Nyugodj békében!


Póda Erzsébet  2010.4.19. 18:44

Végső búcsú kolléganőnktől, barátnőnktől, Fülöp Évától (1978-2010).

Tudom, hogy a halál ellen nem lehet tenni semmit: el kell fogadni, hogy előbb vagy utóbb mindnyájan meghalunk – aszerint, kinek mennyi adatott meg. Tudom, hogy a halállal nem ért véget az élet, legfeljebb csak itt, ezen a Földön, ebben a dimenzióban. Tudom, hogy ha zokogok is, akkor sem kegyelmez senkinek, nekem sem. De akkor is megrendít, ha eltávozik közülünk valaki. Az is, ha hirtelen, az is, ha lassanként huny ki az élete, és az is, ha tudni lehet, bár elhinni nem, hogy meg vannak számlálva a napjai.

Más is van így ezzel…

De mióta megtudtam, hogy itthagyott bennünket, nem bírok megnyugodni. Először azt gondoltam, ez csak tévedés lehet, hisz annyit harcolt, úgy remélt és bizakodott! De az ilyen hírekkel nem viccelnek az emberek, habár félreértés előfordul olykor-olykor. Hátha most is ez történt, hátha rosszul hallottam! Mert az nem lehet igaz, hogy őt, aki olyan fiatal volt, aki nemrég kezdte élni a nagybetűs Életet, s aki annyit harcolt és remélt, éppen őt győzze le végül ez a rettenetes, gyötrelmes, álnok, könyörtelen, kiszámíthatatlan és kegyetlen rák.

A gyász lassan tekerte gúzsba a lelkemet. Az első nap arra vártam, hogy valaki megerősítse, az egészből semmi sem igaz, meg sem történt! De már harmadik napja küszködöm a könnyeimmel. Sírok, mert biztos voltam benne, hogy győzni fog, és még hosszú évekig örülhet a tavasznak, a napsugárnak, a gyenge szellőnek, a virágok illatának. Sírok, mert kevés embert ismertem, aki ennyire tudott örülni az élet apró örömeinek. Sírok, mert teljes szívéből azt óhajtotta, adasson meg neki, hogy lássa, ahogy kicsi lánya felnő, s ez már soha nem adatik meg neki. Sírok, mert igazságtalannak tartom, hogy ő, aki mindig is egészségesen élt, mértékletes volt mindenben, példaként állhatott volna mindenki előtt, éppen ő legyen az, akit ez a szörnyű betegség megfosszon az élettől!

Olvasóink a jellemzően optimista és szelíd hangvételű cikkeiből ismerhették, s olvashatták őszinte vallomását is, melyet a betegsége lefolyásáról és a reményeiről írt. Nekem megadatott, hogy a munkatársam, a barátnőm legyen. Másfél éve a szomszéd utcába költözött családjával, s terveztük, ha majd meggyógyul, rendszeresen meglátogatjuk egymást. Addig pedig sűrűn váltottunk e-mailt. Azt is megbeszéltük, hogy gyakran gondolunk egymásra, mikor látjuk este vagy reggel a világosságot az ablakainkban.

Most is rágondolok, ha látom a fényt a konyhaablakában. És rá fogok gondolni holnap, és máskor is, mindig. Őt nem lehet, nem akarom, és nem fogom elfelejteni. A gyász teljesen gúzsba tekerte a lelkemet. A fejemben csak az a kérdés vágtat körbe-körbe: miért, miért, miért…?! Még akkor is, ha tudom: a miértekre nincs válasz.

Nyugodj békében Évike, örökre a Barátnőm, a Barátnőnk maradsz!



