Tinifrász


Szilvási Krisztián  2012.11.12. 5:49

A legkönnyebb mindig nemet mondani. Hogy ezt nem lehet, ennek nincs értelme, ez úgyis felesleges.

Bevett, s emiatt manapság általános elképzelés (mit elképzelés, gyakorlat!), hogy az utánunk somfordáló, bennünket taszigáló, elnyomó, fejünkre növő generációval nem érdemes foglalkozni. Mert ők már csak gyenge utánzatok. Értelem és cél nélkül tévelygő értelemfogyottak, ösztöntől ösztönig bukó értéktelen lurkók. Nem folytatom, pedig lenne mit, a vélekedések terén talán így is csupán a felszínt karcolgattam. Pedig.

Pedig ez mind hazugság. Nagy betűkkel, nagy eltökéltséggel, elnagyoltan. Sikk (és ugyanakkor síkgondolkodásra valló) álláspont, hogy nem érik meg a pénzüket. Azaz mégis, de követhetetlen inflációs rátával. (Értsd: ők az a rossz pénz, amely a közmondással ellentétben elvész.) Hadd szűkítsem most kimondottan a kört a tinikre, hiszen számszerűleg még így is bőven maradnak. Bőviben annak a hideg-melegnek, amely fentről (az idősebb generációk részéről) tömegesen zúdul rájuk. Szóval lehet, hogy a felszínen úgy tűnik, a tinik nem váltják (majd) meg a világunkat, de hahó! Ők jelenlegi állapotukban éppen azzal vannak elfoglalva, hogy megváltsák a sajátjukat. Helyüket a társadalomban; bérletüket jó és rossz, szép és csúnya, illő és való között; identitásukat a rájuk nehezedő, kibogozhatatlan összevisszaságban. Vajon ez bakfitty? Hogyisne! Nekik prompt a MINDENT jelenti, tényleges nagybetűkkel.

Folytassam?

Persze, hogy folytatom, szerencsére van is mit. Ahhoz, hogy a tinik (szűken 14-18 év, tágan 10-20 év) képesek legyenek igazán felvenni a felnőtté válás tenyeret kidörzsölő csomókkal-bogokkal nehezített, logikátlanul tekergőző sodrony-kígyókkal tarkított, durva szálakkal szőtt fonalát, mindenekelőtt társas és (nincs mese) társas érdeklődési körökre, cselekedetekre van szükségük. Persze, mindemellett nagy számban keresnek magányos elfoglaltságokat is, de a társas az, amelyen keresztül felveszi személyiségük a térbeli kontúrokat. Nos, már itt megdől a „semmi sem érdekli őket” fájdalmasan éles sztereotípiája, hiszen így igenis el kell foglalniuk intellektuális, érzelmi és szociális erőforrásaikat. Együtt lenni másokkal, együtt lenni a többiekkel ugyanis azt jelenti, hogy együtt csinálni azt, amit ők csinálnak. Közösen rajongani valamiért, együtt kívánni valamit, a másikakkal cselekedni valamit. Ehhez pedig már csak kell, hogy érdeklődjenek, nem igaz? A lányok/fiúk, a foci, a film, a zene, a sport, a mozgás, a szórakozás, és így tovább iránt. Még hogy semmi sem érdekli őket!

Még hogy hasztalan, haszontalan foglalkozni velük! Sokkal inkább halaszthatatlan. Gondoljunk csak bele, nekünk mire, kire lenne szükségünk akkor, ha hirtelen és váratlanul, ráadásul felkészületlenül lepottyantanának bennünket a világ túlsó felén, ahol más nyelv, más szabályrendszer, más kódok, más szokások, más viszonyok érvényesülnek, mint amelyeket ismerünk. Szépen mondva el lennénk veszve, mint eb a romlott szafaládéban. Támaszra, útmutatásra, segítségre szorulnánk, mindamellett, hogy elvárnánk (igen, makacsul elvárnánk!), értsék meg a mi saját(os) gondolkodásmódunkat, akaratunkat, érzéseinket, cselekvési mintáinkat. Namost, mindezeket tessék a tinikre vonatkoztatni, akik most kerülnek egy számukra teljesen új, kinyíló világba, s (egymást leszámítva) próbálnak kapaszkodni bármibe és bárkibe. Na ugye, hogy ebbe eddig nem mindenki gondolt bele!? Épp ezért nem szabad (már ha van legalább alapszinten fejlett empatikus készségünk) és tilos (már ha van némi intelligenciánk) egy messzire taszító vállrándítással elintézni őket! Egyszerre kell hagyni, fedezzék fel maguk a felfedezetlent; a maguk (és nem a magunk) módján segíteni, ha engedélyezett pillantásokat lövellnek felénk/ránk! És irányítani őket a saját(!) világukban úgy, hogy kapcsolódási pontokat építhessenek ki a mi, generációs szakadékok szabdalta térfelünkkel.

S ha néha fogcsikorgatva is, de megpróbáljuk és így teszünk, előbb-utóbb valóban képesek lesznek megváltani a világot. A sajátjukon keresztül a miénket is, hiszen ahogyan mi az idő múltával szépen-lassan kikopunk belőle, úgy veszi át az ő általuk formált valóság az általunk megszokottat. Ez pedig már köszönőviszonyban sincs azzal a rapid értékeléssel, hogy nem érdemes velük foglalkozni, mert... Nincs mert, illetve van, de máshogy: mert a jövő sosem lesz ugyanaz, mint a jelen, ha tetszik nekünk, ha nem! S mivel mi bízni szeretnénk a – talán bennünket is érintő – jövőben, legjobb, ha az új generációba vetett bizalommal kezdjük. Hogy mi se szoruljunk ki majd egészen a holnap bekövetkeztéből.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Y-generáció

Puha Andrea

X, Y, Z. Betűk az ábécéből. A szociálpszichológiában és a szociológiában a generációk jelölésére szolgálnak.

2013.1.24.    25


Bezzeg az én időmben!

Póda Erzsébet

Mások voltak a szokások, a jogok és kötelességek, mások voltak a fiatalok. De valóban?

2012.12.30.   


Kis gyerek, kis gond...

Kiss Adrienn Éva

...nagy gyerek, nagy gond. Minden szülő életében elérkezik a pillanat, amikor azt kívánja, bárcsak megint kicsi lenne a gyermeke.

2012.12.13.   


Gyerekeink jövője képekben

Száz Ildikó

Az égbolt tele volt mázolmányokkal, mintha valaki a folyóba mártotta volna az ecsetet, és azzal kavarta volna össze a bárányfelhőket az esőfelhőkkel.

2012.12.7.    18


Szexuális éretlenség

Halász Kata

Globalizáció, szexuális forradalom, internet, felgyorsult világ, pörgő információáramlás, A szürke ötven árnyalata.

2012.12.3.    6


De!

Szabó Judit

Úgy látszik, a gyerekek életében van dackorszak és de-korszak...

2012.11.27.    4

A rovat további cikkei

Pénz és internet?

Kovács Márta

A fiatalok, és már a kicsi gyerkőcök is anyagiasak. Az elfoglalt szülő mindent bebiztosít, és észre sem veszi, hogy elkényezteti a csemetéjét.

2012.11.22.    8


Különböző generációk

Kabók Zita

Minden generáció rendelkezett (és rendelkezik) kiemelkedő egyéniségekkel...

2012.11.19.   


Emlékek a zsebből

Nagy Csivre Katalin

Nagyanyám mesélte sok évvel ezelőtt a régi, családi emlékek közt kutatva, hogy az ő édesanyja mennyire félt a rádiótól.

2012.11.15.    31