Diagnózis: petefészekrák (2)


Fülöp Éva  2008.9.20. 9:09

Mintha az első adag kemoterápiás infúzió még jót is tett volna nekem…

… mosolyogva mentem haza, és másnap reggel rózsaszínű volt az orcám, ami akkor sem fordul elő, ha egészséges vagyok…

Csak az utána következő napon éreztem fájdalmat a lábamban, mintha reuma gyötört volna, és szörnyen fáradt voltam. Annyira legyengültem, hogy alig bírtam kivergődni a hálóból a mosdóba, járáskor összecsuklott a térdem. Egy héttel később már jobb volt. Az étvágyam nem veszítettem el, nem is hánytam, tehát nem fogytam tovább. Tartottam az operáció utáni súlyomat, amely tíz kilóval kevesebb volt, mint az operáció előtt, vagyis eltűnt a fenekem, a lábam pálcikára hasonlított, és minden ruha szó szerint lógott rajtam.

Két héttel később hullani kezdett a hajam, ezért elhatároztam, leborotválom a fejem, mert nagyon zavart a hajhullás (a párnán maréknyi hajszál maradt, és a kezemben is, ha beletúrtam a hajamba). Beszereztem egy parókát, és az édesanyám kölcsönözte a kendőit. Majdnem az összes szőrszálam kihullott, és a kezelés végére már szemöldököm és szempillám sem volt. Amikor szemöldököt rajzoltam magamnak, kicsit úgy néztem ki, mint egy transzvesztita, de hát mit lehetett tenni…?

Azalatt az öt óra alatt, amíg ereimbe folyt az infúzió, sokszor olyan élettörténeteket hallottam, hogy azt mondhattam: „én még jó helyzetben vagyok…”, akkor is, ha minden betegnek az ő saját betegsége a legrosszabb. Egy fiatal nő mesélte nekem, milyen szenvedést okoz neki a mellrák. Legyőzhetetlen lelki problémát jelentett számára a fél melle elvesztése. Azt mondta, nem bír magára nézni zuhanyozás közben. Egy másik asszony azt mesélte, hogy az egész rokonsága rákbetegségben szenved, ő már csak azt várta, mikor kerül rá a sor…

Összesen hat infúziót kaptam, és a markereim (vértesztjeim) rohamos javulást mutattak. Tehát úgy néz ki, hogy tényleg jó úton haladok a gyógyulás felé. Jelenleg a záró CT vizsgálat előtt állok, és ha minden rendben lesz, az onkológiára már csak ellenőrzésekre fogok járni… (Azóta hála Istennek, minden rendben van, és szerzőnk már csak ellenőrzésekre jár. A szerk.megj.)

Ennek a betegségnek nemcsak rossz oldalai vannak, hanem jók is. A rosszakat mindenki ismeri, de azt gondolom, engem megtanított arra, hogy többet kell törődnöm magammal, az egészségemmel. Most másképp nézem a világot, és az életben már csak egy célom van: élni! Sokszor elfog még a szorongás és a félelem, hogy meghalhatok, hogy korábban meghalok, mint szeretném. Hogy nem leszek ott a lányom mellett, amikor felnő, amikor szüksége lesz rám. Hogy nem öregszem meg a férjem mellett, ahogy elterveztük. De legtöbbször optimistán tudok a jövőre gondolni, és azt mondom: lehetséges, hogy legalább hetvenéves koromig éljek…

Ez a betegség arra szintén megtanított, hogy ha a szeretteim mellett vagyok, akkor biztonságban érzem magam, és ők életkedvet és erőt adnak nekem a továbblépéshez. Az Anyukám és a férjem nélkül sokkal nehezebben viseltem volna el a betegségemet. És a lányom is letörhetetlen akaraterőt ad ahhoz, hogy tovább folytassam a harcot…