Hozzászólások

erika, 20. 04. 2010 17:15:21 Őszinte részvét
Én ezzel a verssel tisztelgek Éva emléke előtt: Ady Endre: A Halál rokona Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tűnő szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy. Szeretem a beteg rózsákat, Hervadva, ha vágynak, a nőket, A sugaras, a bánatos Ősz-időket. Szeretem a szomorú órák Kísértetes, intő hívását, A nagy Halál, a szent Halál játszi mását. Szeretem az elutazókat, Sírókat és felébredőket, S dér-esős hideg hajnalon a mezőket. Szeretem a fáradt lemondást, Könnyetlen sírást és a békét, Bölcsek, poéták, betegek Menedékét. Szeretem azt, aki csalódott, Aki rokkant, aki megállott, Aki nem hisz, aki borús: A világot. Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tűnő szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy. Őszinte részvétem szeretteiknek, béke poraira.
Kabok Zita, 20. 04. 2010 21:17:47 Evarol
Evarol az a kep van bennem, ahogyan latom a folyoson kijonni az osztalybol. O engem akkor meg nem ismert, de ot mindenki ismerte, mert amolyan uttorokent neztek ra a diakok. Az akkor meg Molnar Evara, a nagymegyeri Kereskedelmi Akademiarol. Emlekszem a cikkeire az iskolaujsagban, arra hogy mennyire feltunoen rovid volt a haja, az oltozkodese, mennyire kitunt a tobbiek kozul es nyiltan beszelt a vegetarianus eletmodjarol. Sok lanynak volt a peldakepe. Aztan Fulop Evaval talalkoztam a NetBaratno talalkozon es akkor jottem ra, hogy a Netbaratno tagja az akkori uttoro Eva. Szelid mosolya, kedvessege meg most is elottem van. Hihetetlen szamomra, hogy Evat legyozte ez a szornyu betegseg. Meg most sem hiszem el, hiszen annyira eros, vidam no volt. A szivembe orokke elni fogsz, ugy ahogyan megismertelek, uttorokent.
B. Szabi, 21. 04. 2010 09:45:39 Legyen neki könnyű a föld!
Még mindig csak nézek kifelé a fejemből, és a könnyeimet próbálom visszatartani. Életünkben egyetlenegyszer találkoztunk csupán, mégis mély benyomást tett rám. Életerős, vidám, optimista és rendkívül rokonszenves ember volt. Két éve láttam először és utoljára, mégis úgy érzem, hiányozni fog. A gyászolókkal szeretném megosztani Chuck Palahniuk szemtelenül igaz sorait: "Nem hiszek a valóságban, ezért gúnyt űzök a halálból és a szenvedésből, hogy megfosszam attól a félelmetes hatalomtól, amellyel az emberiség felruházta őket." Ahol most Éva van, ott már nincs fájdalom, csak boldogság és végtelen nyugalom. Nyugodj békében, sosem feledünk!
Jády Monika, 21. 04. 2010 11:34:14
Épp szabadságolásom alatt kaptam a szomorú hírt: Éva eltàvozott közülünk. Én Sem akartam elhinni, és nagyon mélyen érintett, még úgy is, hogy csak egyszer találkoztunk egy netbarátnös összejövetelen.De mindig elolvastam a cikkeit, ö pedig jónéhány cikkemet leforditotta szlovákra.Bennem is sokszor megfogalmazódott:miért? Most ismét à könnyeimmel küszködöm... Részvétem Éva családjának, a távolból.Jády Monika
szabokati, 21. 04. 2010 12:53:44 nincs igazság
Nem igazság, hogy egy fiatal lány, úgy menjen el, hogy egy pici babát hagy itt maga után, akinek esélye sincs emlékezni anyukájára. nem igazság, hogy egy babácskának édesanya nélkül kelljen felnőnie. remélem a jó Isten erőt ad az apukának, hogy erőben, egészségben fel tudja a kicsit nevelni, és átvészeljék ezt a nagyon szomorú, fájdalmas időszakot. nagyon sajnálom, hogy igy alakult.részvétem a családjának. legutoljára mikor beszéltem Vele még annyira optimista volt. sajnos nem volt elég ez az optimizmus. nyugodj békében Évike!
Pandi, 21. 04. 2010 16:28:28
Sajnos nem ismertem őt, csak az írásain keresztül, de azokon is lehetett érezni, hogy kedves és erős nő volt. Ezzel az idézettel búcsúzom tőle: ,,...ha valaki meghal, nem tűnik el azonnal és nyomtalanul a világból, valamilyen szinten tovább él, legalábbis addig, amíg azok élnek, akik szerették. Az ilyen emlékezés fontos fegyver az élet zűrzavarai és a halál ellen..." Dean Ray Koontz Sokan vagyunk, akik emlékeznek rá.
Cseh Gizella, 23. 04. 2010 10:51:28 RIP Fülöp Éva
RIP Fülöp Éva :-(((
Bolemant Éva, 23. 04. 2010 15:03:20
Éva a barátnőm húga volt. Régtől ismertük egymás, tudtunk egymásról. Tudtam róla hol van, mi van vele, mit csinál...Hogy milyennek láttam őt? Mesélték, hogy kisgyereknek örökmozgó, nyughatatlan természetű volt. Láttam, hogy szeretteivel rendkívül türelmes, kitartó és hűséges. Csodálatos ember volt, céltudatos, nyitott lélek. Mindig nyíltan felvállalta véleményét, tetteit. Támasza volt a családjának, barátainak. Most pedig nincs többé. Minden fekete lett körülöttünk. Biztos vagyok azonban abban, hogy ő azt szeretné, ha látnánk újra a színeket. Mert kemény tartású nő volt, gyengéd lélekkel. Szerette a szépet, a jót és tudta, hogy színes a világ. – Általa is színes volt... Sok szeretetet, érzést adományozott – mindegyikünknek. Éva, lélekben Veled vagyunk. Mindörökké. Nyugodj békében!
vikorinca, 25. 04. 2010 21:48:03 Soha nem felejtünk el!
Drága Éva! Ugyanabban a városban nőttünk fel mindketten, de útjaink nem keresztezték egymást. A sors viszont úgy hozta, hogy egy másik, kicsit nagyobb városban mégis megismerkedjünk és barátokká váljunk. A Veled töltött idő mindig nagyon jó hangulatú volt, tele optimizmussal, jókedvvel. És ez akkor is így volt, amikor mindketten már betegséggel küzdöttünk. Sajnos a Tiéd sokkal veszélyesebb volt már akkor is, de mégis Te voltál, aki optimizmust öntött belém. Köszönöm! És köszönöm az életnek, hogy összehozott minket, ha "csak" erre az 5 évre is, hiszen nekem ez az idő is nagyon sokat jelentett. A szivemben örökre élni fogsz, s a Te csodálatos lényed ad majd erőt az életben, ha a majd újra nehéz helyzet előtt állok. Számomra Te egy példakép vagy és leszel mindig! Hiányozni fogsz, soha nem feledünk, emléked örökké élni fog! Viki
@


