetői és a társadalom minden egysége között. A hangsúly a párbeszéden van. Nem szabad bagatellizálni a szexuális nevelés fontosságát. Hiszen a kiegyensúlyozott nemi élet – ami nem kirekesztésen és megbélyegzésen alapul, hanem az értelmes párbeszéden – az egyik alappillére az egyén- és a család életének, ezen keresztül pedig az egész társadalomnak.

A gyerekek szexuális nevelése összetett, rengeteg kérdés merülhet fel és megkívánja a szülő érettségét is. Ebből pedig következik a kérdés: vajon elég csak a most felnövő generáció szexuális felvilágosításával foglalkozni egy olyan társadalomban, ahol a párok jelentős része az abortuszra úgy tekint, mint egy fogamzásgátló módszerre, vagy a felnőtteknek is nevelésre lenne szükségük?

Hozzászólások

@

Küldés