Fordította: Jády Mónika



Hozzászólások

fenymag, 01. 10. 2008 10:14:45 kitartást kívánok
Kedves Évi! Szomorúan olvastam a történetedet. Én a mellrákkal kűzdöttem meg és már 4 év eltelt. Én is bizakodok. Azt kívánom Neked jöjjön rendbe a kis életed és egészségben és boldogságban éljél családod körében még nagyon sokáig. Szeretettel ölellek Era
vzuzi, 09. 10. 2008 18:51:47 már a diákjaim is
Kedves Évi, ismerlek, hiszen nővéred kedves tanitványom volt, s Te is iskolánkból indultál a Nagy Élet felé. Figyelem ténykedéseteket, tehetségesek vagytok. Hasonlóan, mint Te, nem elhanyagolva a megelőzést, nekem is szembesülni kellett ezzel a csúnya kórral. Műtét után vagyok, most naponta járok terápiára. Min mentem keresztül, amikor szembesültem a ténnyel, most nem részletezem. Csak néhány impressziót: először nagy pofonnak és keserű megpróbáltatásnak fogtam fel a tényt. Néhány hét elteltével, a kórházi élmények és betegekkel való talákozás után azt tapasztalom, hogy meg tudom köszönni a sorsomnak ezt az élethelyzetet, mert rengeteget tanultam belőle. 59 évesen is jó és kell tanulni, s valószinűleg, akit fiatalon állit a sors ilyen vizsga elé, több lehetőséget kap a fontos tanulnivalókra. Igaz ehhez a meggyőződéshez hozzásegitett az is, hogy a diagnózisom nem a legsúlyosabb. Jó tanulást, kitartást, erőt V.B.ZS
Tekla, 12. 11. 2008 15:36:52 anyu
anyuval ugyanez történt... ebben a pillanatban ültem le megírni... remélem majd közlik. örülök, hogy helyrejöttél!
Évi, 14. 11. 2008 20:59:46 Jó ez a hozzáállás!
Kedves Druszám! Nagyon tetszett a 2 utolsó bekezdésben általad megfogalmazott pozitív hozzáállás! Igen, ezeket kellene megtanulnunk mindannyiunknak, akik ilyen súlyos traumán megyünk/mentünk át. Nagyon hasznos volt elolvasnom a cikkedet. Üdvözlettel: Évi
@


Kapcsolódó cikkek

Diagnózis: petefészekrák (1)

Fülöp Éva

Múlt év decemberében, nem sokkal a harmincadik születésnapom előtt, még semmi jelét nem tapasztaltam annak, hogy valami nincs rendben...

2008.9.18.   

A rovat további cikkei

Nincs kinek

Kovács Márta

Nehezen viselem, ha nem vesznek rólam tudomást.

2014.4.16.   


Hős

Kovács Andrea

Van egy betegség, amelynek ha csak kimondják a nevét, összerándul az ember.

2011.7.20.   


Előzzük meg a mellrákot!

Halász Kata

A mellrákról nem lehet eleget beszélni, ezt mutatják a statisztikai adatok is:

2010.10.19.   


Nyugodj békében!

Póda Erzsébet

Végső búcsú kolléganőnktől, barátnőnktől, Fülöp Évától (1978-2010).

2010.4.19.  9   


Műtétek, műtétek (5)

Prikryl Vera

Tavaly azzal fejeztem be a történetemet, hogy soha többet nem írok, akármi történik is velem.

2010.4.14.   


Csodaszép tavasz

Krajcsi Erzsébet

Az a csodaszép tavasz! Lesz-e olyan még egyszer? Zöldelltek a fák, sok már virágba is borult, és azok az illatok…!

2009.3.28.  3   


Műtétek, műtétek (4)

Prikryl Vera

Sajnos a sors úgy hozta, hogy folytatnom kell a történetemet.

2009.2.24.  5   


Műtétek, műtétek (3)

Prikryl Vera

Mikor szavakba öntöttem történetemet és harcomat az emlőrákkal, még nem gondoltam, hogy folytatást is fogok írni.

2009.2.5.  5   


Anyu, apu, mi és a rák

Fodor Tekla

Hatodikos voltam, amikor kimondták a kegyetlen diagnózist.

2008.11.14.  2   


Soha ne keseredjünk!

Bozsó Ilona

Tavaly augusztusban a mammográfián derült ki, hogy több kisebb daganat van a jobb mellemben.

2008.10.20.  3   


Sosem mondtam! (2)

Ovics Erika

Két év után megerősödtem, ezért úgy döntöttem, jöhet a plasztikai műtét.

2008.9.6.  1