A rovat további cikkei

Nincs kinek

Kovács Márta

Nehezen viselem, ha nem vesznek rólam tudomást.

2014.4.16.   


Hős

Kovács Andrea

Van egy betegség, amelynek ha csak kimondják a nevét, összerándul az ember.

2011.7.20.   


Előzzük meg a mellrákot!

Halász Kata

A mellrákról nem lehet eleget beszélni, ezt mutatják a statisztikai adatok is:

2010.10.19.   


Műtétek, műtétek (5)

Prikryl Vera

Tavaly azzal fejeztem be a történetemet, hogy soha többet nem írok, akármi történik is velem.

2010.4.14.   


Csodaszép tavasz

Krajcsi Erzsébet

Az a csodaszép tavasz! Lesz-e olyan még egyszer? Zöldelltek a fák, sok már virágba is borult, és azok az illatok…!

2009.3.28.  3   


Műtétek, műtétek (4)

Prikryl Vera

Sajnos a sors úgy hozta, hogy folytatnom kell a történetemet.

2009.2.24.  5   


Műtétek, műtétek (3)

Prikryl Vera

Mikor szavakba öntöttem történetemet és harcomat az emlőrákkal, még nem gondoltam, hogy folytatást is fogok írni.

2009.2.5.  5   


Anyu, apu, mi és a rák

Fodor Tekla

Hatodikos voltam, amikor kimondták a kegyetlen diagnózist.

2008.11.14.  2   


Soha ne keseredjünk!

Bozsó Ilona

Tavaly augusztusban a mammográfián derült ki, hogy több kisebb daganat van a jobb mellemben.

2008.10.20.  3   


Diagnózis: petefészekrák (2)

Fülöp Éva

Mintha az első adag kemoterápiás infúzió még jót is tett volna nekem…

2008.9.20.  4   


Diagnózis: petefészekrák (1)

Fülöp Éva

Múlt év decemberében, nem sokkal a harmincadik születésnapom előtt, még semmi jelét nem tapasztaltam annak, hogy valami nincs rendben...

2008.9.18.   


Sosem mondtam! (2)

Ovics Erika

Két év után megerősödtem, ezért úgy döntöttem, jöhet a plasztikai műtét.

2008.9.6.  1